World Pinhole Day 2010

Akinek olyan fotós blogja van, mint ez itt, annak kutya kötelessége részt venni a rendes évi lyukkamera világnapon, vagyis magyarul a World Pinhole Day-en. A részvétel mindössze annyit jelent, hogy ezen a napon kell elkészíteni egy lyukkamerás képet, és azt fel kell tölteni a website-jukra.

Ma délelőtt ezek a képek készültek, innen választottam ki az elsőt, amivel képviseltettem magam. Itt látható. A képek a legutoljára gyártott kávésdoboz lyukkamerával készültek, győztes csapaton ne változtassunk, az az egyik legjobban sikerült darab.

A képen jól látható a lyukkamerával szembefotózott nap effektus, amit más is szeret kihasználni, ahogy láttam.

Így készül a labdás kép

Így készül a tulipános kép

A második képen két gumilabda látható, a kisebbik pöttyös meglehetősen hosszúkássá nyomorodott az aprócska lyuk által. A harmadik az egyértelműen egy utcarészlet, a negyedik pedig úgy készült, hogy a fa két ága közé szorítottam a dobozt, az ég felé fordítva. Az ötödik kép két piros tulipánt ábrázol alulról, a hatodik egy árválkodó pitypangot, ezt alulexponáltam, a hetedik pedig biciklit.

Láttam a minap a kommentek között, hogy a trollok körében divat photoshoppal készült hamisítványoknak nevezni egyes képeket, így idelinkelek egy fotót, ami az előhívott papírnegatívokat mutatja, amint éppen a mosdókagylóban áznak.

Archívum:

• World Pinhole Day 2008
• World Pinhole Day 2009

Lyukkamera máshol

Mérföldkőhöz érkezett a blog. Elkészült az első olyan lyukkamerás kép, ami végre nem a szokásos kerítést, asztalt, és a fákat ábrázolja. Hanem teszkós zászlórudakat szélben. Tessék rögtön itt is van maga a mű:

Erről a lyukkameráról bővebben itt lehet olvasni. Az expozíciós időt egy percre szabtam, reménykedve abban, hogy a felhőkből valami megmarad. Meg is maradt, szépen úsznak az égen.

Exponál a sárban

Fixírsó

Megmutatom azt is, hogy hogyan néz ki egy ilyen 400 dpi-vel szkennelt kép részlete eredeti méretben, így:

Látszik, hogy a szél lebegteti a zászlókat, és a felhők is. Hát igen.

Természetesen nem ez az egyetlen kép készült, ha már hozzáfogtam. Lett egy "lyukkamera makró", vagyis ahol a tárgy közel volt a dobozhoz, és egy olyan, ahol a család modellt áll, szegények, 4 perc volt nekik. A helyszín a szokásos.

Itt is megnézhető az eredeti felbontással készült részlet, a kavicsokról és az alig mozgolódó modellekről. Ezen az alsó képen jól látszik az az effekt, ami akkor jön létre, amikor lyukkamerával a nappal szembe fényképezünk. Ömlik befele a fény. Itt van egy másik hasonló látvány, másfél évvel ezelőttről.

Az összes kép egyben itt látható, több lyukkamera pedig itt, akit érdekel.

Lyukkamera kávésdobozból

Lett egy olyan dobozom, amiben négy kis csomag kávé volt, és az isten is lyukkamerának teremtette. Az is lett belőle, az alábbi képek bizonyítják.

A lyukkamera gyártása körülbelül 15-20 percet vesz igénybe, a szerszám- és anyagszükséglet minimális. Egy jó, masszív dobozon kívül a legfontosabb egy kis darab alumínium lemez, amibe a lyukat fúrjuk, erre egy mécses pont megfelelő. De ha nincs, alufólia fecni is megteszi. Újdonság az eddigi lyukkamerákhoz képest, hogy ezúttal a doboz belseje fekete lett, valószínűleg ez egy hasznos dolog, így kevésbé tükröződnek mindenféle kóbor fények belül, nyilván az igazi fényképezőgépeknek sem véletlenül matt feketék belülről.

Ennek a mécsesnek annyi

Lyukat fúrunk. De nagyon picit ám!

Ez a váz. K-bajonettes

A belsejét feketére festjük

Készül az objektív foglalala

Géppark

Az összes gyártási werkfotó itt látható.

Van még egy változás az eddigi lyukkamerákhoz képest: a doboz, így a belerakható negatív mérete is nagyobb. Ezek itt 18x13-as papírra készültek, és ezért szép, viszonylag részletgazdag eredményt kapunk. A jó minőségű sima fotópapír pedig megkönnyíti a szkennelést.

Aki rákattint a képekre, az még nagyobb méretben is megcsodálhatja őket.

A rendszeres olvasóknak persze már valószínűleg a könyökükön jönnek ki ezek a képek, mindig ugyanaz az udvar, ugyanazok a fák és falak. De sajnos a lyukkamerával nem nagyon lehet mozgolódni, egyenként kell a fotózás után kiszedni és előhívni a képeket, és csak ezután lehet újratölteni a dobozt. Ha valakinek van ötlete arra, hogyan lehetne távolabbra merészkedni anélkül, hogy minden egyes kép után haza kelljen jönni, az árulja el nekem is.

Metsző hideg, lyukkamera

Leesett a hó, itt a hideg, valami miatt mindig ilyenkor jön rám az outdoor lyukkamerázás. Az ember megfagy a hidegben, amíg lassan számol magában 180-ig, (három perc expozíciós idő), majd a sötét, jéghideg kamrában görnyedezik a vegyszerek felett. Ez biztos nagyon jó dolog, és cseppet sem önsanyargatás.

Szerencsére még megvan a tavalyi eszköz, hozzá se kellett nyúlni, jól működik az idén is. A vegyszerek se fagytak meg a hidegben, igaz, kicsit tovább tart a papírkép előhívása a hideg lötty miatt, de annyit ki lehet bírni.

Dobozos lyukkamera tálcán

Fixírben áznak

Itt vannak a képek, nagyjából "percekkel" a Nagy Hóesés előttiek. Pont volt egy szánkó az udvaron, így adódott a téma: lyukkamerázzak szánkót. Ez azért lehet hálás téma, mert mindenféle különös nézőpontokból lehet fotózni, például alulról. Márpedig szánkót alulról ritkán látunk. Mondhatnánk ezt fényképészeti koncepciónak is, de a nyers igazság az, hogy a dobozos lyukkamerát csak a földre lehet rakni.

Hasonló régebbiek:

• Fényképezés film és fényképezőgép nélkül... Lyukkamera.
• Buhera, lyukkamerás képek újra
• Lyukkamerás képrejtvény

Nyomokban fényképet tartalmaz

Az erdei manók kölcsönkérték a műanyag lyukkamerát, hogy lefényképezzék lakhelyüket, a környékbeli erdőtmezőt. Sajnos, a képek nem sikerültek túl jól, nyilván nem értenek a lyukkamerákhoz.

Régi típusú rusztikus faállvány

Emiatt a képek életlenek lettek, és a színtelen télies idő miatt színtelenek is. Ezért kénytelen voltam némi Gimp-segítséggel egy kicsit látványosabbá bűvölni őket. Igen, ez a sokat használt Auto Equalize funkció. Persze így se lettek jobbak, de némelyik látványosabbá vált, legalább nyomokban fényképet tartalmaz. Igaz, hogy van olyan is, ami jobban hasonlít egy gyenge impresszionista festményutánzathoz, mint egy lyukkamerás fotóhoz.

Az más kérdés, hogy maga a lyukkamera sem volt a helyzet csúcsán, hiszen látható, hogy valami az egész filmet végigkaristolta hosszában. Kékkel.

Az az érzésem, hogy ezt a gyári lyukkamerát legközelebb csak nyáron, verőfényes napsütésben fogom kezelésbe venni, hátha akkor valamit látunk is majd.

Lyukkamera nyolc éven felülieknek

Az aktuális nagy meglepetés az az, hogy létezik előre csomagolt, dobozos, összeszerelhető lyukkamera készlet. Mégpedig magyar nyelvű használati utasítással, 8 éven felüli gyerekeknek. Az ember bemehet a boltba, és megveheti. Kínai ugyan, de nem bóvli, hanem korrekt, barátságos játékszer. Íme, itt egy videó, ha valaki kíváncsi az összerakásra:

Amint látható volt, könnyű összerakni, ragasztót nem igényel, pikk-pakk, már készen is van. A legnehezebb a lyukat megoldani a kínált módszerrel, mert az a kétoldalas ragasztódarabka az maga a rettenet.

Nem gondoltam volna, de nagyon fontos, hogy a lyuk teljesen középen legyen az alufóliában, mert ahogyan a lenti képeken látszik, nekem nem úgy sikerült, és emiatt egységes félkörök lettek a képek jobb szélein.

Brossúra

Zárszerkezet

A film továbbítására kell a legjobban odafigyelni fényképezéskor, azt sugalmazza az írás, hogy egy 36-os filmre 25 - 26 képet tudunk fotózni akkor, ha minden kocka után egy kört tekerünk a tekerőn. Azért halkan megsúgja, hogy ha valaki ennél több képre vágyik, csinálhatja azt is, hogy az első 5 kockánál egy kört teker, az ötödiktől a tizedikig 2/3-ot, ezek felett pedig felet.

Az expozíciós időt a leirás egy másodpercben határozza meg napsütésben, nem térve ki arra, hogy ez milyen érzékenységű filmre vonatkozik. Hát, ahogy látszik a képeken, a 100-as filmnek még az egy másodperc is kevés, igaz, a nap nem sütött, sőt.

Az első képen egy elhaladó autót ábrázolok hátulról, a többi kép nagyrészt statikus témákat dolgoz fel, ha lehet így mondani. A laikus számára is szembetűnő, hogy a projekt további kísérletezést igényel, biztos vagyok benne, hogy ezeknél sokkal jobb képeket is lehet csinálni. Persze ahhoz egy kis napsütés jól jönne.

Egyéb lyukkamerás megoldások →

Vendégposzt: Camera obscura házilag

Itt olvasható suntow pozitív kimenetelű, sikeres lyukkamerás kísérletének leírása. Aki eddig nagyon szerette volna kipróbálni, de nem volt elég merész, ebből merítsen:

Talán nem is kicsit túlvállalnám magam, ha bárkit meg akarnék győzni a mára már költséges és macerás filmes fotózás előnyeiról az olcsó, kompakt digitálissal szemben. Úgyhogy nem is fogok. Arról sem fogok meggyőzni senkit, hogy a kopott, szemcsés, netán homályos fotók szebbek, mint a tűéles, színhelyes, 'pixelzicher' társaik. Egyvalamit szeretnék: megmutatni, hogy így is lehet. Mert úgy gondolom, hogy nem annyira beállítódás, mint inkább helyzet, hangulat kérdése, hogy melyik technika a célravezetőbb.

Én első látásra beleszerettem a lyukkamerás képekbe. Nem sokkal az után, hogy véletlenül rátaláltam egyre a neten, és felfogtam, hogy hagyan is működik az egész dolog, elhatároztam, hogy kipróbálom. Tisztes XXI. századi fiatalként azonnal belevetettem magam a neten megtalálható lyukkamerás leírások és fórumok rengetegébe. Találtam mindent: számokat, képleteket, kalkulátorokat, dilemmákat, tökéletesen kerek, hengerelt platinába gravírozott lukakat és lézerrel égetett csodalukak vízióit. De gyakorlati, használható tanácsokat csak nagyon keveset. Eme tarthatatlan állapot ellensúlyozásánk egyik élharcosa a Lomolitos blog, ezért legyen ez a cikk tribute a töretlen munkáért, és egyben bátorítás azoknak, akik még bizonytalankodnak, hogy merjenek belevágni.

Akkor nézzük a kellékeket

A kamerához:
Egy jóravaló doboz, olló, szigszalag, teamécses alja, tű.

A felvételhez és kidolgozáshoz:
Papírfilm, előhívó oldat, fixáló oldat, 3 tálka, mérőedény, csipesz, sötétkamra lámpa.

Az egésznek az anyagköltsége párezer forint, és ebben benne van a 100 darabos film és a több garnitúrára való koncentrátumok ára is. Persze amiből lehet, elég a használtat megvenni, úgy sokat lehet spórolni.

Szombat délután egy kis kölnis doboz akadt a kezembe először, így őt érte a megtiszteltetés, hogy átlépje a dobozt a fényképezőgéptől elválasztó - mint azt látni fogjuk - nem is olyan vastag vonalat. Először az "objektívet" készítettem el. Rengeteg akkurátus módszer kering a neten, én a Lomolitosról merítettem ihletet. Ollóval levágtam egy csíkot a teamécses alumínium tartójából, megtisztítottam és rátettem egy vastagabb köteg papírra. Empírikus úton (érts tapintással és erős ránézéssel) kiválasztottam a leghegyesebb tűt a varrókészletből. A papír (vagy valami viszonylag puha alátét) azért kell az alumínium darabka alá, hogy a tű át tuja fúrni azt teljesen. Finoman, de határozottan átfúrtam, a túloldalon éppen csak látszott a tű hegye. A művelethez esetleg érdemes gyűszűt és/vagy nagyítót használni. Egy körömreszelővel finoman lecsiszoltam a hátoldali kitüremkedést. Ez nem tudom mennyire fontos, állítólag számít, még nem próbáltam ki csiszolás nélkül, de pár másodperces művelet, ezen ne múljon a siker. Csiszolás után még kicsit megforgattam a lukban a tűt, hogy ne maradjon benne alumínium reszelék. A doboz közepén kivágtam egy enyhén hosszúkás csíkot, ide fog kerülni az "objektív", a rögzítéshez fekete szigaszalagot a legjobb használni. Nekem fekete helyett csak fehér volt és egy szigeteléshez használt öntapadós alufólia-szerűség, ezzekkel oldottam meg a fényzárást. Ezt a legjobban úgy lehet ellenőrizni (a fülek, illesztések mentén is), ha erős fény felé fordítod a dobozt és belenézel, közben a szemed köré teszed a kezed. Fény csak a kis lukon keresztül juthat be. A filmet a felső nyíláson keresztül raktam a doboz lukkal szemközti oldalára, éles helyzetben egy sötét zoknit és egy kesztyűt húztam a doboz tetejére, hogy a réseknél ne kapjon fényt a film.

A filmet persze méretre lehet vágni, a dobozhoz igazítani, sőt szükség esetén akár még rögzíteni is lehet. A gép ezzel készen is van, csak egy objetív fedő kell, erre a célra egy darab karton tökéletesen megfelel.

A fürdőszobában rendeztem be az ideiglenes fotólabort. Az előírás szerinti arányban felhigitottam az előhívó és a fixír oldatokat a tálkákban, a harmadikba pedig tiszta vizet öntöttem. A hőmérsékletük egészen pontosan langyos volt, de tapasztalataim szerint nincs nagy jelentősége - úgyis hamar kihül.

Miután bekészítettem a fimet a sötétkamrában, és meggyőződtem róla, hogy a dobozt jól lezártam, jöhet az exponálás. Az első képemet szétégette (teljesen sötét lett előhívás után) az 5 perces záridő naplementében. Szerintem nincs általános szabály arra, hogy mennyi a megfelelő idő, doboza filmje és fénye válogatja. Napfénnyel jól megvilágitott tárgy esetén elég lehet akár néhány másodperc is. Én a legtöbb képet valahol 6 és 30 mp között készítettem. Stopper leállít, objektív sapka fel, irány a sötétkamra. A legjobb rész következik: kiveszem a látensfotót a dobozból és csipesszel belemerítem a hívóba, lassan mozgatom a tálkában. Fél perc környékén kezdenek megjelenni az első fények (sőtét foltnak álcázva), 1-1,5 perc alatt pedig láthatóvá válik minden ami befért a lukon. Kis fürdetés a sima vizes medencében, aztán be a fixírbe. Pár percig abban is megkevergetem, majd megint vissza a sima vízbe. Általában amíg ázott a fixírben betöltöttem a következő filmet a dobozba, aztán amíg kint exponáltam a csapvízben fürdött. Ez az időbeosztás mindig elégnek bizonyult. A fürdetés után mehetnek sorban a csempére száradni.
Száradás után a papírnegatívokat egy sima mezei lapscannerrel (ez esetben egy Canon Lide20 volt kéznél) be lehet scannelni és már csak invertálni kell őket egy fotókezelő programmal. Esetleg a kontrasztot, telítettséget is lehet korrigálni... sőt!

Sok sikert és jó fényeket kívánok mindenkinek!

Az elkészült fotók, és képek a laborról, a dobozról az alábbi linken tekinthetőek meg:
http://picasaweb.google.com/suntow/CameraObscuraProject09

suntow

Mezei fotók lyukkamerával

Azzal kezdődött, hogy elzarándokoltam a Soós-ba, hogy vegyek valami eszközt a 120-as rollfilm felőhívásához. Aztán kibicikliztem a közeli mezőre, és elfotóztam egy tekercs 400-as ILFORD HP5-öst, lyukkameraként használva a Diana+ gépet. Itt egy videó arról, hogy töltjük be, (vagyis én hogyan töltöm be) a rollfilmet a gépbe. Itt lent pedig egy eseménydokumentáló filmecske, Kispál zenéjével:

Rollfilmet még soha nem hívtam elő eddig, de szerencsém volt, sikerrel jártam. Igazából semmi különbség nincs a kisfilmhez képest, csak annyi, hogy ez rövidebb. És van hozzá az a fekete fényvédő papírszalag, amivel a sötétben kínlódtam egy kicsit, mert néha nem lehetett tudni, hogy melyik a film, és melyik a papírcsík.

A képeken annak kellene látszódni, hogy a lyukkamerával készült fotókon minden egyformán éles, akármilyen közel van, vagy akármilyen messze. Nos, hát ez a való életben nem teljesen van így, legalábbis a képek ezt mutatják. Hozzá kell azonban tenni, hogy a közelebbi növények az enyhe szél miatt kissé bemozdultak, erre a két másodperces expozíciós idő pont elég.

Worldwide Pinhole Photography Day 2009

Ma van a 2009-es Worldwide Pinhole Photography Day. Tavaly is beküldtem egy képet, meg az idén is. Jó sokat kínlódtam, mire lett egy viszonylag érdekes kinézetű kép, valami átok ült az idei projekten, állandóan nemkívánt fény mászott be valahol. De a végére sikerült kiküszöbölnöm. Ekkor viszont valamilyen UFÓ húzott három éles görbe vonalat a kép közepére, de úgy döntöttem, hogy előtérbe helyezem a véletlen fontosságát, így ez a kép maradt.

A képen az látszik, hogy a Barbie-baba a lyukkamerás fényképezés mellett kampányol. Ez itt egy werkfotó.

Az a baj, hogy a pinholeday.org-ra nem lehet feltölteni 50 Kb-nál nagyobb képet, így a pályamű rettenetesen lebutított JPG lehet csak. Szerintem nyugodtan felemelhetnék a limitet mondjuk 80 Kb-ra, akkor nem kellene olyan rossz minőségű képekkel szerénykedni.

A kép lebutított, 400px széles verziója itt látható, úgyis, mint az idei "seregszemle" résztvevője.

Tükörreflexes lyukkamera

Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy kölcsönadtad a tükörreflexes géped objektívjét, vagy egyszerűen ellopták, de mégis muszáj fényképezned, ne ess kétségbe. Alakítsd a géped lyukkamerává.

Ehhez nem kell mást tenned, mint hogy az objektív helyére fekete szigetelőszalaggal felragasztod a lyukat. Nagyjából így:

Még jobban is jársz, mintha valami dobozból buherálnál fényképezőgépet, mert ezzel az eszközzel megmarad a zárszerkezet, vagyis ha egy rögzíthető távkioldót csavarsz az exponálógombra, és "B"-re állítod a gépet, akármennyi ideig exponálhatsz. Az műszer használható filmmel is, és persze fotópapírral is. Természetesen a keresőn való átnézést mellőznöd kell, a célzás saccra megy. Viszont használhatod az állványodat, így nem csak vízszintes nézőpontokkal játszhatsz, hanem sokkal könnyebben gyárthatsz lefelé, vagy felfelé néző képeket is.

Íme, itt van néhány kép, kedvcsinálónak.

Az tisztán látszik, hogy a képek majdnem ugyanolyanok, mintha egy rendes fényképezőgéppel készültek volna, csak éppen egy kicsit életlenebbek. Ez azért van, mert a lyuk és a negatív távolsága viszonylag nagy, a kép mérete pedig kicsi, pontosan 24x36 mm.

Gondolom, ugyanezt a olcsó trükköt digitális kamerával is el lehet játszani, de nekem sajnos nincs olyan kamerám, aminek le lehet venni az objektívjét, illetve a zárideje akármeddig növelhető, jelen esetben például 10 percig. Nagyon örülnék, ha valemelyik kedves olvasó kipróbálná ugyanezt digitális géppel, és beszámolna a tapasztalatairól.

TESCO - lyukkamerán keresztül

Ez itt a Corinából készült lyukkamera projekt harmadik, befejező része. Az első volt a próba, papírnegatívra, a második egy tévedésből túlexponált 400-as film, a harmadik pedig ez itt, Fujicolor REALA 100-as filmre.

Szerencsére most egy kicsit jobban eltaláltam az exponálást. Az idő itt is öt másodperc volt, a különbség annyi, hogy a nap egyáltalán nem sütött, és a film is kevésbé volt fényérzékeny. Ez a konstelláció nagyjából jól exponált képeket eredményezett.

Szemfülesebbek észrevehetik, hogy a képek ugyanott (és ugyanakkor) készültek, mint a minapi Polaroid képek egyik része. Legalább néhányat össze lehet hasonlítani.

Van itt még egy érdekes dolog. Telek Balázs, a hazai lyukkamerázás nagyja, egy három évvel ezelőtti interjújában a egyebek mellett következőket mondta a camera obscuráról az origo.hu-n:

Legbehatóbban a reneszánszban, természetesen Leonardo tanulmányozta ezt az eszközt, ugyanis perspektivikusan helyesen adja vissza a látványt, semmiféle optikai torzítás nem jön létre. Ezért aztán a legdurvább nagylátószög esetén is egyeneseket rajzol a kép szélén. Tulajdonképpen ezt nem lehet überelni, a legszuperebb objektív sem tudja ezt megcsinálni.

Ez nyilvánvalóan így van, de akkor vajon mi az az gyönyörű szép ív itt az első kép alján, a hatalmas TESCO felirat alatt? Nekem van egy megfejtésem, de most nem bocsátom szavazásra a kérdést, inkább elmondom: a fényképezőgépben a film enyhe ívben fut, hogy az eredeti objektív tökéletlenségét ellensúlyozza. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért csak a vízszintes vonalak görbülnek.

Millenáris park lyukkamerával

A hónap elején volt szó a Corina nevezetű cseh fényképezőgépből előállított szépséges lyukkameráról, amit először fekete-fehér fotópapírral próbáltam ki. Elérkezett az idő, hogy film is kerüljön a gépbe. A problémát az expozíciós idő meghatározása jelentette, és sajnos eddig nem voltak ezirányú tapasztalataim. Magyarul: fogalmam sem volt, hány másodpercig hagyjam nyitva a lyukat.

A nyersanyag egy Fujifilm PRO 400H volt, én pedig nagyvonalúan 5 másodperces exponálásokat határoztam meg. Nos, ez nyilvánvalóan túlzás volt, mert a film erősen túlfotózott lett.

Van viszont a Gimpben egy jó kis eszköz arra, hogy a túlexponált képeket valamelyest visszahozzunk az élők sorába. Colors -> Layers ablak: Pick black point, és Pick white point gombok. Az előbbi segítségével a feltételezett legsötétebb pontra, az utóbbi segítségével pedig a legvilágosabb pontra kattintunk, így, ha jól céloztunk, meglepően színhelyes, és jó árnyalatú képet kapunk. Persze szemcsés lesz, nem is kicsit. Szemcsétlenítésre a Noiseware Community Edition nevezetű programot használtam. Ez megerőszakolja ugyan egy kicsit a képet, de legalább kellemesebb rájuk nézni.

Csuklyás lyukkamera

Olyan is van, hogy egy lyukkamerán nem csak egy lyuk van, hanem például rögtön kettő. Ilyenkor olyasmi képet kapunk, mint egy hagyományos multiexpónál. Vagyis kétszer fotózunk egy negatívra. Ezt szándékoztam kipróbálni egy makarónis doboz segítségvel. Kell még egy kis mécses is, amiben már nincs semmi, a vékony alumínium lemez miatt. Ebbe lyukasztottam a lyukakat egy varrótűvel. Persze érzéssel, hogy jó kicsik legyenek.

Így készültek a lyukak...

...és ilyenek lettek

Ezután a lyukakat ráragasztottam a dobozra. A 18x13-as fotópapír csak behajlítva fért el a dobozban, de ez önmagában nem baj, mert szép torzítások lehettek volna a képeken. De nem lettek, mert a kirajzolt kép kisebb lett, nem ért el addig, ahol már hajlik a papír.

A baj viszont az lett, hogy a doboz hevenyészetten leragasztott tetején ömlött befele a fény. Ez nem jó, árt a negatívnak. Emiatt egy fekete zacskóból (ami a fotópapíros dobozhoz tartozik) csuklyát készítettem a kamera számára, és a fejére húztam, hogy szivárgásmentes legyen a belseje. A szemei számára természetesen kivágtam egy részt, hogy lásson azért.

Akció előtt. Itt még zárva van az "objektív"

Fotózás állvány segítségével

Így már működőképes lett a konstrukció, a két lyuk miatt minden kétszer látszik a képen, ami adott esetben akár érdekes is lehet.

Ennek a konstrukciónak a továbbfejlesztése az lesz, hogy a lyukak egymáshoz képest derékszögben lesznek, egy doboz két egymás melletti oldalán.

A többi werkfotó itt látható.