Gépteszt folytatás: panorámaképek Diana Mini-vel

Soha nem táncolt még ennyire borotvaélen a negatívhívásom. Egyrészt csak egy tavaly lejárt FOMA márkájú univerzální vývojka volt itthon, amire perszehogy nem volt ráírva, hogy az Ilford 400-ast hány percig kell benne áztatni. Másrészt a sötétkamra egyáltalán nem volt sötét, vagyis a kamrában, miután megszokta a szemem a sötétet, szépen láttam, ahogy tekerem befelé a hívótankba a filmet. Ez pedig ellentétes a filmhívás természetével. Harmadrészt a film elszakadt a művelet közben, így kicsit szokatlan módon került a hívószalagra (vagy hogy is hívják) a film, egyszóval nagy kupleráj volt a hívótankban. Megsaccoltam 8.5 percre a hívásidőt, lesz ami lesz.

Nos, az lett, hogy a film vége kissé fényt kapott, ezért le kellett mondanom róla, az eleje pedig az említett szakadás miatt veszett el. Szerencsére a közepén azért maradt mutogatnivaló.

FOMA

Hívó hardver

Beszéljünk inkább a fotózásról. A tesztelésre kölcsönkapott Diana Mini-vel ezúttal az álló formátumú fotózást akartam kipróbálni. Ebben az üzemmódban 24x17mm-es állóképek kerülnek a filmre, szorosan egymás mellé, így elvileg 72 kép készíthető. Én nem nagyon szeretem az állóképeket, legfőképpen azért, mert rendkívül előnytelen módon lehet őket kirakni egy blogba.

Ezért jobbnak tűnt ilyen panorámakép-szerűségeket fotózni. Praktikus okai is voltak ennek a játéknak: lógott az eső lába, és hetvenkét unalmas szingli kép helyett csak harmadannyi témát kellett kitalálni, tehát az egész fotótúra harmadannyi idő alatt lezajlott.

A képekből azt lehet leszűrni, hogy hiába jelzi a keresőben kétoldalt valami függőleges szürke sáv, hogy mekkora lesz az állókép, jóval nagyobb lesz. Persze ezt nem lehet hibaként elkönyvelni, minden hasonló gépnél így van. Emiatt látható a sok ismétlődés az egyes harmadképek széleinél, pedig pont nem akartam, hogy így legyen. Persze utólag nem bánom, szerintem ez így nagyon érdekes hatásokat kelt. Itt van például ez a dadogós Teszkó. A technika egyébként a második képen láthatóhoz hasonló olcsó poénok elsütögetéséhez is kiváló.

Hibázik, aki azt hiszi, hogy a képek ilyen szép rendezetten kerülnek a negatívra. Nem, a fent látható hármasképek hosszadalmas szerkesztői munka eredményeképpen jöttek létre, természetesen csak ami a kockák egymástól való távolságát, és a sötét keretet illeti. A méret és a kivágás mindenhol eredeti. Utómunka gyanánt az előbb említett kirakós játék mellett kontrasztosítottam is a képeket. És egy leheletnyi zöldes szinezéket is kaptak.

A konzervatív szkenner természetesen nem tud mit kezdeni a szokatlan képformátummal, ezért a szokásos 6 kockányi filmdarabot, (amin itt 12 kép van) egyben érdemes beszkennelni. 1200 dpi esetén ekkor egy 10782x1169 pixeles, 3 megás képet kapunk további hasznosításra.

A kölcsöngépért ismét nagy-nagy köszönet a lomography.hu-nak.
Előzmény: Gépteszt: Diana Mini

Gépteszt: Diana Mini

Kibontakozóban van egy együttműködés a lomography.hu-val. Ennek első lépése az, hogy külcsönkaptam tesztelésre egy Diana Minit, a vakus verziót. Ez az a fényképezőgép, ami a rollfilmes Diana kicsinyített változata, mondjuk a kishuga, közönséges kisfilmmel működik. Íme, itt egy videó arról, ahogy kibontom a csomagolásból, és filmet fűzök bele. Egy 400-as Müllert.

Kezdjük a végén: a gép tetszik. Van egy-két apróság persze, de ezekről később. Kétféle formátumot fényképezhetünk vele, négyzet alakút, ebből 36 kockát, valamint álló képet, ebből 72 fér rá egy filmre. Én a négyzetest próbáltam az első filmmel. A 36 kocka úgy jön ki, hogy a képek meglehetősen távolra kerülnek egymástól a filmen. Érezhetnénk ezt pazarlásnak is, de gondolom megvan az oka, hogy miért nem egymás mellé készíti a képkockákat.

Van néhány beállítási lehetőségünk, a blendenyílás lehet "napos", és "felhős", a záridő lehet "B", vagy "N", és van egy aljzatunk, amibe távkioldót tekerhetünk, és állványra is felcsavarhatjuk. És persze a kapcsoló, amivel a képformátumot váltogathatjuk, akár egy filmen belül is. Én nem váltogattam. Távolságot is lehet állítani, sőt kell is, ha nem akarunk életlen képeket. Unikum, hogy a legkisebb beállítható távolság 60 centi.

Két dolog lehetséges: az ember vagy elolvassa az összes leírást, vagy az első pillanatban elszaggatja vele a film perforációját. Én természetesen ez utóbbi utat választottam. A kis gépecske ugyanis elég furcsán (ugyanakkor zseniális egyszerűséggel) oldja meg azt, hogy egyrészt 35mm-es kisfilmre fényképez, és számolja a filmkockákat, másrészt engedélyezi a multiexpót. A felhúzó tekerő ugyanis semmilyen kapcsolatban nem áll a zárszerkezettel, meg semmivel, kizárólag a film továbbítására szolgál. Amikor a filmet továbbtekerjük, az ilyen gépeknél szokásos kisméretű filmbe illeszkedő fogaskerék is tekeredik, de ezt maga a film tekeri. Ez a fogaskerék valahonnan tudja, hogy mennyit kell fordulnia a következő kockáig, és ha eleget fordult, akkor megáll. Itt van az a pillanat, amikor a gyakorlatlan felhasználó nem érzékeli, hogy már felhúzta a gépet, vagy csak megszorult egy kicsit a film. Ilyenkor viszonylag könnyen továbbtekerhető, és így okozható az a bizonyos kár a film állagában.

Ha exponálunk, tudatjuk a fogaskerékkel, hogy tessék, lehet tovább forogni, így ismét felhúzhatjuk a gépet. De ha nem akarjuk felhúzni, bármennyit fotózhatunk ugyanarra a kockára is. Ez a zárszerkezet és fogaskerék közötti összhang azonban néha megbomlik, ilyenkor fotózás után nem lehet a filmet továbbtekerni. A megoldás egyszerű: befogjuk az objektívet, és határozottan exponálunk egyet a semmibe, és minden működik tovább.

Lássuk, mi keletkezett. A leírás szerint négyzet alakú képek esetén 30mm-es objektívvel számolhatunk, és való igaz, jó nagy látószögű képeket kapunk. Bátran közelmehetünk bármihez, bele fog férni a keresőbe. Amint látható, a széleken gyönyörűen görbülnek az egyébként egyenes vonalak. Egyet nem szabad: elfelejteni beállítani a távolságot. A képek ugyanis hajlamosak egy kicsit életlenné válni, ha nem vigyázunk. Másik jótanács, hogy a csomaghoz tartozó objektívsapkára nagyon vigyázzunk, mert egy kicsit bő az objektívre, könnyen elveszíthetjük. Én nem is vittem magammal.

A képek az óbudai Fő téren, és környékén készültek, délután, ezért vannak olyan elnyúlt árnyékok.

A gépet a Lomography.hu kölcsönözte, megvásárolható itt, de a teszteknek még nincs vége, hamarosan fekete-fehér képekkel állok elő.

Diana Orfűn

Ahogyan azt élő helyszíni tudósításomban már felvázoltam, Orfű egy nagyon kellemes, békés, nyugodt falu. Van néhány hatalmas tó, horgászstégekkel, és olyan veretes elnevezésű vendéglátóipari egységekkel, hogy Szomjas Vándor, meg Horgászbüfé. Az ember bérel valami szállást, odamegy családostul, (szúnyogriasztót visz) és miközben bámul bele a tóba, vagy az utcákon ődöng, elfelejt minden nyomorúságot, bajt, bánatot, ami általában eléri. Három nap elég.
Igaz, hogy most épül ott egy tájidegen aquapark, de szerencsére ottjártunkkor még nem volt készen.

Ez a néhány kép az orfűi Kossuth Lajos utcában készült egy 400-as Fuji filmre, késő délután. Próbáltam minél szűkebb rekesznyílást választani, hogy legalább a képek közepe legyen éles, ez olyan esetekben sikeres is volt, ahol sütött a nap.

Ha valaki esetleg kíváncsi néhány Orfűt ábrázoló túristafényképre is, itt megnézheti.

Bolhapiac Bécsben

Íme, itt látható a bécsi sorozat második része, a bolhapiac. Ez a bolhapiac az U4 metró Kettenbrückengasse megállójánál található és csak szombaton van nyitva, délután 4-ig.

A rengeteg kacat és régiség mellett lehetett kapni néhány fényképezőgépet is persze, például Zenitet, meg különféle régi boxgépeket, sőt, néhány Polaroid gépet is, de vagy túl drágák voltak, vagy nem volt szükségem rájuk, így nem vettem semmit. Helyette elfotóztam egy tekercs rollfilmet, íme, itt az eredmény. Ha a Diana blendenyílását a legnagyobbra állítjuk, akkor ilyen életlen képek lesznek, így kijelenthetjük, hogy aki élesebb képeket szeretne, az várjon naposabb időkre.

Még jó sok bolhapiacos digitális kép itt.

Rollfilm szkennelése másképp

Köztudomású, hogy a Diana+ a rollfilmre egyáltalán nem 6x6-os képet készít, hanem körülbelül 5x5 cm-est, mégpedig úgy, hogy a kép teteje "ragad" a film széléhez, alul meg marad egy jó nagy üres rész. Ahogy itt ezen a képen látszik:

Emiatt szkenneléskor mindig lemaradunk a képek tetejéről, és a nagyon trendi sárga feliratokról, hogy milyen fajta film, hanyadik kocka, satöbbi. Ugyanis a szkennerhez adott sablon, amibe a filmet kell becsúsztatni, letakar a filmből néhány milimétert.

Mostanáig.
Ugyanis másokhoz hasonlóan én is feltaláltam a spanyolviaszt, minek ide ez a műanyag filmtartó, elég két kis darab ragasztószalag, és máris a teljes filmet be lehet szkennelni. Így már az egész kockát láthatjuk, a gyári feliratokkal együtt. Így:

Sajnos így a film két oldala egy kicsit felkunkorodik, emiatt elképzelhető, hogy képek szélei nem lesznek teljesen élesek, de egy dianás képnél ez gyárilag is így van, tehát itt nem vesztünk semmit.
A képek Bécsben készültek, a KunstHaus Wien néhány részlete látható rajtuk.

Esti Diana

Szerencsére a Dianán van "B" záridő, így lehet vele este is fényképezni. Igaz, hogy ilyenkor állványra kell szerelni, (van az alján menet az állványhoz, de nekem meg nincs állványom) vagy le kell támasztani valahova, mert az exponáló gombot hosszasan nyomva kell tartani. Ezek a képek itt körülbelül 4 másodperces idővel készültek, különböző szilárd tereptárgyak segítségével.

Éredekes, hogy az ilyen hosszú záridős képeknél valami kóbor tükröződés beesik a filmre, ez szinte minden képnél határozottan látszik. A legélesebbek azok a képek lettek, ahol a gépet valamilyen vízszintes felületre tudtam letenni, vagyis inkább leszorítani, ilyenkor egyáltalán nem mozdult be. Ilyen a negyedik, a kilencedik és a tizenkettedik kép.

A legkülönösebb a negyedik kép lett, ez úgy készült, hogy hat vagy hét darab fél másodperces expozíció készült ugyanarra a kockára kézből.

Fű, fa, vadvirág és ló

Azt veszem észre, hogy minél jobban elhasználódik a Diana+ gépem (perszehogy, hiszen egy műanyag vacak), annál rosszabbak (értsd: jobbak) lesznek a képek. Tavaly még egész fényképszerű képek készültek vele, de mostanra már igencsak elvadult a rajzolat és az élesség. Kicsit olyanok ezek a mostani fotók, mintha festették volna őket, vagy valami ilyesmi. Na persze nekem így sokkal jobban tetszenek, és örülök neki, csak egy kicsit attól félek, hogy egyszer a kezeim között fog darabokra hullani, vagy tönkremegy valami abban a fenemód bonyolult szerkezetében.

A képek Kodak 160VC-2 filmre készültek, Budakeszin. Van itt fű, fa, vadvirág, szelíd ló, és egy fotósbolt is, ahol 550 Ft-ért hívják a rollfilmet.

Egyedül a 7. számú kép okozott némi csalódást, mert a SonyEricsson telefonommal ugyanezt sokkal szebben sikerült lefotóznom. És persze a 100 éves mamutfenyő is egy kicsit sötét lett.

Mezei fotók lyukkamerával

Azzal kezdődött, hogy elzarándokoltam a Soós-ba, hogy vegyek valami eszközt a 120-as rollfilm felőhívásához. Aztán kibicikliztem a közeli mezőre, és elfotóztam egy tekercs 400-as ILFORD HP5-öst, lyukkameraként használva a Diana+ gépet. Itt egy videó arról, hogy töltjük be, (vagyis én hogyan töltöm be) a rollfilmet a gépbe. Itt lent pedig egy eseménydokumentáló filmecske, Kispál zenéjével:

Rollfilmet még soha nem hívtam elő eddig, de szerencsém volt, sikerrel jártam. Igazából semmi különbség nincs a kisfilmhez képest, csak annyi, hogy ez rövidebb. És van hozzá az a fekete fényvédő papírszalag, amivel a sötétben kínlódtam egy kicsit, mert néha nem lehetett tudni, hogy melyik a film, és melyik a papírcsík.

A képeken annak kellene látszódni, hogy a lyukkamerával készült fotókon minden egyformán éles, akármilyen közel van, vagy akármilyen messze. Nos, hát ez a való életben nem teljesen van így, legalábbis a képek ezt mutatják. Hozzá kell azonban tenni, hogy a közelebbi növények az enyhe szél miatt kissé bemozdultak, erre a két másodperces expozíciós idő pont elég.

Diana Egerszalókon

Egerszalók nem csak medencéből áll, laknak emberek is, házakban, hiszen egy valódi faluról van szó. Nem is akármilyen falu, csendes, nyugodt, legalábbis ilyenkor előszezonban. Mivel a Dianát nem lehet a vízbe vinni, szárazföldi képek készültek a 400-as Kodak 400NC filmre.

Általában nagyon bánatos vagyok amiatt, hogy a rollfilm csak 12 kockát tartalmaz. Jó lenne egyszer kipróbálni egy 36 kockásat, (ami persze nincs), hogy ne kelljen annyira számolni, meg spórolni vele. Jó, tudom, lehetne másik filmet betölteni, ha elfogy az egyik, de az nem ugyanolyan.

Alapvetően nem nagyon szeretem a multiexpós képeket, mégis van egy itt a sorozatban. Nem direkt készült, egyszerűen csak elfelejtettem továbbtekerni a filmet.

Kéretik megfigyelni az objektív rajzolatát a képek széleinél...

Rollfilm a Velencei tónál - Diana+

Az ember hétvégén kirándulásképpen elmegy a Velencei tóhoz, hogy megnézze a korcsolyázókat, és visz egy, vagy több fényképezőgépet. Például a Diana+ nevezetűt.

Vigyázni kell, mert a végeláthatatlan világosság egy kicsit becsaphatja a fénymérőt, (vagy bennünket), és könnyedén túlexponálhatjuk a filmünket. A befagyott tó látványa mindenesetre nagy élmény, például én nem vagyok már túl fiatal, de még soha az életben nem láttam ekkora jeget egyben.

A 400-as film (Fuji PRO 400H) természetesen túlexponálódott, de szerencsére a beszkennelt képeken utólag lehetett annyit módosítani, hogy élvezhetővé váljanak.

Minden kép magán viseli a klasszikus Diana+ érzést, úgyhogy fel sem sorolom, akinek tetszik ez, az úgyis tudja. Az negyedik kép lyukkamera üzemmódban készült, vagyis az objektív levétele után a legeslegkissebb blendét kell beállítani, és "B" záridővel fotózni. Én itt a jégre raktam a gépet, de annyira csúszkált, hogy csak nehezen tudtam úgy lefogni, hogy az öt másodperces expozíció alatt ne mozduljon el.

Napfény, Tescó, Diana

Híreket mondunk: végre Budakeszin, pontosabban a Lomolitos Blog szerkesztőségének közelében is nyílt egy Tesco áruház, és még vagy négy multi, megtoldva egy McDonald's-szal. Emiatt okkal várható, hogy fatornyos utcánkban megnövekszik a gyalogos forgalom, és ezzel együtt a szétdobált teszkózacskók, mcdonaldszos kóláspoharak, és egyéb urbánus szeméthalmok mennyisége is.
Viszont egy ilyen pénzköltő bevásárlógyár elég jó fotótéma is lehet, és még a nap is sütött, így elfotóztam egy tekercs Fujifilm PRO 400-as rollfilmet a Diana+ géppel, a nyitás tiszteletére.

A képek megfelelően Dianásak lettek, és azért van csak tíz darab, mert kettőt ügyeskezű fotóshoz méltóan objektívsapka segítségével próbáltam megoldani, sikertelenül.

6x6-os háziverseny szavazással

Ímmár öt darab 6x6-os képet tudó rollfilmes gépet tudok csatasorba állítani. Ennyi fényképezőgépet már érdemes összehasonlítani, rendeztem hát egy házi vetélkedőt, megállapítandó, melyik hogyan bírkózik meg egy konyhasarok lefényképezésével. A verseny szabályai a következők voltak: 2.5 méteres távolság, 16-es blendenyílás (aki képes rá), 4 perces expozíciós idő, mindezt Forte fekete-fehér fotópapírra.
Lássuk a résztvevőket és a képeket. A végeredményt reményeim szerint a látogató dönti el, közönségszavazás alul.

Első versenyző: Corina (Csehszlovákia)

A csehszlovák Corina hosszú záridős módban kihívásokkal küzd, mivel semmilyen hivatalos módon nem lehet az exponáló gombját rögzíteni. Ezért itt szükség volt egy 5 centis ragasztószalagra, amivel leragasztottam a gombot, természetesen előtte össze kellett tákolni egy objektívsapkát, nehogy idő előtt fény jusson a papírra. Buhera a javából. Mindazonáltal a kép jó lett, vignyettálás minimális, torzítás nincs. Az elkészült kép mérete 5.9x5.7 cm. Az objektív látószögének pontos értékét sűrű homály fedi, viszont a gép nehéz, és lapos az alja, ezért stabilan megáll a talpán fotózás alatt.

A Corina képe (klikk, nagyobb verzió)

Második versenyző: Diana+ (Kína)

A Dianát az isten is az ilyen versenyekre teremtette. Hosszú záridővel úgy kell használni, hogy a vékony zsinóron lógó kis pöcköt bedugjuk az exponálógomb mellett kiképzett nyílásba, azaz kitámasztjuk lenyomott állapotban, majd hirtelen levesszük az objektívsapkát, és elkezdjük mérni az időt. Óvatosan kell vele bánni, mivel pehelykönnyű szerkezet, nehogy az objektívsapkával együtt a gépet is lerántsuk. Az idő leteltekor pedig a pöcköt kihúzzuk, így zárjuk a zárat. Ennek a gépnek névlegesen 75mm-es az objektívja, a keletkezett kép pedig hozza a szokásos tulajdonságokat: minden egyenes vonal görbe, a sarkok sötétek, a kép szélei felé egyre életlenebbek a tárgyak. A kép mérete 5.0x5.4cm-es. Az internet sokat tud erről a gépről mesélni: például itt és itt.

A Diana+ képe (klikk, nagyobb verzió)

Harmadik versenyző: Holga 120 CFN (Kína)

A Holga képei mindig szürkébbek a többinél, és kevésbé kontrasztosak. Valószínűleg azért, mert ez a gép nem rendelkezik 16-os blendenyílással, hanem csak 8-assal, de erről mindig megfeledkezem, és a képek valamelyest túlexponálódnak. Így idő előtt kell a negatívot kirántani az előhívó vegyszerből. Az objektív 60mm-es, sokminden ráfér hát a képre. A negatív valóságos mérete 5.5x5.5 cm-es. Összehasonlítva az ablak méretét a Corina által készített képen lévő ablakkal, nagyjából ugyanakkora, így valószínű, hogy az is 60-as objektív. A Holgának rendkívül sok változata van, igazi divatgép, de meg is érdemli.

A Holga képe (klikk, nagyobb verzió)

Negyedik versenyző: Pajtás (Magyarország)

A gyakorlott és szemfüles olvasónak rögtön feltűnhet, hogy ez a gép még soha nem szerepelt ezen a blogon. Így van, ez a legújabb szerzemény, a Soósból van. 80mm-es objektívja valóságos teleobjektív a többihez képest. Élességet nem lehet állítani rajta, viszont ennél a típusnál a legkényelmesebb a hosszú záridős fotózás: egy kis kart elforgatunk, és tessék, a gomb "B" záridőnél (ami egyébként itt "T") lenyomva marad. A sűrű bakelitház jó nehéz, nehezen mozdulna be, ha nem lenne az alja úgy kiképezve, hogy billeg minden irányba. Jól ki kell hát támasztani. A kép tetszetős, az egyenes vonalak itt egyenesek, a kép sarkaiban viszont némi vignyettálás fedezhető fel. Az elvileg 6x6-os negatív kép a valóságban 6.1x5.6cm-es. A camerapedia.org sajnos nem ismeri a márkát, de mások azért igen.

A Pajtás képe (klikk, nagyobb verzió)

Ötödik versenyző: Lubitel 166B (Szovjetúnió)

Szemre a legmagasabban kvalifikált versenyző az öt induló közül. A valóságban is az, rendes távolságállítás, kereső, jó objektív, 75mm-es. Az összes közül egyedül ebbe a gépbe lehet kioldózsinórt csavarni, így ezzel nagyon könnyű hosszú záridővel fotózni. Masszívan megáll az alján, nem billeg, nem ferde. Gyerekjáték számára a 16-os nyílás, még tudna kisebbet is, ha akarna. Az elkészült versenykép tisztességes fotó, fehérekkel, feketékkel, szürke árnyalatokkal. Torzítás nincs, és a kép formátuma is pontos négyzet. Igaz, egy kicsivel kisebb, 5.7x5.7 cm-es. Bár igen elterjedt versenyző, a camerapedia alig ír róla valamicskét.

A Lubitel 166B képe (klikk, nagyobb verzió)

---

Áthozott kommentek:

ThufirHawat 2008.10.31. 13:06:24
Vegyél 60e-ért Pentax 6x7-et. :o) Kicsit kilógna a sorból az alap Takumar optikájával.

zsüber 2008.10.31. 13:15:23
Hmm...
A Corina most is könnyeket csal a szemembe. Az első fotós kudarcaim anno azzal kezdődtek... :D
Utána megtanultam bármi mással jó képeket készíteni. Azokkal sikerült is. Elajándékoztam egy fotógép gyűjtőnek.
Majdnem 20 évvel később kölcsönkaptam egy KIEV88-at. Talán a legjobb képeimet azzal készítettem. Szokni kell a 6X6-ot, de ha belejön az ember, már csak egy biztos nyersanyagforrást kell találni, meg egy labrot, ami nem zár be hónapok múlva.
Amúgy gratula a bloghoz. Ha nincs kint az index ajánlójában biztos nem találok rá.

Hans Lopkowitz 2008.10.31. 13:16:29
Nekem Sinar F-em van, Linhof kazettával. Baró.

Hans Lopkowitz 2008.10.31. 13:18:06
De úttörő koromban én is egy Corinát gyűrtem, nagyon szerettem. :-)

crayfish 2008.10.31. 13:29:05
Kint vagy az Index címlapján. Gatulálok, igazán megérdemelted.

Pjotr1 2008.10.31. 16:02:14
anno még én is fotóztam Ljubilel 6-al, és a Pajtás testvérével, az "Utitárs" nevű, hozzá hasonló géppel. De legjobban a haronikás 6x9-es Agfa gépemet szerettem.
a 6x6-os gépbe csináltam kartonpapírból negyedelőt, így 3x3-as kockákat lehetett csinálni vele, a filmet 4x kellett visszafűzni, a takarópapírt meg 4x elfordítani 90 fokkal...

A verseny u.-i piacon még ma is árulnak igen jó gépeket,ezért a hétvégén, érdemes kinézni holnap (szombaton)
Már évek óta én is áttértem a digit tecjnikára (sajnos) azelőtt a 8 és 16 mm-es f.f. és színes fordítós filmeket is otthon dolgoztam ki, a diákat és a negatívokat is.Aa házi laborom még megvan, akarcsak a gépek és némi film meg fotopapír, és vegyszerek,szépen elcsomagolva. Ha van rá érdekélődő, szívesen eladnám vagy elcserélném. érdeklődőket a pjotr1 at freemail.hu-ra várok.

Gasper - http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.01. 09:53:49
Üdv a bloggazdának, először (de valőszínüleg nem utoljára) írok ide.

Először is nagyon frankó a blog, másodszor pedig köszönöm, hogy belinkelted a Pajtással kapcsolatos posztomat, ez kellemes meglepetésként ért így hirtelenjében :))))

Egyébként számomra a kínai versenyző, és természetesen a Pajtás a nyerő! :)

üdv

ps: tegnap jártam a Soósnál és ki van téve egy Duflex 600 ezerért!!!! A fenébe is, ez sok pénz, de nem egy Duflexért.