2008. január 3., csütörtök

Fényképezés film és fényképezőgép nélkül... Lyukkamera.

Régi tervem valósult meg, a lyukkamera. Ez az a dolog, amikor úgy fényképezünk, hogy objektív helyett egy nagyon pici lyukat használunk. A lyukkamera tudományos leírását, működési elvét, őseit (... már az ókorban is...) nem fogom részletezni, nagy az internet, mindenki megtalálhatja, akit érdekel.
Nagyon pici lyukat nehéz előállítani a háztartásban fellelhető eszközökkel, de nekem szerencsém volt, mert a jézuska hozott egy Paper Pinhole lyukkamerát, amit stancolt kartonpapírból kell összeragasztani. Mivel a hírek szerint igen sok munka van vele, még nem kezdtem hozzá, de a benne lévő hivatalos lyukat felhasználtam. Így a pirinyó lyukat tartalmazó alumíniumlemez került egy üres fotópapiros doboz közepére fekete szigetelőszalag segítségével. (Persze alatta egy nagyobb lyuk van.)

A kartondoboz meglepő módon pont akkora, hogy az eredetileg benne tárolt fotópapír pont belefér, így azt könnyedén felragaszthattam a hátlapjára. Belülről. Egyéb buherára nincs szükség, a masina kész, zárszerkezet gyanánt a lyukat le kell ragasztani egy darab szigetelőszalaggal.

Íme, itt a lyukkamera
Az előhívott negatívok

A bal oldali képen a gyártott fényképezőgép látható, a másikon pedig a már előhívott papírnegatívok.
Maga a fényképezés rendkívül egyszerű: kiállítjuk a dobozt az udvarra, vagy valahova, levesszük a szigszalagot a lyukról, és lassan elszámolunk mondjuk 180-ig. Igen, ez körülbelül 3 perc. Ezután leragasztjuk a lyukat, és bevonulunk előhívni a papírt, szárítás után pedig szkennelés. A megfelelő expozíciós idő kikísérletezése alkalmasint sok elrontott kép után sikerül, hacsak nem követjük a tudományos számításokat, méréseket, amik webszerte nagy számban megtalálhatók. De ez a blog egy másik blog lenne, ha ilyesmikkel egy percet is foglalkoznék.

Lássuk inkább a kész képeket:

Itt két egymás melletti ház látható, gyerekbicikli kormánya, egy homokzsák, de az érdekesség az, hogy a lyukkamera egy műanyag kerti székben ült, és a képen látszik a szék két karfája (karműanyag, vagy mi) és az ülőrész eleje is. Tanulságos ezen kívül a ház sarkának hihetetlen görbülete is.

Ezen a képen az irreálisan nagy látószög miatt gyakorlatilag az egész udvar látszik, plusz a ház tetejéből egy darab, a járdából is, és szinte az udvar másik oldala is. Lefektethetjük tehát a szabályt: a lyukkamerával készült képen még az is rajta van, ami már nincs rajta.

Azok ott fent nem száradó ruhák, hanem tibeti imazászlók...

Kapcsolódó anyagok:
Analóg fényképezés film nélkül... Buhera
Buhera, lyukkamerás képek újra

1 megjegyzés:

Jó, ha ide írsz valamit.

Legnépszerűbb...