Mégis Lomo LC-A

Csak nem hagy nyugodni ez a Lomo LC-A. Ezelőtt egy hónappal világgá kürtöltem, hogy elromlott, meg hogy javítani kellene, kaptam is egy-két tippet, hogy hol, de még nem mentem utána.

Hát most ismét belefűztem egy filmet, Kodak FarbWelt 200 Klassik, hogy megnézzem, mi a helyzet. Felhúzni nem lehet, csak egy ötforintos segítségével, és a számlálója se számol. Viszont a legnagyobb meglepetésemre ezúttal a képeknek semmi bajuk nem lett, csupa olyan fénykép született, amilyet ettől a géptől várhatunk.

Ha valaki nem találná ki elsőre, vagy nem vette észre a képaláírásokat, annak elárulom, hogy a képek Budaörsön készültek, egy részük pedig egy olyan külföldről behozott bútoráruháznál, amelyiknek az éttermében soha nem ennék svéd húsgombócot, mert rosszul vagyok tőle. Ja, és évekkel ezelőtt ráöntöttem ott valakire egy nagy pohár eperkrémet habbal, véletlenül.

Ide kívánkozik még az a hír is, hogy kitalálták a Lomo LC-A-hoz is az instant hátlapot, száz dollárért juthatunk hozzá. Fuji Instax filmet használ, ennek meg húsz dollár csomagja, jóval olcsóbb, mint a 600-as Polaroid.

Sérült Lomo LC-A Bécsben

Olvastam valami ostobaságot ma. A szerző azon poénkodik, hogy vett egy Lomo LC-A-t, hogy vigye kajaktúrázni, vagy mi. Nem az a bajom, hogy egy ócska kacatnak hiszi (ennek természetesen az az oka, hogy nem olvasott utána, vagy ha igen, nem hitte el, valamint nem próbálta ki), hiszen mindenki azt tart kacatnak, amit akar. Az érdekesebb az, hogy írásában leműanyagozza, fröccsöntött doboznak nevezi, miközben egy fotót is közöl, amin állítólag az ő saját példánya van. Nos, ha egyszer is fogott volna a kezébe egy ilyen gépet, tudná, hogy nem műanyagból van, fém bizony az istenadta, legnagyobb részén még a mágnes is hozzáragad. Nem tudom eldönteni, hogy a szerző hazudott egy kiadósat, vagy hülyére veszi az olvasót, vagy valaki rásózott egy fröccsöntött fényképezőgép alakú műanyagdarabot.

* * *

Na, térjünk vissza a saját példányomhoz. Amint az előző posztban részleteztem, sajnos tönkrement a felhúzó mechanikája, így csak az alján lévő résbe dugott pénzérmével lehet felhúzni. Gondoltam, az idei bécsi kirándulásra mégis elviszem magammal, legalább kiderül, hogy más baja is van-e. Van. Amint a galériában látszik, valami miatt a képek jó részének a közepe fényt kapott, pedig le volt ragasztva a hátlapja. És az is észrevehető, hogy a közeli képek (80 centi a legkisebb tárgytávolság) nem lettek élesek.

Úgy néz ki a dolog, hogy fényképezőgép javításra szorul, vagy keresnem kell egy másikat.

A felhasznált film egy 2005-ben lejárt 100-as FUJICOLOR Superia Reala volt, a szinek szokatlanul élénkek lettek.

Lomo LC-A helyett beugrik a Szmena

Az úgy kezdődött, hogy elromlott a Lomo LC-A. Indulás előtt rutinszerűen kezdtem belefűzni a filmet, és kiderült, hogy a zárfelhúzó tárcsa, vagy hogy hívják, többé nincs kapcsolatban az orsóval, amit eredetileg forgatnia kellene, és ezáltal továbbítania a filmet.

Szerencsére észrevettem, hogy a gép alján, az orsó tengelye valami miatt úgy van kiképezve, hogy egy kisebb méretű pénzérmével ugyanúgy lehet forgatni az orsót, mint a fenti felhúzó kerékkel. Ezt a dolgot vittem filmre az alább látható módon egy percben:

Vagy lehetne használni egy méretes csavarhúzót is, bár szerintem az elég hülyén nézne ki az utcán.

Mivel nem akartam a nyaralást azzal tölteni, hogy ötforintosokat keresgélek a zsebeimben, gyors döntés eredményeképpen előrántottam az egyik Szmena 8M-et, ha már mostanában annyi szó esett róla ismét. Régen fotóztam a Szmenával, és elég szokatlan volt, hogy egy kép elkészítése után nem elég felhúzni, mivel itt ez a tevékenység két részből áll: továbbítjuk a filmet, és felhúzzuk a központi zárat.

Az, hogy a 36 kockás filmből itt csak 19 képet látunk, egyértelműen a meleg számlájára írandó. A három napi családi miskolctapolcai tartózkodás (Barlangfürdő, Aggtelek, miegymás) ilyen mértékű kánikulában nem ösztönzi eléggé az embert arra, hogy témát hajkurásszon az aszfalton.

Így esett meg, hogy hazatérve a filmet (Ilford PAN 400) egyszerűen kettévágtam a sötétben, és a csak leexponált első felét hívtam elő.

Lomo LC-A Visegrádon

Egy Visegrádon eltöltött hétvége nem elvesztegetett idő. Főleg, ha a bobpályát is felkeressük.
A lenti képek egy tavaly lejárt Agfa ULTRA color 100-as filmre készültek, és van közöttük néhány egészen klasszikus "lomográfia" is. A dolognak egy apró szépséghibája van. A lomográfia egyik ismérve, hogy észnélkül kattogtatunk mindenfele, és attól lesznek a képek olyanok, amilyenek. Ezzel ellentétben az itt látható képek szándékos komponálás eredményei: "hogyan kellene úgy fotózni, hogy olyan jó lomós legyen". Hát ez van. Persze ne feledjük, hogy a Lomo LC-A remek partner ebben.

Az első és a hatodik képen látható ojjektum a kompkikötő mellett látható, félig a parton, félig a Dunában. Annyira fotogén, hogy valószínűleg albumokat lehetne megtölteni a róla készült képekkel. Érdemes lenne valahogy összegyűjteni minél többet.

Redscale film másodszor

Itt van a redscale projekt második nekifutása. Három dolog változott az előzőhöz képest: másfajta filmet használtam, mégpedig egy olyan 400-ast, amit 295 Ft-ért árulnak a Müller nevű multinál, és a film megfordítása után a képek nagy részét 200-asként fotóztam, nem 100-asként, illetve a szkennelést úgy módosítottam, hogy a hatos csíkokat egyben szkenneltem be, így kevésbé változtak önkényesen a szinek, legalábbis szeretném ezt gondolni. A látszat mindenesetre ezt mutatja.

Néhány képnél próbaképpen a film érzékenységét átállítottam 100-ra, az ilyen képek narancsárgábbak lettek. Tehát aki a pirosabbat szereti, az ne exponálja túl annyira a filmet. Tapasztalatom szerint a napsütés nem befolyásolja a pirosulási jelenséget.

Ennél a sorozatnál kevesebb a kékes-lilás fénybeszűrődés. Ennek két oka lehet: vagy a fényképezőgép háza jobban zárt, vagy a film hátlapja, (amire fotóztunk) kevésbé fényes, azaz nem csillogott be annyira.

Ha valaki lemaradt volna arról, hogy mi is ez a redscale buhera, az nyugodtan olvassa el ezt, és főleg ezt.

Fotós találós kérdés - megfejtés

Nos, itt az idő, hogy a tegnapi találós kérdést megválaszoljuk. Eddig a percig 15-en tippeltek, és bizony, meg kell mondanom, hogy csak Dawn, és Gasper találták ki a helyes megfejtést, gratulálok nekik. A helyes válasz pedig az, hogy "fordítva volt befűzve a film a kazettába". A legtöbben a "rossz minőségű, vagy lejárt volt a negatív"-ra tippeltek, a második helyezést a "rosszul hívták elő a filmet" érte el. Viszont senki nem gondolta, hogy szines szűrőt tettem az objektív elé, és azt sem, hogy utólag manipuláltam ilyenre a képeket.

A szavazás végeredménye:

szines szűrő volt az objektív előtt		0%
rossz minőségű, vagy lejárt volt a negatív		53%
fordítva volt befűzve a film a kazettába		13%
utólagos képmanipuláció történt		0%
rosszul hívták elő a filmet		33%

Nézzük akkor, hogy hogyan is van ez a fordított film dolog. Szerencsére dokumentáltam a buherát, így lépésről lépésre meg tudom mutatni, mit kell csinálnia annak, aki hasonló képeket szeretne magának.

Vegyünk egy kutya közönséges szines negatívot, lehetőleg 400-asat, mert majd 100-as filmként fogjuk exponálni.

Ezután vegyünk elő egy üres filmkazettát, és nagyon óvatosan bontsuk szét. Azért óvatosan, mert a fedelét majd vissza kell pattintanunk a helyére a végén.

Tekerjünk ki egy kicsit a szines filmből, és fűzzük be az üres szétszedett kazetta orsójára. Bátran használjunk szigetelőszalagot a rögzítéshez. Nagyon figyeljünk, hogy hogyan illesztjük a filmet, mert itt áll, vagy bukik maga a filmfordítás.

Miután megfelelően befűztük a film végét, szereljük össze a kazettát, pattintsuk jól vissza a fedelét. Kaptunk egy ilyen sziámi ikerpár módjára összenőtt egységet.

Most vonuljunk el egy koromsötét helyiségbe, és a képen látható módon tekercseljük át a filmet a teli kazettából az üresbe.

Ezután előjöhetünk a sötétből. Az áttekert film végét vágjuk le olyasmi alakúra, mint az eredeti filmvég szokott lenni, hogy majd be tudjuk fűzni azt a gépbe. A DX kód nyújtotta kényelemről itt természetesen le kell mondanunk, ami mindegy is, mert semmi hasznát nem vennénk.

Ne felejtsük el a frissen töltött kazettára ráírni, hogy milyen film is van benne valójában, ezzel megkönnyítjük a magunk, és a filmelőhívó laboráns dolgát is.

A betöltött gépen ne felejtsük el 100-asra állítani a film érzékenységét, feltéve, hogy 400-as filmet használunk.

Ennyi az egész, mehetünk fotózni. Megfigyeléseim szerint akkor válik pirosassá a kép, ha több fény kerül a filmre, és akkor lesz sárgásabb, ha kevesebb. Ez persze nem biztos. A kékes beszűrődések valószínűleg onnan származnak, hogy nem az emulziós oldalra fotózunk, ami matt, hanem a másik oldalra, ami viszont fényes. Így a különböző tükröződések sokkal jobban érvényesülnek. Persze elképzelhető, hogy más fényképezőgépekkel nem lenne ennyi kékes folt a képeken.

Érdekesség, hogy hagyományos módon használva a filmet, a gépházba beszűrődő fények szinte mindig piros színűek lesznek a kész képen, ellentétben ezekkel a kékes lilás fényekkel. Egy képzett fizikus, vagy kémikus biztosan tudja ennek a magyarázatát. Én meg sajnos nem.

A megfordított film ötlete természtesen nem tőlem származik, itt olvastam róla, de mint utólag észrevettem, hazai elődöm is van, nyilván azért találta ki azonnal a megfejtést.

Aki idáig végigolvasta, az megérdemli, hogy újra megnézhesse a negatív hátuljára készült képeket.

Előzmény: Fotós találós kérdés - szavazással

Fotós találós kérdés - szavazással

Mivel ma valamilyen oknál fogva egész délelőtt sütött a nap, elfotóztam egy tekercs Kodak filmet a környéken. A Lomo LC-A gépet használtam.

Meglehetősen különösek a szinek. Némelyik pirosas árnyalatú, némelyik pedig zöldes-sárgás, és furcsa kék, meg lila fények is láthatók szinte mindegyiken. Az a kérdés, hogy mitől lettek ezek ilyenek. Én persze tudom a választ, de kíváncsi vagyok mások véleményére. A következő posztban eredményhirdetés lesz, és el is fogom mondani a megoldást.

A szavazás lezárult, eredmények és megfejtés itt.

Siófok, télen. Lomo LC-A

Aki unja már a telet, és ezzel együtt az egész évet is, menjen el a Balatonra, egy úszómedencés szállodába, és töltsön el ott egy hétvégét. Például Siófokon, de bármelyik más település is jó. Semmi mást nem kell ott tenni (és nem is nagyon lehet), mint ingázni a fürdőház, az étterem, és a tévével, bárszekrénnyel felszerelt erkélyes szoba között. Mindezt persze esőtől, széltől elzárt passzázsokon keresztül. Fürdőköpenyt is adnak.

Na pontosan ezt tettük mi is, a fenti mondatok minden szava illik a múlt hétvégére, azzal kiegészítve, hogy még a Lomo LC-A gépemet is vittem.

Ezt a gépet már régen használtam, és most valami nem volt vele tökéletes. Mivel fénymérő van beépítve, és automatika, azelőtt mindig minden kép jól sikerült, még este is, de ezen a filmen jónéhány kép alulexponált, vagy túlexponált lett. Hogy ez miért lett így, nem tudom, arra gyanakszom, hogy kevés volt a fény, és a 200-as film miatt túl hosszú ideig kellett nyitva tartania a zárat, és ez megkeverte az orosz automatikát. Vagy ki tudja, lehet, hogy elromlott? Vagy csak a hosszú állás miatt berozsdásodtak a fogaskerekek?

A képek életlenségét fogjuk rá arra, hogy a legtöbbet kézből exponáltam, emiatt bemozdulás esete állhatott elő, mivel nem vagyok egy kimondott fotóállvány.

Lomo LC-A világot lát

Bécs a lomográfia őshazája. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy emiatt töltöttünk ott kerékpárral 3 napot, úgyhogy inkább nem is mondom. Mindenesetre stílszerűen magammal vittem a lomográfia ősanyjának kikiáltott Lomo LC-A gépemet, és két tekercs TUDOR 200-as szines filmet.

Aki jót akar bicajozni, az bicajozzon Bécsben, ezt bátran tanácsolhatom. Mindenütt (na jó, majdnem mindenütt) kerékpárút, és járókelők sem sétafikálnak rajta. Valami miatt ott tudják, hogy az nem járda. Igaz, hogy az olyan részek ott is veszélyesek, ahol a kerékpárút a parkoló autók mellett fut, pont láttunk is egy tipikus észnélkül-ajtókinyitós-biciklist-felborítós balesetet, szerencsére az illető kicsit később taplra tudott állni.

Eljutottam a bécsi Lomography Shop-ba is, már csak a tisztesség kedvéért is. Sok színes mindenfélét lehet kapni.

Lomo gépek tömege

Lomo gépek tömege

Lomo gépek tömege

Biciklivel, családdal Bécsben

Természtesen elfotóztam a két tekercs filmet, különös figyelmet szentelve a helyi utcai információmegosztás témakörére, már csak azért is, mert az ilyesmi feliratok és táblák mindig a legszinesebbek, és amúgy is jó, ha az ember nem csak műemlékeket fényképez, ha éppen turista. Itt alant lehet megnézni a képeket, de vigyázat, hidegélelem, mert 41 darab kép van!

Mivel elfelejtettem fekete szigetelőszalaggal leragasztani a gép hátlapját, néhány kocka részlegesen fényt kapott, de ez most sem okozott kárt, inkább hasznot, szinte feldobja a képet az ilyen piros bemászó fény.

---

Áthozott kommentek:

htibi - http://www.htibi.ini.hu 2008.09.03. 11:01:34
Gyulus !
Király az összes képed ! Te egy fanatiker vagy. Fogadok a filmes világban digitális gépre vágytál !? A bicikliket autóval vitted ki ?
Tuti a blogod, most kezdem notoriusan vissza olvasni. FF papír hívás technológiájával foglalkoztál valaha, valamelyik postban ? 18 éve nem hívtam papirt és nem nagyítottam de meghoztad a kedvem !
Sok sikert ! Üdv: htibi

Gyulus - http://lomolitosblog.blogspot.com/ 2008.09.03. 19:47:00
Köszönöm a királyt és a tutit!
A bringák és az utánfutó vonattal utaztak, ahogy mi is.
Postban nem foglalkoztam FF papírhívással, annyira nem értek hozzá, hogy írjak róla. Kikeverem a vegyszert, aztán előhívom a negatívot, és lesz valami. Ha megromlik, kiöntöm, és keverek egy új adagot. :)

dawn - http://dawn.freeblog.hu 2008.09.04. 15:10:22
húúú ezek aztán a lomográfiák! fantasztikusak!