Lomo LC-A esti fényben...

Egy egész tekercs filmet szántam annak kipróbálására, hogy a Lomo LC-A fénymérő automatikája tényleg olyan jó-e, amilyennek írva vagyon. Tényleg olyan jó. Kivonultam este a Margit-hídra, és lefényképeztem mindent, és lássak csodát, az Europrint nevezetű 400-as film minden egyes kockája jól exponált lett. Az persze más kérdés, hogy a képek is jók lettek-e, mindenesetre a kamera jól vizsgázott.

Ismétlésképpen: az automata exponálás úgy történik, hogy adott a 2.8-as rekesz, a zár pedig addig marad nyitva, ameddig elég fény nem jut a filmre. Ha ez a kalkulált záridő rövidebb lenne, mint 1/500, akkor a rekesz szűkül. Profi.

Sajnos képstabilizátor nincs benne, így amikor az 54 méteres, ámde 62 tonnás Combino végigdönget a hídon, úgy rázza az öreg szerkezetet, és azzal együtt a korlátra szorított gépet, hogy lehetetlen éles képet készíteni. Ez látszik a Dunát ábrázoló képeken.

A filmet lehetőleg a Mammut-ban székelő Puskás Fotó-hoz szoktam beadni, 900 Ft-ért húsz perc alatt kész, így ma például az utolsó képkocka elfényképezésétől számított fél órán belül már a buszon ültem, zsebemben a kész filmmel. Ez majdnem olyan gyors, mintha digitálissal fotóznék. Csak egy kicsit drágább...

Smena 8M bukfencezik az aszfalton

Az előzőekben említett Smena 8M első próbaútja során balesetet szenvedett, a zsebemből kiesve végigbukfencezett az aszfalton. Nagy baja nem történt, de valami letört a belsejében, amitől a felső része lötyögni kezdett. Szerencsére volt nálunk fekete szigetelőszalag, amivel rögzíteni lehetett a hibás részt. A fényképezést ez nem befolyásolta. Bírják a strapát ezek a régi szovjet gépek, még akkor is, ha sérültek. Otthon szétszedtem, íme a gép belseje. Külön figyelmet érdemel a harmadik képen a végtelenül leegyszerűsített keresőablak megoldás, amely nem más, mint egy darab plexiből kivágott téglatest. Lencsékkel nem bajlódtak a tervezéskor.

A letört, és visszaragasztott fekete távtartó, erre van felcsavarozva a felső rész

A filmtovábbító kerék, és az exponáló gomb, valamint az alumínium filmszámláló

A kereső: átlátszó műanyag

Smena 8M kibelezve

A fényképezéskor jónéhány kép alulexponálódott, jobban kell figyelni a helyes beállításra. Azt hiszem, túl erős volt a napsütés, január közepén szokatlanul, így rutintalan voltam a helyes exponálási paraméterek kitalálásában. 16-os blendenyílást és 250-es záridőt alkalmaztam az elején a 400-as Fortepan filmmel, ez végül túl kevésnek bizonyult. De az is lehet, hogy a zár gyorsabban zár, mint ahogy kellene.

A Smena 8M teljesen más jellegű gép, mint nagyobb testvére, a Smena Symbol, látszik rajta, hogy régebbi, és egyszerűbb megoldásokat használtak a tervezésekor. Ilyen például, hogy a filmszámlálót kézzel kell nullázni, illetve a film felhúzása nem egy egyszerű tekerés, hanem a filmtovábbítás mellett a zárat is külön fel kell húzni. A vakupapucs pedig nincs összeköttetésben a géppel, erre a célra egy aljzat van kiképezve a gépen, tehát vakuzni csak "vezetékkel" lehet.
Viszont van rajta kioldózsinór aljzat, amivel jól kihasználható a "B" záridő, és az említett felhúzó mechanizmus miatt lehetőség van több képet exponálni egy kockára.

Lomo LC-A megtekinti a délutáni napfényt

A mai nap olyan volt, mintha már tavasz lenne. Fotózni! A Margit-sziget megszokott hellyé kezd válni, ezúttal két gépet vittem, egy 1000 Ft-ért vett Smena 8M-et, 400-as Fortepan fekete-fehér filmmel, és a Lomo LC-A gépet, egy ugyancsak 400-as szines filmmel. Arra kellett rájönnöm, hogy ha két gépet viszek, akkor egyikre sem tudok igazán odafigyelni. Így eshetett meg, hogy a Smena egyszercsak kiesett a zsebemből, gurult az aszfalton egy jót, és egy kissé meg is nyekkent, de erről majd a következő posztban lesz szó. És nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha a fekete-fehér volt a kezemben, akkor azon gondolkoztam, hogy nem szinessel kellene-e inkább, és fordítva. Lehet, hogy ebben is rutinosabbá lehet válni, ez majd kiderül később.

Mindenesetre a Lomo-val készült képek között van egy jónéhány, ami igencsak alulexponálódott, az automata fénymérés ellenére. Elképzelhető, hogy az ujjammal véletlenül befogtam a fénymérő lyukat, de az is lehet, hogy a túlságosan kontrasztos fényviszonyokkal szegény nem tud megbírkózni. Van egy-két olyan kép, ami mintha este készült volna, rögtön ez az első itt, pedig nem.

Az viszont a legnagyobb örömömre kiderült, hogy az masina háza nem ereszti a fényt, mint ahogyan az a szentendrei túra után gyanítottam. Vagyis semmi gond vele, csak éppen kerülni kell a túlontúl kontrasztos témákat, ha az automata exponálást választom. És nem ártana új gombelemeket venni bele.

Hamisított eldobható kamera

A szentendrei HÉV végállomáson üzemelő trafikban volt kapható ez az egyszer használatos gép. Azt írja a doboza, hogy 12 expozíció, 200-as film. Nem is tudtam, hogy létezik 12 kockás film, rajta, ki kell próbálni.

A hozzám hasonló rutinos single-use felhasználóknak azonnal gyanús lett volna a gép, így nekem is az volt, mivelhogy formára a megszólalásig hasonlít a FUJIFILM jól bevált szerkenyűjéhez, csak a ruhája más, viszont az elég furcsa volt, hogy vaku nincs rajta, a helye viszont ott van, lefedve. Az ember az ujjával szépen kitapinthatja az elem helyét, a vaku bekapcsológombját, és a többi részt, amik szolgáltatásilag itt hiányoznak.

Bizakodva abban, hogy azért legalább film van benne, a vasárnap délutáni napsütésben elkattingattam a 12 kockát.

Szétszedés után beigazolódtak sejtéseim, itt egy jó nagy, egészséges, kövér hamisítvánnyal, vagy inkább egy nem teljesen legálisan újrahasznosított, és pénzért árusított egykori FUJI kamerával állunk szemben. A képek mindent elmondanak:

A papírruha

12 felvétel

Eldobható fényképezőgép

Az előkerült noname film

A szigetelőszalaggal rögzített filmtartó alja

A vaku kihajítva

Szigetelőszalagos ragasztás a másik oldalon

A lekaristolt FUJIFILM felirat a lencse mellett

Érdemes megemlíteni a filmet, ami előkerült a gépből: a kazettán lévő szűkszavú fekete martica sarkát megbontva egy 36 kockás Kodak kazetta narancssárga színe látszott ki, tehát a kínai gyártó 3 darabra vágja a 36-os filmeket, vagy 2 darabra a 24-eseket, és használt, üres kazettákba visszatölti, leragasztja, és kész.

Íme a képek, a tizenkettőből sajnos csak öt lett viszonylag jó, addig volt még elég világos a 200-as filmnek, már ha elhisszük, hogy az volt.

Mi ebből az egészből a tanulság? Érdemes mindenhol minden ócskaságot megvenni, hátha olyan fura dolgokra bukkanunk, mint ez az 1SHOT elnevezésű csodamasina. Mindenesetre egy brazil aukciós site-on felfedezhető a márka, a képeket elnézve nem is kevés van belőle.

Vilia elvtárs a Margit-szigetre látogat

Lett egy Vilia (Вилия) nevezetű szovjet fényképezőgépem, 900 Ft-ért jutottam hozzá. Típusjelzése nincs, tehát nem Vilia EOS 300D, vagy Vilia D2Xs, de még csak nem is Vilia Symbol, hanem csak így, simán, Vilia. Sajnos a névcimke hiányzik róla, így akár hazudhatnám Nikonnak is.
A gép első fogásra olyan, mintha egy hetvenes évek-beli orosz hűtőszekrényt, vagy grillsütőt fognánk, olyasmi anyagokból készült. A BeLomo gyár gyártotta 1973 és 1986 között, állítólag nagyjából kétmillió darabot. Objektívje a 4/40-es Triplet 69-3, záridő 1/30, 1/60, 1/125, 1/250 lehet, és a "B" is. A blende 4-től 16-ig változtatható.

A fényképezőgép rossz. Legalábbis az én példányom. Legnagyobb baja a próbafényképezés során az volt, hogy körülbelül a film harmincadik kockája után a felhúzókar nem továbbította a filmet, a zárat viszont felhúzta, és a számlálót is tekerte. Jó nagy átverés, az utolsó 6-8 kép egy darab kockára készült. Ez persze csak a film előhívása után derült ki. Ha film nélkül, kinyitott hátlappal kézzel lefogom a jobb oldali orsót, könnyedén fel tudom húzni, úgy, hogy az orsó nem forog. Ez végzetes hiba, mivel soha nem tudható, hogy egy-egy felhúzás során tekeredett-e a film, vagy sem. Nyilván, ha nem egy agyonhasznált 900 Ft-os példánnyal kísérletezünk, ez a hiba nem fordul elő.

A Margit-hídon remekül lehet etetni a sirályokat, elég megállni, és néhány kenyérdarabot kiszórni, csapatostul jelennek meg, és ezt jól lehet fotózni. Készült is egy néhány sirályos kép. Az első és az utolsó kivételével a többi a Margit-szigeten készült, de sajnos a galéria a fentebb említett probléma miatt hirtelen véget ér. Íme a képek:

A film egy Fortepan 100-as volt, 200-asként fotózva, és előhívva. Ezt pusholásnak, push-hívásnak hívják, tehát egy adott érzékenységű filmet nagyobb érzékenységűnek tekintünk, és a hívóban is annyi ideig tartjuk, mintha nagyobb érzékenységű lenne. Ettől a képminőség romlik, ez sajnos a fenti képeken látszik is.

Végül, a szokásaimnak megfelelően, itt van néhány kép a Viliáról:

Vilia eleje

Vilia hátulja

Triplet 69-3 a záridőkkel

Triplet 69-3 alulról, a blendeállítóval

>

Színes kereső

Színes kereső hátulja, időjárási szimbólumokkal

Gyári szám

Filmszámláló

Összegezzünk: kipróbáltam a Viliát, és nem voltam vele elégedett, és kipróbáltam a push-hívást, és a várakozásoknak megfelelően rosszabb minőségű képeket kaptam. De legalább történik valami, és gyűlnek a tapasztalatok.

Szmena Szimbol a város szélén

A hétvégén sütött a nap, jó nagy sár is volt, valamint ki kellett már próbálni az 1000 Ft-os Szmenát. Belekerült hát a gépbe egy 400-as Fortepan fekete-fehér film, és usgyi, ki a "természetbe". Ehhez nekünk mintegy ötven, na jó, száz métert kellett gyalogolni. Sajnos hó már sehol nem volt, pedig a gyerkőc nagyon szerette volna legalább egyszer kipróbálni a vadiúj popsi-tepsijét, de csak a sárban sikerült neki.

A gép jól vizsgázott, annyiban mindenképpen, hogy hibátlanul működik, a filmet viszi előre, ha felhúzom, exponáláskor nyitja a zárat, majd szélsebesen be is csukja. A képek jók lettek, ez a 40 mm-es Triplet-43 tényleg nem torzít sehol, legalábbis annyira biztos nem, mint az eddig próbált eldobható kamerák műanyag lencséje.

Este kipróbáltam a "B" záridőt, letámasztott géppel, a galériában látható három kép ezek közül. Ha az ember képes mozdulatlanul tartani a fényképezőgépet, és eltalálja, hogy hányig kell számolnia a nyitott zár mellett, akkor egészen szép képeket lehet így fotózni. Persze egy kioldó zsinór jobb lenne, de a Szmena Szimbol sajnos nem rendelkezik erre való aljzattal, így hát mindegy.

A fekete-fehér film előhívása mindig izgalmas, még olyankor is, amikor nem saját megismételhetetlen VB-győztes gólunk, vagy első holdraszállásunk képeit hívjuk elő, hanem egy ilyen próbafilmet. A hívó vegyszer egy kicsit régi volt, ezért aggályos volt, hogy egyáltalán lesznek-e képkockák a filmen. Ha a vegyszer jó is, elég egy kis figyelmetlenség, vagy egy véletlen csöpp fixíroldat a hívóban, esetleg egy óvatlan családi villanygyújtás, és pillanatok tört része semmissé válik az egész film. De nem jártam így...

És most nézzük a képeket:

Szimpatikus jószág egy ilyen Szmena, erős, masszív darab, nem lötyög rajta semmi. Egy baja van, hogy majdnem olyan nagy, mint egy féltégla, és hegyesek a sarkai.

A napos képek paraméterei: 11-es, vagy 16-os blende, 1/250, esetleg 1/125-es záridő, 400-as film. Az esti képeket 3, 4 másodpercig exponáltam, 8-as rekesznyílás mellett.

Egy Lomo LC-A Szentendrén

Íme, egy másik vaterás szerzemény, a híres-nevezetes Lomo LC-A. "Vigye el a következő villámáron: 13 000 Ft". Nem olcsó, de ha azt vesszük, hogy a hivatalos ára 350 dollár a lomography.com-on, már nem is annyira fájdalmas. Sajnos a felirat lekopott az elejéről. Gyári száma 92039647, vagyis nem túl régi, 1992-ben készült.
Ez a gép élő legendája az egész lomo mozgalomnak, egy időben emiatt el is kezdék újra gyártani Leningrádban, de már nem. Helyette Kínában gyártják Lomo LC-A+ néven, néhány plusz funkcióval kiegészítve. Az csak 250 dollár...

Objektívje az agyondícsért 32 mm-es, 2.8-as fényerejű Minitar-1.

Fotózni jól lehet vele, csak a film kiszedésénél jártam úgy, hogy visszatekercselésnél a gép alján lévő gombot nem nyomtam eléggé, így a filmtovábbító fogaskerék nem tudott visszafele forogni, leszaggatva a film tetején a perforációt. Szerencsére ez a hívást és a szkennelést nem befolyásolta, mindenesetre nagy kopaszság volt. Valószínűleg emiatt kapott fényt néhány helyen a képek alja. De az is lehet, hogy a ház ereszt alul, elképzelhető, hogy legközelebb egy fekete szigetelőszalagot ragasztok oda.

Sok a szöveg, nézzük a szentendrei járkálás eredményeképpen született képeket. 400-as FUJI. Néhány kép széle, alja pirosas színben játszik, itt fényt kaptak, ezeket próbáltam utólag eltüntetni, de igazából nem biztos, hogy ártanak a képeknek.

A gép számos előnye mellett a legfontosabb, hogy tartalmaz beépített fénymérőt, ami azt jelenti, hogy ha a rekesznyílás beállító kart "A" állásba helyezzük, 2.8-ra nyílik a blende, a záridőt pedig 1/500-tól kezdve addig növeli az automatika, ameddig a kép jó nem lesz. Ez az idő gyakorlatilag akármekkora lehet. Ezzel a módszerrel megfelelően rögzített géppel esti felvételeknél is biztosra mehetünk. További bravúr, hogy ha a 2.8-as nyílás és az 1/500-as záridő túl sok, akkor a blendenyílást kezdi csökkenteni, kompenzálva a minimális záridőt.

Íme, néhány kép a Lomo LC-A nevezetesebb részeiről. Figyelmet érdemel az utolsó kép, a film érzékenységét beállító fogaskerék. Itt éppen 400 ASA-n áll. A fogaskerék elforgatásával a szám feletti kis lencse mögött forgatunk egy tárcsát, amin különböző méretű lyukak vannak, 400-asnál a legnagyobb, 25 ASA esetén a legkisebb. Így méri a bejutó fény mennyiségét. Ha a lencsét eltakarjuk, gyakorlatilag "B" záridő funkciót kapunk.

LOMO LC-A

Ugyanaz hátulról

A rekesznyílás beállítása

A távolság beállító

Filmszámláló

A kereső a piktogrammokkal

A híres Minitar-1 objektív

A film érzékenységét beállító fogaskerék

Szmena dupla annyiért

A Vaterán vettem egy Smena Symbolt. Gyári száma: 81736571. Tehát elvileg 1981-ben került ki Iván, vagy Tamara dolgos kezei közül a leningrádi LOMO gyárban, azzal a céllal, hogy a keleti blokk úttörői megörökítsék vele nyári (építő) táborozási élményeiket. A kikiáltási ára 500 Ft. volt, de végül 1000-ért sikerült hozzájutnom, mert valaki rálicitált az árra. Nekem gyerekkoromban sose volt Szmenám, mindíg csak messziről viszolyogtam, ha láttam valakinek a nyakában lógva.

A gép maga nem rossz, zárideje 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, és "B" lehet, a blendenyílás pedig f/4, f/5.6, f/8, f/11, f/16 közül választható. Az objektívje a három lencséből álló 40 mm-es Triplet-43. Fénymérő nincs benne, részletes használati utasítást nem írok, a neten fellelhető, már ha valaki kíváncsi rá. Manapság már a lomography.com-on is árulják, 15 dollár 95 dollár az ára.

Smena Symbol eleje

Smena Symbol hátulja

A Triplet-43 objektív

Az export kedvéért latin betűkkel is

A hátlapon lévő tárcsa. Mi lehet a funkciója?

Időjárási szimbólumok

Kinyitva

A zár hátulról

Felhúzókar, számláló, vakupapucs

LOMO

Mivel filmmel még nem volt módom kipróbálni, elkezdődött a szokásos buhera a fekete-fehér fotópapírral. Kivágtam néhány kis darabot a fotópapírból, sötétben beraktam (egyenként) a gépbe a film helyére, a gépet állványra erősítettem, és lehetett fotózni. A Szmena nagyon alkalmas a "B" záridő megfelelő kihasználására, mivel jókora elsütőbillentyűje van, amit könnyű lenyomni, így egy adott méretű gumival könnyedén rögzíthető lenyomott állapotban.

Az expozíciók 5.6-os blendenyílással, 4 percig nyitva tartott zárral készültek.

Nem szabad elfelejtkezni az élesség beállításáról, nagy méreg, ha hosszú perceket várunk a képre, majd vegyszerekben pancsolva előhívjuk, fixáljuk, hajszárítóval szárítjuk, majd szkenneljük a képet, és kiderül, hogy az egész hiábavaló volt, mert életlen lett az egész.

Tehát itt ez a két kép a megszokott konyháról. Ez a Szmena az első olyan játékkamera a kezeim között, amelyiknek az objektívje első ránézésre nem torzít a kép széleinél. Most még nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz.

Ne felejtsük el, hogy ezek mindössze 24x36 mm-es fotópapír darabkára készült negatívból származnak, és 600 dpi-s szkennelés után kapták meg az itt látható méretüket. Talán az apró negatív méret miatt tűnik gyengébbnek a képminőség, de az is lehet, hogy még nem pucoltam meg az objektívet, mióta megvettem.

[Update] Most olvasom (www.ussrphoto.com), hogy ebből a típusból 1971-től 1991-ig összesen 4181469 darabot gyártottak. Ezek szerint az enyémen kívül már csak 4181468 darab van valahol máshol.