2008. január 30., szerda

Lomo LC-A esti fényben...

Egy egész tekercs filmet szántam annak kipróbálására, hogy a Lomo LC-A fénymérő automatikája tényleg olyan jó-e, amilyennek írva vagyon. Tényleg olyan jó. Kivonultam este a Margit-hídra, és lefényképeztem mindent, és lássak csodát, az Europrint nevezetű 400-as film minden egyes kockája jól exponált lett. Az persze más kérdés, hogy a képek is jók lettek-e, mindenesetre a kamera jól vizsgázott.

Ismétlésképpen: az automata exponálás úgy történik, hogy adott a 2.8-as rekesz, a zár pedig addig marad nyitva, ameddig elég fény nem jut a filmre. Ha ez a kalkulált záridő rövidebb lenne, mint 1/500, akkor a rekesz szűkül. Profi.

Sajnos képstabilizátor nincs benne, így amikor az 54 méteres, ámde 62 tonnás Combino végigdönget a hídon, úgy rázza az öreg szerkezetet, és azzal együtt a korlátra szorított gépet, hogy lehetetlen éles képet készíteni. Ez látszik a Dunát ábrázoló képeken.

A filmet lehetőleg a Mammut-ban székelő Puskás Fotó-hoz szoktam beadni, 900 Ft-ért húsz perc alatt kész, így ma például az utolsó képkocka elfényképezésétől számított fél órán belül már a buszon ültem, zsebemben a kész filmmel. Ez majdnem olyan gyors, mintha digitálissal fotóznék. Csak egy kicsit drágább...

2008. január 27., vasárnap

Smena 8M bukfencezik az aszfalton

Az előzőekben említett Smena 8M első próbaútja során balesetet szenvedett, a zsebemből kiesve végigbukfencezett az aszfalton. Nagy baja nem történt, de valami letört a belsejében, amitől a felső része lötyögni kezdett. Szerencsére volt nálunk fekete szigetelőszalag, amivel rögzíteni lehetett a hibás részt. A fényképezést ez nem befolyásolta. Bírják a strapát ezek a régi szovjet gépek, még akkor is, ha sérültek. Otthon szétszedtem, íme a gép belseje. Külön figyelmet érdemel a harmadik képen a végtelenül leegyszerűsített keresőablak megoldás, amely nem más, mint egy darab plexiből kivágott téglatest. Lencsékkel nem bajlódtak a tervezéskor.

A letört, és visszaragasztott fekete távtartó, erre van felcsavarozva a felső rész
A filmtovábbító kerék, és az exponáló gomb, valamint az alumínium filmszámláló
A kereső: átlátszó műanyag
Smena 8M kibelezve

A fényképezéskor jónéhány kép alulexponálódott, jobban kell figyelni a helyes beállításra. Azt hiszem, túl erős volt a napsütés, január közepén szokatlanul, így rutintalan voltam a helyes exponálási paraméterek kitalálásában. 16-os blendenyílást és 250-es záridőt alkalmaztam az elején a 400-as Fortepan filmmel, ez végül túl kevésnek bizonyult. De az is lehet, hogy a zár gyorsabban zár, mint ahogy kellene.

A Smena 8M teljesen más jellegű gép, mint nagyobb testvére, a Smena Symbol, látszik rajta, hogy régebbi, és egyszerűbb megoldásokat használtak a tervezésekor. Ilyen például, hogy a filmszámlálót kézzel kell nullázni, illetve a film felhúzása nem egy egyszerű tekerés, hanem a filmtovábbítás mellett a zárat is külön fel kell húzni. A vakupapucs pedig nincs összeköttetésben a géppel, erre a célra egy aljzat van kiképezve a gépen, tehát vakuzni csak "vezetékkel" lehet.
Viszont van rajta kioldózsinór aljzat, amivel jól kihasználható a "B" záridő, és az említett felhúzó mechanizmus miatt lehetőség van több képet exponálni egy kockára.

Lomo LC-A megtekinti a délutáni napfényt

A mai nap olyan volt, mintha már tavasz lenne. Fotózni! A Margit-sziget megszokott hellyé kezd válni, ezúttal két gépet vittem, egy 1000 Ft-ért vett Smena 8M-et, 400-as Fortepan fekete-fehér filmmel, és a Lomo LC-A gépet, egy ugyancsak 400-as szines filmmel. Arra kellett rájönnöm, hogy ha két gépet viszek, akkor egyikre sem tudok igazán odafigyelni. Így eshetett meg, hogy a Smena egyszercsak kiesett a zsebemből, gurult az aszfalton egy jót, és egy kissé meg is nyekkent, de erről majd a következő posztban lesz szó. És nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha a fekete-fehér volt a kezemben, akkor azon gondolkoztam, hogy nem szinessel kellene-e inkább, és fordítva. Lehet, hogy ebben is rutinosabbá lehet válni, ez majd kiderül később.

Mindenesetre a Lomo-val készült képek között van egy jónéhány, ami igencsak alulexponálódott, az automata fénymérés ellenére. Elképzelhető, hogy az ujjammal véletlenül befogtam a fénymérő lyukat, de az is lehet, hogy a túlságosan kontrasztos fényviszonyokkal szegény nem tud megbírkózni. Van egy-két olyan kép, ami mintha este készült volna, rögtön ez az első itt, pedig nem.

Az viszont a legnagyobb örömömre kiderült, hogy az masina háza nem ereszti a fényt, mint ahogyan az a szentendrei túra után gyanítottam. Vagyis semmi gond vele, csak éppen kerülni kell a túlontúl kontrasztos témákat, ha az automata exponálást választom. És nem ártana új gombelemeket venni bele.

2008. január 21., hétfő

Hamisított eldobható kamera

A szentendrei HÉV végállomáson üzemelő trafikban volt kapható ez az egyszer használatos gép. Azt írja a doboza, hogy 12 expozíció, 200-as film. Nem is tudtam, hogy létezik 12 kockás film, rajta, ki kell próbálni.

A hozzám hasonló rutinos single-use felhasználóknak azonnal gyanús lett volna a gép, így nekem is az volt, mivelhogy formára a megszólalásig hasonlít a FUJIFILM jól bevált szerkenyűjéhez, csak a ruhája más, viszont az elég furcsa volt, hogy vaku nincs rajta, a helye viszont ott van, lefedve. Az ember az ujjával szépen kitapinthatja az elem helyét, a vaku bekapcsológombját, és a többi részt, amik szolgáltatásilag itt hiányoznak.

Bizakodva abban, hogy azért legalább film van benne, a vasárnap délutáni napsütésben elkattingattam a 12 kockát.

Szétszedés után beigazolódtak sejtéseim, itt egy jó nagy, egészséges, kövér hamisítvánnyal, vagy inkább egy nem teljesen legálisan újrahasznosított, és pénzért árusított egykori FUJI kamerával állunk szemben. A képek mindent elmondanak:

A papírruha
12 felvétel
Eldobható fényképezőgép
Az előkerült noname film
A szigetelőszalaggal rögzített filmtartó alja
A vaku kihajítva
Szigetelőszalagos ragasztás a másik oldalon
A lekaristolt FUJIFILM felirat a lencse mellett

Érdemes megemlíteni a filmet, ami előkerült a gépből: a kazettán lévő szűkszavú fekete martica sarkát megbontva egy 36 kockás Kodak kazetta narancssárga színe látszott ki, tehát a kínai gyártó 3 darabra vágja a 36-os filmeket, vagy 2 darabra a 24-eseket, és használt, üres kazettákba visszatölti, leragasztja, és kész.

Íme a képek, a tizenkettőből sajnos csak öt lett viszonylag jó, addig volt még elég világos a 200-as filmnek, már ha elhisszük, hogy az volt.

Mi ebből az egészből a tanulság? Érdemes mindenhol minden ócskaságot megvenni, hátha olyan fura dolgokra bukkanunk, mint ez az 1SHOT elnevezésű csodamasina. Mindenesetre egy brazil aukciós site-on felfedezhető a márka, a képeket elnézve nem is kevés van belőle.

2008. január 20., vasárnap

Vilia elvtárs a Margit-szigetre látogat

Lett egy Vilia (Вилия) nevezetű szovjet fényképezőgépem, 900 Ft-ért jutottam hozzá. Típusjelzése nincs, tehát nem Vilia EOS 300D, vagy Vilia D2Xs, de még csak nem is Vilia Symbol, hanem csak így, simán, Vilia. Sajnos a névcimke hiányzik róla, így akár hazudhatnám Nikonnak is.
A gép első fogásra olyan, mintha egy hetvenes évek-beli orosz hűtőszekrényt, vagy grillsütőt fognánk, olyasmi anyagokból készült. A BeLomo gyár gyártotta 1973 és 1986 között, állítólag nagyjából kétmillió darabot. Objektívje a 4/40-es Triplet 69-3, záridő 1/30, 1/60, 1/125, 1/250 lehet, és a "B" is. A blende 4-től 16-ig változtatható.

A fényképezőgép rossz. Legalábbis az én példányom. Legnagyobb baja a próbafényképezés során az volt, hogy körülbelül a film harmincadik kockája után a felhúzókar nem továbbította a filmet, a zárat viszont felhúzta, és a számlálót is tekerte. Jó nagy átverés, az utolsó 6-8 kép egy darab kockára készült. Ez persze csak a film előhívása után derült ki. Ha film nélkül, kinyitott hátlappal kézzel lefogom a jobb oldali orsót, könnyedén fel tudom húzni, úgy, hogy az orsó nem forog. Ez végzetes hiba, mivel soha nem tudható, hogy egy-egy felhúzás során tekeredett-e a film, vagy sem. Nyilván, ha nem egy agyonhasznált 900 Ft-os példánnyal kísérletezünk, ez a hiba nem fordul elő.

A Margit-hídon remekül lehet etetni a sirályokat, elég megállni, és néhány kenyérdarabot kiszórni, csapatostul jelennek meg, és ezt jól lehet fotózni. Készült is egy néhány sirályos kép. Az első és az utolsó kivételével a többi a Margit-szigeten készült, de sajnos a galéria a fentebb említett probléma miatt hirtelen véget ér. Íme a képek:

A film egy Fortepan 100-as volt, 200-asként fotózva, és előhívva. Ezt pusholásnak, push-hívásnak hívják, tehát egy adott érzékenységű filmet nagyobb érzékenységűnek tekintünk, és a hívóban is annyi ideig tartjuk, mintha nagyobb érzékenységű lenne. Ettől a képminőség romlik, ez sajnos a fenti képeken látszik is.

Végül, a szokásaimnak megfelelően, itt van néhány kép a Viliáról:

Vilia eleje
Vilia hátulja
Triplet 69-3 a záridőkkel
Triplet 69-3 alulról, a blendeállítóval
>
Színes kereső
Színes kereső hátulja, időjárási szimbólumokkal
Gyári szám
Filmszámláló

Összegezzünk: kipróbáltam a Viliát, és nem voltam vele elégedett, és kipróbáltam a push-hívást, és a várakozásoknak megfelelően rosszabb minőségű képeket kaptam. De legalább történik valami, és gyűlnek a tapasztalatok.

2008. január 17., csütörtök

Szmena Szimbol a város szélén

A hétvégén sütött a nap, jó nagy sár is volt, valamint ki kellett már próbálni az 1000 Ft-os Szmenát. Belekerült hát a gépbe egy 400-as Fortepan fekete-fehér film, és usgyi, ki a "természetbe". Ehhez nekünk mintegy ötven, na jó, száz métert kellett gyalogolni. Sajnos hó már sehol nem volt, pedig a gyerkőc nagyon szerette volna legalább egyszer kipróbálni a vadiúj popsi-tepsijét, de csak a sárban sikerült neki.

A gép jól vizsgázott, annyiban mindenképpen, hogy hibátlanul működik, a filmet viszi előre, ha felhúzom, exponáláskor nyitja a zárat, majd szélsebesen be is csukja. A képek jók lettek, ez a 40 mm-es Triplet-43 tényleg nem torzít sehol, legalábbis annyira biztos nem, mint az eddig próbált eldobható kamerák műanyag lencséje.

Este kipróbáltam a "B" záridőt, letámasztott géppel, a galériában látható három kép ezek közül. Ha az ember képes mozdulatlanul tartani a fényképezőgépet, és eltalálja, hogy hányig kell számolnia a nyitott zár mellett, akkor egészen szép képeket lehet így fotózni. Persze egy kioldó zsinór jobb lenne, de a Szmena Szimbol sajnos nem rendelkezik erre való aljzattal, így hát mindegy.

A fekete-fehér film előhívása mindig izgalmas, még olyankor is, amikor nem saját megismételhetetlen VB-győztes gólunk, vagy első holdraszállásunk képeit hívjuk elő, hanem egy ilyen próbafilmet. A hívó vegyszer egy kicsit régi volt, ezért aggályos volt, hogy egyáltalán lesznek-e képkockák a filmen. Ha a vegyszer jó is, elég egy kis figyelmetlenség, vagy egy véletlen csöpp fixíroldat a hívóban, esetleg egy óvatlan családi villanygyújtás, és pillanatok tört része semmissé válik az egész film. De nem jártam így...

És most nézzük a képeket:

Szimpatikus jószág egy ilyen Szmena, erős, masszív darab, nem lötyög rajta semmi. Egy baja van, hogy majdnem olyan nagy, mint egy féltégla, és hegyesek a sarkai.

A napos képek paraméterei: 11-es, vagy 16-os blende, 1/250, esetleg 1/125-es záridő, 400-as film. Az esti képeket 3, 4 másodpercig exponáltam, 8-as rekesznyílás mellett.

2008. január 13., vasárnap

Egy Lomo LC-A Szentendrén

Íme, egy másik vaterás szerzemény, a híres-nevezetes Lomo LC-A. "Vigye el a következő villámáron: 13 000 Ft". Nem olcsó, de ha azt vesszük, hogy a hivatalos ára 350 dollár a lomography.com-on, már nem is annyira fájdalmas. Sajnos a felirat lekopott az elejéről. Gyári száma 92039647, vagyis nem túl régi, 1992-ben készült.
Ez a gép élő legendája az egész lomo mozgalomnak, egy időben emiatt el is kezdék újra gyártani Leningrádban, de már nem. Helyette Kínában gyártják Lomo LC-A+ néven, néhány plusz funkcióval kiegészítve. Az csak 250 dollár...

Objektívje az agyondícsért 32 mm-es, 2.8-as fényerejű Minitar-1.

Fotózni jól lehet vele, csak a film kiszedésénél jártam úgy, hogy visszatekercselésnél a gép alján lévő gombot nem nyomtam eléggé, így a filmtovábbító fogaskerék nem tudott visszafele forogni, leszaggatva a film tetején a perforációt. Szerencsére ez a hívást és a szkennelést nem befolyásolta, mindenesetre nagy kopaszság volt. Valószínűleg emiatt kapott fényt néhány helyen a képek alja. De az is lehet, hogy a ház ereszt alul, elképzelhető, hogy legközelebb egy fekete szigetelőszalagot ragasztok oda.

Sok a szöveg, nézzük a szentendrei járkálás eredményeképpen született képeket. 400-as FUJI. Néhány kép széle, alja pirosas színben játszik, itt fényt kaptak, ezeket próbáltam utólag eltüntetni, de igazából nem biztos, hogy ártanak a képeknek.

A gép számos előnye mellett a legfontosabb, hogy tartalmaz beépített fénymérőt, ami azt jelenti, hogy ha a rekesznyílás beállító kart "A" állásba helyezzük, 2.8-ra nyílik a blende, a záridőt pedig 1/500-tól kezdve addig növeli az automatika, ameddig a kép jó nem lesz. Ez az idő gyakorlatilag akármekkora lehet. Ezzel a módszerrel megfelelően rögzített géppel esti felvételeknél is biztosra mehetünk. További bravúr, hogy ha a 2.8-as nyílás és az 1/500-as záridő túl sok, akkor a blendenyílást kezdi csökkenteni, kompenzálva a minimális záridőt.

Íme, néhány kép a Lomo LC-A nevezetesebb részeiről. Figyelmet érdemel az utolsó kép, a film érzékenységét beállító fogaskerék. Itt éppen 400 ASA-n áll. A fogaskerék elforgatásával a szám feletti kis lencse mögött forgatunk egy tárcsát, amin különböző méretű lyukak vannak, 400-asnál a legnagyobb, 25 ASA esetén a legkisebb. Így méri a bejutó fény mennyiségét. Ha a lencsét eltakarjuk, gyakorlatilag "B" záridő funkciót kapunk.

LOMO LC-A
Ugyanaz hátulról
A rekesznyílás beállítása
A távolság beállító
Filmszámláló
A kereső a piktogrammokkal
A híres Minitar-1 objektív
A film érzékenységét beállító fogaskerék

2008. január 12., szombat

Szmena dupla annyiért

A Vaterán vettem egy Smena Symbolt. Gyári száma: 81736571. Tehát elvileg 1981-ben került ki Iván, vagy Tamara dolgos kezei közül a leningrádi LOMO gyárban, azzal a céllal, hogy a keleti blokk úttörői megörökítsék vele nyári (építő) táborozási élményeiket. A kikiáltási ára 500 Ft. volt, de végül 1000-ért sikerült hozzájutnom, mert valaki rálicitált az árra. Nekem gyerekkoromban sose volt Szmenám, mindíg csak messziről viszolyogtam, ha láttam valakinek a nyakában lógva.

A gép maga nem rossz, zárideje 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, és "B" lehet, a blendenyílás pedig f/4, f/5.6, f/8, f/11, f/16 közül választható. Az objektívje a három lencséből álló 40 mm-es Triplet-43. Fénymérő nincs benne, részletes használati utasítást nem írok, a neten fellelhető, már ha valaki kíváncsi rá. Manapság már a lomography.com-on is árulják, 15 dollár 95 dollár az ára.

Smena Symbol eleje
Smena Symbol hátulja
A Triplet-43 objektív
Az export kedvéért latin betűkkel is
A hátlapon lévő tárcsa. Mi lehet a funkciója?
Időjárási szimbólumok
Kinyitva
A zár hátulról
Felhúzókar, számláló, vakupapucs
LOMO

Mivel filmmel még nem volt módom kipróbálni, elkezdődött a szokásos buhera a fekete-fehér fotópapírral. Kivágtam néhány kis darabot a fotópapírból, sötétben beraktam (egyenként) a gépbe a film helyére, a gépet állványra erősítettem, és lehetett fotózni. A Szmena nagyon alkalmas a "B" záridő megfelelő kihasználására, mivel jókora elsütőbillentyűje van, amit könnyű lenyomni, így egy adott méretű gumival könnyedén rögzíthető lenyomott állapotban.

Az expozíciók 5.6-os blendenyílással, 4 percig nyitva tartott zárral készültek.

Nem szabad elfelejtkezni az élesség beállításáról, nagy méreg, ha hosszú perceket várunk a képre, majd vegyszerekben pancsolva előhívjuk, fixáljuk, hajszárítóval szárítjuk, majd szkenneljük a képet, és kiderül, hogy az egész hiábavaló volt, mert életlen lett az egész.

Tehát itt ez a két kép a megszokott konyháról. Ez a Szmena az első olyan játékkamera a kezeim között, amelyiknek az objektívje első ránézésre nem torzít a kép széleinél. Most még nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz.

Ne felejtsük el, hogy ezek mindössze 24x36 mm-es fotópapír darabkára készült negatívból származnak, és 600 dpi-s szkennelés után kapták meg az itt látható méretüket. Talán az apró negatív méret miatt tűnik gyengébbnek a képminőség, de az is lehet, hogy még nem pucoltam meg az objektívet, mióta megvettem.

[Update] Most olvasom (www.ussrphoto.com), hogy ebből a típusból 1971-től 1991-ig összesen 4181469 darabot gyártottak. Ezek szerint az enyémen kívül már csak 4181468 darab van valahol máshol.

Legnépszerűbb...