Görbe objektív

A nagyszerű fotonlog-on láttam a minap, hogy létezik elgörbíthető objektív. Tudtam erről a "hogyan-fotózunk-magas-épületeket" technikáról már régen is, de úgy képzeltem, hogy ezt olyan régi harmonika-kihuzatos gépekkel csinálják. Erre kiderül, hogy "rendes" objektív is van erre, a neve pedig tilt-shift...

Mivel a Diana+ objektívje levehető, könnyen elkészíthető a dolog házilag is. Ha hiszitek, ha nem, a WC-papír gurigája itt is felhasználható, mivel pont akkora, hogy a Diana+ objektív ráhúzható. A buhera itt is gyorsan megy: vágunk egy ferdét sniccerrel a papírhengerből, (kézre vigyázni), azt néhány fekete szigetelőszalag darabkával felragasztjuk az objektív gépen maradó felére, majd az egészre ráhúzzuk a lencsét. Lehet fotózni.

A WC-papír guriga és az objektív

A levágott ferde darab

A preparált Diana+

Görbe szemmel nézi a világot

Mivel ferde vágású papírhenger eltávolítja a lencsét a film síkjától, így az okos ember azt várja, hogy sokkal közelebbi tárgyak lesznek élesek a képen, mint egyébként. (A makrófotózás alapja, fotózási alapismeretek). És csakugyan, a lenti képeken látható izék a géptől körülbelül 50-60 cm-re vannak. A papírnegatívokon a szokásosnál jóval kisebb, kör alakú képek keletkeztek, és a szélükön pedig jól látszik a torzulás, amit a ferdén álló objektív okoz.

A letört karú balerina mézzel

Play! üdítős flakon

Kamillavirág fehér fal előtt

A fotózás paraméterei: Diana+ váz, preparált objektív, 11-es rekesz, 7 perces expozíciós idő, fotópapír, hívás, fixálás, mosás, szárítás, majd digitalizálás.

Egek!

Na, itt van néhány felhős, meg "eges" kép. Lomolitos-szal készültek, és mindössze annyi történt velük, hogy rájuk eresztettem a Auto Equalize filtert, ami a Gimp tartozéka. Ettől lettek ilyen plasztikusak, és különös színűek. Nem mondanám, hogy olyan egetrengetően egyediek, de hát ez van. Mindenki azzal főz, amivel tud, meg a jóég tudja mivel.

Kicsit fura, hogy a Lomolitos ilyen ferde tetejű képeket csinál, amikor látom, mindig tengeri beteg leszek tőle. Különösen a második képen szembetűnő. Persze levághatnám a tetejét egyenesre, de én szeretem ehelyett az egész negatívot közszemlére tenni.

Ég áldjon benneteket.

Nincs pénzed fényképezőgépre? Csinálj magadnak.

Kezdjük az elején. Mi is a fényképezés elve? Van egy pici lyuk, ami lehet egy nagyító lencse is, extrém esetben több lencse, de ezt már objektívnek hívják, és mérnökök tervezik, úgyhogy ezzel most nem foglalkozunk.

A pici lyukon, vagy nagyítón keresztül átmegy a fény, és egy bizonyos távolságban odatartott fehér papírra éles képet rajzol. (Ha a nagyító túloldalán a Nap van, a papír felgyullad.) Ez a rajzolt kép a dolog jellegéből adódóan fejjel lefelé áll és tökörkép is.
Ehhez képest magának a fotózásnak már csak annyi a dolga, hogy ezt az emlegetett képet kémiai úton rögzítse.

A fotózás elve egy eredeti vázlaton.
A B pont jelöli a lyukat, vagy lencsét. Manapság a gyertyát lámpával helyettesítjük.
Forrás: www.uh.edu

A kísérlet. A falon a konyhai lámpa fordított képe.

Nekünk pedig annyi a dolgunk, hogy összebuheráljunk egy eszközt, ami a fent vázolt követelményeket megvalósítja.
Anyagszükséglet:

1. Egy közönséges nagyító
2. Egy nagy közönséges cipősdoboz
3. Némi közönséges fekete szigetelőszalag
4. Közönséges olló, meg ilyenek

A doboz méretét a nagyító gyújtótávolsága határozza meg. Ezt úgy kell kipróbálni, hogy szembeállunk az ablakkal, vagy a lámpával, és a szemközti fal elé tartjuk a nagyítót, és addig mozgatjuk előre-hátra, amíg az ablak (vagy lámpa) képe éles nem lesz a falon. A fal és a nagyító közötti távolság lesz az a méret, amekkora dobozra szükségünk lesz.

Maga a gyártás roppant egyszerű: a cipősdoboz egyik végének közepén fúrunk egy fél centis lyukat, és fekete szigetelőszalaggal eléragasztjuk a nagyítót. Kell valami nagy kerek dolog is, amivel a lencsét letakarjuk. Ezt a profik objektívsapkának nevezik, de nekünk arra kell, hogy majd feleslegesen ne kapjon fényt a fotópapír a dobozban. Készen is vagyunk.

Ezután bevonulunk a sötétkamrába, és a doboz lyukkal szemközti oldalához rögzítünk egy fotópapírt, rátesszük a tetőt, a lencsére pedig a fedőt, és kimegyünk fotózni. Azt, hogy a megépített eszköz által készült kép éles lesz-e, vagy sem, kísérletezéssel állapíthatjuk meg. Az én gyártmányom körülbelül az öt méterre lévő tárgyakat fotózta élesen, az ennél messzebbi és közelebbi dolgok életlenebbek. Ezt egyébként a nagyító és a fotópapír közötti távolság változtatásával lehet befolyásolni.

Történetesen az én nagyítóm gyújtótávolsága több, mint húsz centi, így ilyen nagy doboz kellett. Az ilyen nagyító hatalmas képet csinál, viszont a dobozban nem fér el elég nagy fotópapír, így a képződött képnek csak egy része fér rá a papírra. Ezt a jelenséget fotós körökben "teleobjektív"-nek nevezik.

A játék folyamán ezek a képek készültek. Az expozíciós idő körülbelül 20 másodperc. Ha sütött volna a nap, kevesebb is elég lett volna.

Sajnos a fotópapírra való fotózás eléggé helyhez kötött tevékenység, így most is a már unásig ismert témákat tudtam csak fotózni, viszont újdonság, hogy ezek nem szkennelt képek, hanem digitális reprodukciók, magyarul egyszerűen lefotóztam a negatívokat.

---

Áthozott kommentek:

amitlatok - http://amitlatok.blog.hu/ 2008.10.07. 17:34:46
Ma pont a fotósokról írtam. Kíváncsi lennék a véleményedre.
Üdv,
amitlatok.blog.hu/

htibi - http://www.htibi.ini.hu 2008.10.22. 10:31:41
Ez nagyon állat dolog 2008-ban ! Gratulálok !!
Ha legközelebb még üveglemezre is fotózol akkor felvágom az ereimet ! :))
ezzel a papirdoboz cuccal nagykirándulásra azért ne induljak ugye ?
Üdv !

Gyulus - http://lomolitosblog.blogspot.com/ 2008.10.22. 11:07:16
Köszi. :)
Sajnos a doboz teteje lejár, és ha túl sokáig exponálok, mindenképpen fényt kap a negatív.
Tehát fotózni csak gyorsan, és vízszintesen...

hajdu tamas - http://hajdutamas.blogspot.com/ 2008.10.22. 15:46:50
az elso foto oltari jo. grat a gephez :)

Lubitel 166B estefelé

Amikor a minap a csináltam egy néhány fekete-fehér képet a Dianával, eszembe jutott, hogy a Lubitel-t még ki se próbáltam ezzel a fotópapíros módszerrel.
Nosza.
Kézbevéve a gépet, elsőre látszik, hogy ez eggyel komolyabb dolog, itt rendesen bele tudok nézni a keresőbe, hovatovább élességet is állíthatok, sőt, kioldózsinórral kifejezetten kényelmes a hosszú záridő. Az ugyan egy kicsit fura, hogy az öt-hat méterre lévő tárgyakat élesre állítva a skálán 15 méter látszik, de cserébe nem tudhatom, hogy melyiknek higyjek.

Felülről kell belenézni és a szürke körben élességet állítani

A műveletet hat óra körül kezdtem, a végére elég erőteljesen szürkülni kezdett, az utolsó képen az látszik, hogy a megduplázott expozíciós idő (20 másodperc, 5.6-os blende) is csak ilyen sötét képre volt elegendő. Viszont meglepő (vagy nem is olyan meglepő) módon a negatív szebb lett, mint a pozitív, ezért ezt ideraktam előre, tessék. Száradó törölköző, imazászlók, szék, asztal. A nyolcadik képen ugyanez pozitívban.

Figyelemre méltó lehet a második kép, amelyiken macska uraság táplálkozásából lesünk el egy tíz másodpercnyi időt, földrerakott géppel felvételezve.

Diana+ és az első őszi képek

Ősz lett, bár ezt nyilván nem innen tudja meg az olvasó. Délelőtt nem sütött a nap, kipróbáltam, hogy néznek ki a pocsolyák, a nyirkosság, meg a csatakos levelek a papírnegatívos képeken. Erre a célra a Diana+ tűnik a legjobb választásnak, könnyű beleszabni a fotópapírt, és könnyű ki- és becsukni a hátlapot. Viszont új papírhívó vegyszert kellett pancsolnom, mert a régi már olyan barna lett, mint egy tea. Szerencsére a fixíroldat gyakorlatilag akármeddig bírja, az nem romlik meg. Az alábbi verkfotókon a fényképezési művelet néhány fázisa látható.
Szerencsére a gép nem túl kényes, bátran lehet használni ilyen sáros-nyirkos módon is, igaz, a szakadó esőbe nem merném kirakni.

Diana+ a földön ül

Diana+ akcióban

Negatívok a fürdőszoba csempén szikkadoznak

Akkor nézzük meg, milyen képek születtek. A legszebb ez a hervatag virágokat ábrázoló műanyag asztalos kép lett, de nekem tetszik a második is, ahol a bejárati kapu tükröződik a pocsolyában. Az esernyős, a hatodik, nem lett olyan attraktív, mint amilyennek előtte gondoltam.

---

Áthozott kommentek:

sebestyén laci - http://www.sebestyenlaci.freeblog.hu 2008.10.12. 00:44:33
Nagyon szép képek, gratulálok. Nekem is van egy dianám, szuper kis masina.
Csinálj még sok ilyet

szia

L

Szmena 8M - a letakart objektív

Ahogy az az előzőekben kiderült, érdekes dolgokat lehet úgy fényképezni, hogy ugyanarra a képkockára kétszer exponálunk, hol az objektív egyik felét letakarva, hol a másikat. Ehhez persze olyan gép kell, amivel akárhányat tudunk fotózni ugyanarra a képre. Ilyen gép például a Szmena 8M. Volt egy AGFA Optima Prestige 100-as filmem, ezt használtam fel, bízva a Szmena jó objektívjében, hátha jó minőségű, szemcsézetlen képeket kapok. Ahol jól eltaláltam az expozíciós időt, és az élességet, ott azt is kaptam.

A fotós svájcibicskája a fekete szigetelőszalag. Ebből, és némi vastag papírból készült az előtét. A recept egyszerű: egy széles papírcsíkot körbetekerünk az objektívnek azon a részén, ahol a mélységélesség skála van, és szigetelőszalaggal megragasztjuk.

Ezután már csak annyi a dolog, hogy az így kapott henger egyik felét a fekete szigetelőszalaggal lefedjük. Kis kényelmetlenség, hogy élességet, záridőt és távolságot csak úgy tudunk változtatni, ha az eszközt levesszük. Két egymás utáni fotózáskor viszont előfordul, hogy elfelejtjük, hogy melyik oldalon állt a maszk, és véletlenül ugyanoda tesszük vissza. Én a 36 képből kétszer jártam így. Ilyes esetben a kép egyik oldalán egy nagy feketeség látszik, a másikon meg egy szimpla képrészlet.

Jobb oldalt látja

Bal oldalt látja :)

Íme, itt vannak a képek. Érdekes, és sikeres kísérlet a harmadik kép, két autó összefotózása, valamint az ötödik képen a megduplázódott család.

Ezt a játékot lehet úgy is játszani, hogy a képek két felére teljesen más témát fotózunk, és majd a végén látjuk meg, hogy mi lett, és úgy is, hogy nagyjából ugyanott, ugyanazt fotózzuk kétszer. Én ez utóbbit választottam, már csak azért is, mert életszerűbb azonnal elfotózni egy képet kétszer. A 20. számú képen pont az látszik, hogy a kép két felén ugyanannak a témának a két fele van, és csak középen látszik valami duplázódás.

A sorozat vége felé több olyan multiexpoziciós kép van, ahol nincs letakarás, és a két utolsó képen nincs többszörös exponálás sem, sőt, a legutolsó kép igazi ritkaság, szmenás screenshot a Lomolitos blogról, a háttérben Ubuntu desktop. Készült "B" záridővel, az asztalhoz szorított géppel, kb. két másodperces expozíciós idővel.