Régi kedves barátomtól kaptam ezt a Lubitel 166 B (Любитель-166B) típusú gépet, örökbe. Természetesen ezúton is köszönöm!
Műszaki adatai a következők: TLR (twin-lens reflex) rendszerű, 75 mm-es Triplet T-22-es objektív, rekesznyílás 4.5-től 22-ig, záridő 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250 lehet, és persze a "B". Önkioldó is van. A legkisebb távolság, ami még élesre állítható, az 1.3 méter. A neve "Amatőr"-t jelent, és ezt a típust 1980-tól 1989-ig gyártották a leningrádi LOMO gyárban. Más források szerint (www.sovietcams.com) 1990-ig. Az enyémnek a gyári száma 89024866, vagyis elképzelhető, hogy ez itt a világtörténelem legutolsó Lubitel-je. A gép 6x6 centiméteres képeket csinál rollfilmre, és felülről kell belenézni. A felső objektíven nézünk ki egy 45 fokban álló tükör segítségével, és az élességet is itt állítjuk. A felső és az alsó objektívet fogaskerékként kötötte össze a szovjet mérnöki tudomány. Vagyis, ha az egyik objektívet tekerjük, a másik is forog, az ellenkező irányba, így tartva azonos állásban a két alkatrészt. Az élességállítást egy kis felcsapható nagyító is segíti, ahogyan az ilyen jellegű gépeknél ez szokás. A felső objektíven van még egy méter skála is, így ha saccoláshoz van kedvünk, azt is megtehetjük. Kissé nehezíti a pontos beállítást, hogy a vizuális élességállítás köszönőviszonyban sincs a méter skálával, így lehetőségünk van eldönteni, melyiknek hiszünk.
Sajnos a gép két apró hibával érkezett, egyrészt a már említett 45 fokos tükör kimozdult a helyéről, így a masina minden mozdulatra gyanús zörgő hangot hallatott. Emiatt természetesen nem az látszott a felső objektíven át, aminek kellett volna, és a tapasztalati élességállítás sem működött. Szerencsére sikerült egy pici csavarhúzóval leszerelni a kinyitható "belenézőt", és a tükröt a helyére illeszteni.
A másik probléma az, hogy a hosszabb záridőknél beragad a központi zár, így az 1/15-ös, vagy 1/30-as záridő akár 2 mp-re is megnőhet. Sajnos ezt nem tudom megjavítani, ehhez az egész mindenséget szét kellene szerelni, dehát erre nem vállalkozhatom.
A fotózás élményszámba megy a géppel. A napsütésben kivonultam a közeli természtebe, hogy elfotózzak egy tekercs FUJI REALA 100-as filmet. Az ember hihetetlenül kétbalkezes tud lenni elsőre egy ilyen rendszerű géppel, főleg akkor, ha még azelőtt sose próbálta. Már eleve az, hogy felülről kell nézni, mégis előre látok, ráadásul a keresőben a kép fordítva van, tükörkép, így minden mozdulatot az ellenkező irányba kell végezni.
A 12 kocka siralmasan kevés tud lenni, és mivel nem akartam egyetlen egy képet sem elrontani, vittem magammal egy tükörreflexes gépet (film nélkül) fénymérőnek. Ez be is vált, minden kép helyesen exponálódott, az élességállítással azonban már adódtak gondok. A felső objektíven a távolságokat jelző számsor úgy van felfestve, hogy az 1.3 méterrel kezdődik, és a fekvő 8-assal végződik, viszont a két érték gyakolatilag összeér, magyarul a skála egyik végétől a másikig pont körbetekerjük egyszer az objektívet. Emiatt, ha például az élesség 1.3 méterre van állítva, akkor a végtelen jel is majdnem pont felül látszik, amitől nagy gyakorlatlanságomban hirtelen rápillantva azt hittem, hogy az élesség végtelenre van állítva, és lazán elfotóztam a messzeségbe, elpazarolva a film 1/12-ed részét.
És most lássuk a képeket. A beépített önkioldó segítségével saját farmergatyámat is le tudtam fotózni.
Megállapíthatjuk, hogy a képek szépek, élesek, (már ahol sikerült eltalálni az élességet), a klasszikus vignyettálás első osztályú, és szépen alkalmazható a többszörös exponálás is, mivel a Szmena 8M-hez hasonlóan itt is akárhány képet tudunk készíteni egy kockára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Jó, ha ide írsz valamit.