A nagyszerű fotonlog-on láttam a minap, hogy létezik elgörbíthető objektív. Tudtam erről a "hogyan-fotózunk-magas-épületeket" technikáról már régen is, de úgy képzeltem, hogy ezt olyan régi harmonika-kihuzatos gépekkel csinálják. Erre kiderül, hogy "rendes" objektív is van erre, a neve pedig tilt-shift...
Mivel a Diana+ objektívje levehető, könnyen elkészíthető a dolog házilag is. Ha hiszitek, ha nem, a WC-papír gurigája itt is felhasználható, mivel pont akkora, hogy a Diana+ objektív ráhúzható. A buhera itt is gyorsan megy: vágunk egy ferdét sniccerrel a papírhengerből, (kézre vigyázni), azt néhány fekete szigetelőszalag darabkával felragasztjuk az objektív gépen maradó felére, majd az egészre ráhúzzuk a lencsét. Lehet fotózni.
Mivel ferde vágású papírhenger eltávolítja a lencsét a film síkjától, így az okos ember azt várja, hogy sokkal közelebbi tárgyak lesznek élesek a képen, mint egyébként. (A makrófotózás alapja, fotózási alapismeretek). És csakugyan, a lenti képeken látható izék a géptől körülbelül 50-60 cm-re vannak. A papírnegatívokon a szokásosnál jóval kisebb, kör alakú képek keletkeztek, és a szélükön pedig jól látszik a torzulás, amit a ferdén álló objektív okoz.
A fotózás paraméterei: Diana+ váz, preparált objektív, 11-es rekesz, 7 perces expozíciós idő, fotópapír, hívás, fixálás, mosás, szárítás, majd digitalizálás.
ez zseniális!!!! ki fogom próbálni! ez lesz a következő lépés azután, hogy végre megtanultam, milyen szögben kell a keresőbe nézni ahhoz, hogy a képen is az legyen, amit én láttam. bizonyára ismered te is a félfejű kutyák esetét a Dianával, meg a kedvesen mosolygó családtagokét, akik végül a legnagyobb meglepetésre rajta sincsenek a képen... :)
VálaszTörlésIgen, ezért van az, hogy alapvetően az ilyen Diana-féle gépekbe nem is nagyon kell belenézni, úgyis az lesz a képen, ami akar... :)
VálaszTörlés