Itt van a redscale projekt második nekifutása. Három dolog változott az előzőhöz képest: másfajta filmet használtam, mégpedig egy olyan 400-ast, amit 295 Ft-ért árulnak a Müller nevű multinál, és a film megfordítása után a képek nagy részét 200-asként fotóztam, nem 100-asként, illetve a szkennelést úgy módosítottam, hogy a hatos csíkokat egyben szkenneltem be, így kevésbé változtak önkényesen a szinek, legalábbis szeretném ezt gondolni. A látszat mindenesetre ezt mutatja.
Néhány képnél próbaképpen a film érzékenységét átállítottam 100-ra, az ilyen képek narancsárgábbak lettek. Tehát aki a pirosabbat szereti, az ne exponálja túl annyira a filmet. Tapasztalatom szerint a napsütés nem befolyásolja a pirosulási jelenséget.
Ennél a sorozatnál kevesebb a kékes-lilás fénybeszűrődés. Ennek két oka lehet: vagy a fényképezőgép háza jobban zárt, vagy a film hátlapja, (amire fotóztunk) kevésbé fényes, azaz nem csillogott be annyira.
Ha valaki lemaradt volna arról, hogy mi is ez a redscale buhera, az nyugodtan olvassa el ezt, és főleg ezt.
Én anyagi megfontolásból majdnem mindig a müllerben veszem a filmeket. Ha nem müller film, akkor kodak, vagy fuji, de az ott a legolcsóbb felénk. :)
VálaszTörlés