Millenáris park lyukkamerával

A hónap elején volt szó a Corina nevezetű cseh fényképezőgépből előállított szépséges lyukkameráról, amit először fekete-fehér fotópapírral próbáltam ki. Elérkezett az idő, hogy film is kerüljön a gépbe. A problémát az expozíciós idő meghatározása jelentette, és sajnos eddig nem voltak ezirányú tapasztalataim. Magyarul: fogalmam sem volt, hány másodpercig hagyjam nyitva a lyukat.

A nyersanyag egy Fujifilm PRO 400H volt, én pedig nagyvonalúan 5 másodperces exponálásokat határoztam meg. Nos, ez nyilvánvalóan túlzás volt, mert a film erősen túlfotózott lett.

Van viszont a Gimpben egy jó kis eszköz arra, hogy a túlexponált képeket valamelyest visszahozzunk az élők sorába. Colors -> Layers ablak: Pick black point, és Pick white point gombok. Az előbbi segítségével a feltételezett legsötétebb pontra, az utóbbi segítségével pedig a legvilágosabb pontra kattintunk, így, ha jól céloztunk, meglepően színhelyes, és jó árnyalatú képet kapunk. Persze szemcsés lesz, nem is kicsit. Szemcsétlenítésre a Noiseware Community Edition nevezetű programot használtam. Ez megerőszakolja ugyan egy kicsit a képet, de legalább kellemesebb rájuk nézni.

Fotós találós kérdés - megfejtés

Nos, itt az idő, hogy a tegnapi találós kérdést megválaszoljuk. Eddig a percig 15-en tippeltek, és bizony, meg kell mondanom, hogy csak Dawn, és Gasper találták ki a helyes megfejtést, gratulálok nekik. A helyes válasz pedig az, hogy "fordítva volt befűzve a film a kazettába". A legtöbben a "rossz minőségű, vagy lejárt volt a negatív"-ra tippeltek, a második helyezést a "rosszul hívták elő a filmet" érte el. Viszont senki nem gondolta, hogy szines szűrőt tettem az objektív elé, és azt sem, hogy utólag manipuláltam ilyenre a képeket.

A szavazás végeredménye:

szines szűrő volt az objektív előtt		0%
rossz minőségű, vagy lejárt volt a negatív		53%
fordítva volt befűzve a film a kazettába		13%
utólagos képmanipuláció történt		0%
rosszul hívták elő a filmet		33%

Nézzük akkor, hogy hogyan is van ez a fordított film dolog. Szerencsére dokumentáltam a buherát, így lépésről lépésre meg tudom mutatni, mit kell csinálnia annak, aki hasonló képeket szeretne magának.

Vegyünk egy kutya közönséges szines negatívot, lehetőleg 400-asat, mert majd 100-as filmként fogjuk exponálni.

Ezután vegyünk elő egy üres filmkazettát, és nagyon óvatosan bontsuk szét. Azért óvatosan, mert a fedelét majd vissza kell pattintanunk a helyére a végén.

Tekerjünk ki egy kicsit a szines filmből, és fűzzük be az üres szétszedett kazetta orsójára. Bátran használjunk szigetelőszalagot a rögzítéshez. Nagyon figyeljünk, hogy hogyan illesztjük a filmet, mert itt áll, vagy bukik maga a filmfordítás.

Miután megfelelően befűztük a film végét, szereljük össze a kazettát, pattintsuk jól vissza a fedelét. Kaptunk egy ilyen sziámi ikerpár módjára összenőtt egységet.

Most vonuljunk el egy koromsötét helyiségbe, és a képen látható módon tekercseljük át a filmet a teli kazettából az üresbe.

Ezután előjöhetünk a sötétből. Az áttekert film végét vágjuk le olyasmi alakúra, mint az eredeti filmvég szokott lenni, hogy majd be tudjuk fűzni azt a gépbe. A DX kód nyújtotta kényelemről itt természetesen le kell mondanunk, ami mindegy is, mert semmi hasznát nem vennénk.

Ne felejtsük el a frissen töltött kazettára ráírni, hogy milyen film is van benne valójában, ezzel megkönnyítjük a magunk, és a filmelőhívó laboráns dolgát is.

A betöltött gépen ne felejtsük el 100-asra állítani a film érzékenységét, feltéve, hogy 400-as filmet használunk.

Ennyi az egész, mehetünk fotózni. Megfigyeléseim szerint akkor válik pirosassá a kép, ha több fény kerül a filmre, és akkor lesz sárgásabb, ha kevesebb. Ez persze nem biztos. A kékes beszűrődések valószínűleg onnan származnak, hogy nem az emulziós oldalra fotózunk, ami matt, hanem a másik oldalra, ami viszont fényes. Így a különböző tükröződések sokkal jobban érvényesülnek. Persze elképzelhető, hogy más fényképezőgépekkel nem lenne ennyi kékes folt a képeken.

Érdekesség, hogy hagyományos módon használva a filmet, a gépházba beszűrődő fények szinte mindig piros színűek lesznek a kész képen, ellentétben ezekkel a kékes lilás fényekkel. Egy képzett fizikus, vagy kémikus biztosan tudja ennek a magyarázatát. Én meg sajnos nem.

A megfordított film ötlete természtesen nem tőlem származik, itt olvastam róla, de mint utólag észrevettem, hazai elődöm is van, nyilván azért találta ki azonnal a megfejtést.

Aki idáig végigolvasta, az megérdemli, hogy újra megnézhesse a negatív hátuljára készült képeket.

Előzmény: Fotós találós kérdés - szavazással

Fotós találós kérdés - szavazással

Mivel ma valamilyen oknál fogva egész délelőtt sütött a nap, elfotóztam egy tekercs Kodak filmet a környéken. A Lomo LC-A gépet használtam.

Meglehetősen különösek a szinek. Némelyik pirosas árnyalatú, némelyik pedig zöldes-sárgás, és furcsa kék, meg lila fények is láthatók szinte mindegyiken. Az a kérdés, hogy mitől lettek ezek ilyenek. Én persze tudom a választ, de kíváncsi vagyok mások véleményére. A következő posztban eredményhirdetés lesz, és el is fogom mondani a megoldást.

A szavazás lezárult, eredmények és megfejtés itt.

Tízperces macska

Téved, aki azt képzeli, hogy a macskák nyugodtan és mozdulatlanul alszanak. Ez a kép a széken alvó kandúrról készült Pajtás géppel, fekete-fehér fotópapírra, 16-os blendenyí1ással, és 10 perces expozíciós idővel.

Szerintem szép kép, vagy nem? Még akkor is, ha a macska gyakorlatilag felismerhetetlen.

Rollfilm a Velencei tónál - Diana+

Az ember hétvégén kirándulásképpen elmegy a Velencei tóhoz, hogy megnézze a korcsolyázókat, és visz egy, vagy több fényképezőgépet. Például a Diana+ nevezetűt.

Vigyázni kell, mert a végeláthatatlan világosság egy kicsit becsaphatja a fénymérőt, (vagy bennünket), és könnyedén túlexponálhatjuk a filmünket. A befagyott tó látványa mindenesetre nagy élmény, például én nem vagyok már túl fiatal, de még soha az életben nem láttam ekkora jeget egyben.

A 400-as film (Fuji PRO 400H) természetesen túlexponálódott, de szerencsére a beszkennelt képeken utólag lehetett annyit módosítani, hogy élvezhetővé váljanak.

Minden kép magán viseli a klasszikus Diana+ érzést, úgyhogy fel sem sorolom, akinek tetszik ez, az úgyis tudja. Az negyedik kép lyukkamera üzemmódban készült, vagyis az objektív levétele után a legeslegkissebb blendét kell beállítani, és "B" záridővel fotózni. Én itt a jégre raktam a gépet, de annyira csúszkált, hogy csak nehezen tudtam úgy lefogni, hogy az öt másodperces expozíció alatt ne mozduljon el.

Csuklyás lyukkamera

Olyan is van, hogy egy lyukkamerán nem csak egy lyuk van, hanem például rögtön kettő. Ilyenkor olyasmi képet kapunk, mint egy hagyományos multiexpónál. Vagyis kétszer fotózunk egy negatívra. Ezt szándékoztam kipróbálni egy makarónis doboz segítségvel. Kell még egy kis mécses is, amiben már nincs semmi, a vékony alumínium lemez miatt. Ebbe lyukasztottam a lyukakat egy varrótűvel. Persze érzéssel, hogy jó kicsik legyenek.

Így készültek a lyukak...

...és ilyenek lettek

Ezután a lyukakat ráragasztottam a dobozra. A 18x13-as fotópapír csak behajlítva fért el a dobozban, de ez önmagában nem baj, mert szép torzítások lehettek volna a képeken. De nem lettek, mert a kirajzolt kép kisebb lett, nem ért el addig, ahol már hajlik a papír.

A baj viszont az lett, hogy a doboz hevenyészetten leragasztott tetején ömlött befele a fény. Ez nem jó, árt a negatívnak. Emiatt egy fekete zacskóból (ami a fotópapíros dobozhoz tartozik) csuklyát készítettem a kamera számára, és a fejére húztam, hogy szivárgásmentes legyen a belseje. A szemei számára természetesen kivágtam egy részt, hogy lásson azért.

Akció előtt. Itt még zárva van az "objektív"

Fotózás állvány segítségével

Így már működőképes lett a konstrukció, a két lyuk miatt minden kétszer látszik a képen, ami adott esetben akár érdekes is lehet.

Ennek a konstrukciónak a továbbfejlesztése az lesz, hogy a lyukak egymáshoz képest derékszögben lesznek, egy doboz két egymás melletti oldalán.

A többi werkfotó itt látható.