Kinon fényképezőgép Taiwanból

Ezt a fényképezőgépet a Vaterán vettem 499 Ft-ért, plusz postaköltség, együtt sem volt ezer forint. Az ember néha megkíván egy-egy ilyen távolkeleti műanyag gépet, főleg akkor, ha ilyen különleges áron kínálják. Íme, a kibontás pillanata:

A Kinon név "jól cseng", a google-vel rákeresni viszont kilátástalan, mivel az összes Nikon és Canon gépet megtalálja ehelyett. Az egész interneten végülis egyetlen egy olyan oldalt találtam, ahol ehhez hasonló gépeket lehetett látni, onnan tudom, hogy Taiwan-ból származik.

Bugyuta kinézet

Filmszámláló és exponálógomb

Négyféle blendenyílás

50 mm-es objektív

Hátulnézet

Vakuval is működik

Sajnos a záridőről semmilyen információ nem áll rendelkezésre, szemre körülbelül 1/100 lehet, viszont négy blendenyílás közül választhatunk: 6, 8 11, 16. Új film betöltése után a filmszámláló tárcsát kézzel kell beállítani 1-re, úgy, ahogy a Szmena 8-nál. Egy 400-as Kodacolor VR Plus filmmel próbáltam ki. A képek egy részén a Margit-híd és környéke látható, reggeli napsütésben. Később egy vakut raktam rá, a többi kép így készült.

Igazából a képeken semmi különleges sincs, a színek eléggé kékesek és sárgásak lettek, van emiatt némi utómunkálat rajtuk, de azt még nem tudom, hogy a Kodak film miatt, vagy az új szkenner tud ilyet. Ez majd később fog kiderülni.

Új hó - új lyukkamera

Leesett az első hó, és tavaly is hóban készültek az első lyukkamerás képek, igaz, hogy az januárban volt. Az idén növeltem a méreteket. Most egy nagy cipősdobozból buheráltam lyukkamerát. A tetejének a közepére ragasztottam az alumínium lyukat, a hátlapjára (belülről) pedig pici szigetelőszalaggal a fekete-fehér fotópapírt. Az is nagyobb lett, 13x18 cm-es. Az ember azt várja, hogy ilyen nagy méretben részletgazdagabb képeket kap.

És ez pont így is van.

A 2008-as téli modell

Áznak az előhívott negatívok

Mivel ennél a modellnél a negatív távolabb esik a lyuktól, így a képek nem a halszemoptikával készült képekhez hasonlítanak, hanem inkább olyanok, mintha egy átlagos nagylátószögű objektívvel fotózták volna őket. Az expozíciós idő 6.5 perc volt, szerencsére a rutin sokat segített, elsőre eltaláltam a helyes értéket.

Íme, itt vannak a képek, rákattintva nagyobb verziók is láthatók.

Ja, és elromlott a kölcsönkapott filmszkennerem...

Rossz fényképek

A múlt héten a pixinfo.com blogszemléje megszemlézte a Pajtás fényképezőgépről szóló posztomat. Ezúton is köszönöm nekik, szép látogatottságot hozott.

Ami furcsa volt, az az ott kommentelők véleménye. Gondolom, a pixinfo.com-ot a csúcskategóriás digitális fényképezés kedvelői olvassák, ezért is tartották a Pajtás képeit rossznak. Sőt, volt, aki úgy gondolta, hogy ez az egy konkrét Pajtás gép rossz, azért csinált olyan képeket, amelyek a szélei felé életlenedtek.

Különösen ez a vélemény furcsa, vagy inkább mulatságos:

Ja és bocs, de ez nem hangulat, hanem szar fénykép. Nem ugyan az!

Hangulata lehet egy 60-as évek bútorzatával ellátott, 60-as évek slágereit játszó szórakozó helynek. De ha szakadt függönyök, mocskos poharak, és lehányt WC-t találsz ott, akkor az nem hangulatos hely, hanem ocsmány!

Ami régen szar volt, az most is az!

Én hülye, próbáltam vele vitatkozni, de kár volt. Kíváncsi lennék az ezzel kapcsolatos véleményére azoknak is, akik ezt a blogot olvassák: valóban csak az a kép a "jó kép", aminek minden milimétere tűéles, minden színe színhelyes, sehol nincs egy beégett fehér pötty rajta?

Az itt következő fotókat (szar fényképeket) a pixinfo.com-on kommentelő "Tanácsadó"-nak ajánlom, ugyanis semelyik képen sincs egyetlenegy éles, jól kivehető motívum sem, ráadásul elkészítésükhöz egy régi, olcsó fényképezőgépet használtam.

Gép: a csehszlovák CORINA, film: Agfacolor PORTRAIT 160, effekt: Silicosaur CrossProcessingFX.

Vakus kísérlet - Pajtással

Régóta ki akartam már próbálni a fotópapírra való fényképezést vakuval. Úgy képzeltem el, hogy valamilyen sötét helyiségben kinyitott zárral leteszem a fényképezőgépet, és a vakuval elkezdek villogtatni.
Nos, pontosan ezt tettem. A Pajtás gépet választottam erre a feladatra, csak azt nem tudtam, hogy hányszor kellene a vakut elsütni. Három villanással kezdtem a kísérletezést, persze nagyjából semmi sem jelent meg a negatívon, kivéve néhány szürke foltot. Következő lépcsőfok: tíz villanás. Ekkor már ki lehetett nézni, hogy mi szeretne lenni a képen, de még mindig kevés volt. A körülbelüli jó megoldás a húsz-harminc villanás, 8-as blendenyílással. Ez látható az első képen.

Ez egyébként egy fürdőszoba. Érdekesség, hogy a narancssárga fal teljesen sötétnek látszik, miközben a fehér csempe gyakorlatilag beégett. Úgy tűnik, a fekete-fehér fotópapír nemigen érzékeny erre a távolságibusz-sárgára, legalábbis vakufényben.
A második képen egy szoba sarka látható, fűtéscső, állólámpa. Itt, mondván, hogy fehér a fal, huszat villantottam, tizet jobbról, tizet balról. Ezt bizonyítja a lámpa két erőteljes árnyéka. Jobb szeműek észrevehetnek néhány igen halvány kóbor árnyékot is, mivel előfordult, hogy egyet-kettőt máshonnan villantottam. Egyébként a vaku villanásainak pontos helyei a lámpa búráján szépen tükröződnek.

Vonjuk le a kísérlet eredményéből, hogy vakus-fotópapíros fotózás különös képeket eredményez ugyan, de a világot nem váltja meg. Viszont mivel a vaku nem világítja be az egész teret, célzottan lehet a fényt irányítani, így például erős vignyettálást lehet elérni akkor is, ha az objektívünk egyébként nem alkalmas erre.

Halszemoptika Budakeszin

Új hely a blognak, új kamera. Szerencsésen hozzájutottam egy Lomo Fisheye kamerához. (Magyarul ajándékba kaptam.) Ez az a gép, aminek - a nevéből lehet is erre következtetni - halszem optikája van, és a látószöge 170 fokot lát be. Ez nem kevés.

Először egy fekete-fehér filmmel próbáltam ki, vakuval. Ezek a lépcsőházas képek elég meggyőzőek, érdekesség, hogy az objektív árnyéka minden vakus kép jobb oldalán szépen megjelenik.

A kereső használata gyakorlatilag felesleges, egyrészt azért, mert, ahogy a legfelső képen látszik, a nagyméretű objektív miatt nem maradt neki túl sok hely, másrészt az abban látható kép nincs köszönőviszonyban a legfotózott képpel, harmadrészt akkora a látószög, hogy ígyis-úgyis benne lesz a képben, amit le akarunk fényképezni.

Végül beleraktam a gépbe egy lejárt szines diát, és egy helyi séta keretében elfotóztam az egész filmet. Sajnos egy kicsit már délután volt, és a nap sem sütött, meg dia, így a képek kissé alulexponálódtak, és rettenetesen szemcsések is lettek. De kezdtetnek nem rossz, van hova fejlődni.

Aki ismerős Budakeszin, az megpróbálhatja kitalálni, hogy melyik kép hol készült, a perspektíva miatt ez nem is mindig olyan egyszerű. Persze a templom és a buszvégállomás könnyű, viszont az egyik képen van egy villogó szemű macska is.

Pajtás, daloljunk!

Ahogy ígértem, bemutatom az ajándékba kapott Pajtás fényképezőgép tudományát. Mivel a képek olyan érdekesek lettek, amilyenekre nem számítottam, lássuk először ezeket. Sajnos csak tizenegy kép van a galériában, mert az egyiket elrontottam, vagyis a táskámban véletlenül átállítódott a záridő "T"-re, (ami máshol "B"), de nem vettem észre, és így a képből egy elkenődött massza lett. Valamennyi kép egy Pátyon töltött hétvégi fél nap alatt készült, így aki arrafelé lakik, annak biztos ismerősek a helyek.

Ki kell mondanunk, hogy a Pajtás gép holgább a Holgánál, és dianább a Dianánál. Kár, hogy erről eddig nem tudtam. A képeknek csak a közepe éles, és a szélek felé haladva torzul és életlenedik minden. Ilyet hangulatot nem tud semmilyen digitális gép. És még fényt is kapott a film egy része.

És akkor nézzük a rideg tényeket. A Pajtás fényképezőgépeket a Gamma Művekben gyártották 1955-től 1962-ig, 1960-tól pedig a Fővárosi Finomechanikai Vállalat is besegített. Objektívje Achromat, 1:8 fényerővel. A 80 mm-es látószög elég soknak számít a rollfilmes gépek között, jó messze kell állni a fotózandó tárgytól, hogy minden sarka beleférjen a képbe. Élességállításra nincs lehetőségünk, ez könnyíti a használatot. Nehezíti viszont, hogy 1/30 az egyetlen záridő, ami általánosan elfogadott nézetek szerint a kézből történő fényképezés alsó határa, már ami a berázást illeti.

Az 50 éves Pajtás

Az elsütő gomb. Ha a világos pöcköt elforgatjuk, a gomb lent marad.

Kezelőszervek a lencse alatt.

Magyar márka

Három féle rekesznyílásunk van, f/8, f/11, és f/16. A viszonylag hosszú záridő miatt érdemes alacsonyabb érzékenységű filmmel próbálkozni, én egy Agfacolor Portrait XPS 160-assal kísérleteztem. A kísérlet sikerült, az ISO 160 elég kis érzékenység, így a képek nem exponálódtak túl, még napsütésben sem.

Áthozott kommentek:

nak - http://nakedeye.blog.hu 2008.11.05. 13:17:20
ó, nekem is van egy Pajtásom, már elő is készítettem a múlt héten, hogy töltök bele filmet, ám végül egy lyukas gépbe tekertem a rollt, de most kedvet csináltál a kísérletezéshez, különösen a Borospince képpel :)
jó képek lettek!

kaloz - www.kernelpanic.hu 2008.11.05. 23:53:50
Jujujuj! Ebben a pillanatban ertem haza az ujonnan beszerkesztett ajandek Pajtasommal! Ki KELL probalnom, ezek eszmeletlen hangulatos kepek! :-)

hal9000 - http://dawn.freeblog.hu 2008.11.06. 11:57:04
neked nem csúszott el benne a film? nekem folyton elmászott...

Gyulus - http://lomolitosblog.blogspot.com/ 2008.11.06. 22:18:37
Nekem ellenkezőleg! Az összes nálam megfordult rollfilmes gép közül ennek volt a legsimább és a legtutibb a filmtovábbítása. Az, hogy fényt kapott a vége, az én bénázásom volt.

Gasper - http://tajkep.blog.hu/ 2008.11.07. 21:47:49
Csatlakoznék, a Pajtás egy ritka frankó masina! Én a múlt héten fotóztam vele Pesten a Tűzraktér egykori épületében, 400-as Fujira. Egyébként a gyakran alulexponált képekből is egészen sok mindent kihoztam.
Ami pedig az élességi tartományokat illeti, hát valóban egészen különös hangulatokat képes teremteni ezügyben is a Pajtás.
Éz én gépem filmtovábbítása is tök precíz amúgy.