Régóta ki akartam már próbálni a fotópapírra való fényképezést vakuval. Úgy képzeltem el, hogy valamilyen sötét helyiségben kinyitott zárral leteszem a fényképezőgépet, és a vakuval elkezdek villogtatni.
Nos, pontosan ezt tettem. A Pajtás gépet választottam erre a feladatra, csak azt nem tudtam, hogy hányszor kellene a vakut elsütni. Három villanással kezdtem a kísérletezést, persze nagyjából semmi sem jelent meg a negatívon, kivéve néhány szürke foltot. Következő lépcsőfok: tíz villanás. Ekkor már ki lehetett nézni, hogy mi szeretne lenni a képen, de még mindig kevés volt. A körülbelüli jó megoldás a húsz-harminc villanás, 8-as blendenyílással. Ez látható az első képen.
Ez egyébként egy fürdőszoba. Érdekesség, hogy a narancssárga fal teljesen sötétnek látszik, miközben a fehér csempe gyakorlatilag beégett. Úgy tűnik, a fekete-fehér fotópapír nemigen érzékeny erre a távolságibusz-sárgára, legalábbis vakufényben.
A második képen egy szoba sarka látható, fűtéscső, állólámpa. Itt, mondván, hogy fehér a fal, huszat villantottam, tizet jobbról, tizet balról. Ezt bizonyítja a lámpa két erőteljes árnyéka. Jobb szeműek észrevehetnek néhány igen halvány kóbor árnyékot is, mivel előfordult, hogy egyet-kettőt máshonnan villantottam. Egyébként a vaku villanásainak pontos helyei a lámpa búráján szépen tükröződnek.
Vonjuk le a kísérlet eredményéből, hogy vakus-fotópapíros fotózás különös képeket eredményez ugyan, de a világot nem váltja meg. Viszont mivel a vaku nem világítja be az egész teret, célzottan lehet a fényt irányítani, így például erős vignyettálást lehet elérni akkor is, ha az objektívünk egyébként nem alkalmas erre.
durva portrékat lehetne ezzel alkotni >:)
VálaszTörlés