2009. április 30., csütörtök

Postán érkezett fényképezőgép

A következő üzenetet kaptam nem túl régen egy kedves olvasótól:

...a helyi használtcikk piacon sikerült vásárolnom bontatlan, eldobható fényképezőgépet potom 100 Ft/db áron. A papírborításon MasterCard felirat, a film 12 kockás, 400 ASA, német. Ha érdekel és küldesz egy címet, szívesen postázom neked, egy próbát talán megér :-). (Az eladónál volt vagy 50 db belőle.)

Az üzenetváltást követően, pár nap múlva már meg is hozta a postás ezt a remekbeszabott kis eldobható gépet, (ezúton is köszönöm) ami itt látható a képen:

Nem tudható, hogy eredetileg mi célt szolgált a gyártmány, lehet, hogy a Németországban a hitelkártyák mellé adták ajándékba. Mindenesetre nem lepődtem meg túlságosan, amikor a fotózás végeztével szétszedvén, az ilyenkor szokásos szigetelőszalagozott, celluxozott újrahasznosítás egyértelmű, ámde szánalmas nyomaival találkoztam.

Arca
Háta
Lelke
Alja
Filmje
Bátyja

Ahogy itt fent a legutolsó képen látszik, a kazetta sokkal kisebb, mint egy hagyományos darab, hiszen csak 12 kockának elegendő helyre volt szükség. Bevallom őszintén, még soha nem láttam ezelőtt ilyen kisméretű filmkazettát.

A film gyors elfotózására a Nyugati pályaudvaron kerítettem sort. Eredmény? Az ilyenkor szokásos átlagos minőségű képek. Hogy azért ne legyen olyan unalmas a látvány, a művek a következő lépésekből álló erőszaknak estek áldozatul:

  1. Picasában Auto color, hogy a kékes, vagy lilás képek egységesebb színt kapjanak.
  2. Gimp-ben piros színű réteg overlay módban. Ettől lesznek szép vöröses színűek.
  3. Gimp-ben Auto Equalize, vagy Curves segítségével a kontraszt és a szinek erősítése.
  4. Silicosaur PhotoFX CrossProcessingFX filter.

2009. április 26., vasárnap

Worldwide Pinhole Photography Day 2009

Ma van a 2009-es Worldwide Pinhole Photography Day. Tavaly is beküldtem egy képet, meg az idén is. Jó sokat kínlódtam, mire lett egy viszonylag érdekes kinézetű kép, valami átok ült az idei projekten, állandóan nemkívánt fény mászott be valahol. De a végére sikerült kiküszöbölnöm. Ekkor viszont valamilyen UFÓ húzott három éles görbe vonalat a kép közepére, de úgy döntöttem, hogy előtérbe helyezem a véletlen fontosságát, így ez a kép maradt.

A képen az látszik, hogy a Barbie-baba a lyukkamerás fényképezés mellett kampányol. Ez itt egy werkfotó.

Az a baj, hogy a pinholeday.org-ra nem lehet feltölteni 50 Kb-nál nagyobb képet, így a pályamű rettenetesen lebutított JPG lehet csak. Szerintem nyugodtan felemelhetnék a limitet mondjuk 80 Kb-ra, akkor nem kellene olyan rossz minőségű képekkel szerénykedni.

A kép lebutított, 400px széles verziója itt látható, úgyis, mint az idei "seregszemle" résztvevője.

2009. április 22., szerda

Lomolitos a Critical Mass-on

Igen, a Lomolitos Blog is részt vett az idei tavaszi Critical Mass-on. Igen, a Lomolitos Blog is fényképezett. Igen, ezek a képek is unalmasak, és semmitmondóak, mint a legtöbb ilyenkor készült kép.

Az ember végigteker az útvonalon, feloldódva a másik harmincezer között, és különös késztetést érez arra, hogy lefényképezzen vadidegen biciklistákat olyan veretes díszletek előtt, mint a Lánchíd, a Parlament, vagy az Erzsébet-híd. Ebbe a fotózási kényszerbe szinte mindenki beleesik, hiszen majdnem ugyanannyi különböző értékű és minőségű fényképezőgépet lehet látni ilyenkor, mint ahány kerékpárt.

Természetesen a Lomolitos-t vittem magammal, egy 200-as Müller filmmel, ha netalán tekerés közben leejtem, vagy valami megvadult downhilles, vagy bmx-es kiveri a kezemből, ne érjen túl nagy kár. Meg azért is, mert azt félkézzel is lehet kezelni. Szerencsére nem ejtettem el, és nem is verték ki a kezemből. És az egész mindenség nagyon is jó volt.

2009. április 21., kedd

Diana Egerszalókon

Egerszalók nem csak medencéből áll, laknak emberek is, házakban, hiszen egy valódi faluról van szó. Nem is akármilyen falu, csendes, nyugodt, legalábbis ilyenkor előszezonban. Mivel a Dianát nem lehet a vízbe vinni, szárazföldi képek készültek a 400-as Kodak 400NC filmre.

Általában nagyon bánatos vagyok amiatt, hogy a rollfilm csak 12 kockát tartalmaz. Jó lenne egyszer kipróbálni egy 36 kockásat, (ami persze nincs), hogy ne kelljen annyira számolni, meg spórolni vele. Jó, tudom, lehetne másik filmet betölteni, ha elfogy az egyik, de az nem ugyanolyan.

Alapvetően nem nagyon szeretem a multiexpós képeket, mégis van egy itt a sorozatban. Nem direkt készült, egyszerűen csak elfelejtettem továbbtekerni a filmet.

Kéretik megfigyelni az objektív rajzolatát a képek széleinél...

2009. április 20., hétfő

TESCO vízalatti kamera

Tavalyelőtt karácsonykor hozta a jézuska ezt a TESCO vízalatti kamerát, de csak most kínálkozott alkalom arra, hogy ki is próbáljam. A benne lévő film közben lejárt, de nem sokkal, így ez nem okozott problémát. Ahogy a másik vízalatti fotózáskor megállapítottam, egyáltalán nem könnyű így jó képeket készíteni, leginkább az kell hozzá, hogy akit fotózunk, annak a feje is a víz alatt legyen. Ez most néhányszor sikerült.

Az eszköz természetesen nem újrahasznosítható, mivel a vízhatlan burok nyitása csak úgy lehetséges, ha a tartó pöcköket egyszerűen letörjük. Persze lehetséges, hogy valami erős szigetelőszalaggal sikerül újra összeragasztanunk, amit már csak azért is érdemes megpróbálni, mert maga a fényképezőgép (legalábbis elsőre úgy tűnik) viszonylag könnyen újra tölthető.

A gép hátlapján felirat: Juttassa vissza a teljes fényképezőgépet a Tesconak az előhíváshoz. A dobozon pedig egy ráragasztott figyelmeztetés: A gépen lévő, a kidolgozásra vonatkozó tájékoztatás téves. A filmet géppel együtt egy fotólaborba adja be kidolgozásra. A kidolgozás költségei a vásárlót terhelik. Jó, hogy ezt ráragasztották.

Itt látható az a néhány kép, ami közérdeklődésre tarthat számot. A képeken túl sok utómunkálat nincs, néhányat közülük egy kicsit sötétíteni kellett, mivel a napsütésben a 400-as film olykor túl soknak bizonyult.

A képek az egerszalóki fürdőben készültek. Javaslom mindenkinek, jó hely.

2009. április 18., szombat

Rossmann film

Létezik Rossmann film is. Úgy látszik, a németek szeretik az ilyen "bármelyik multinál legyen kapható valami film" dolgot. Ahogy a Müller filmet, ezt is a Lomolitos géppel próbáltam ki. Abban nem lehet csalódni, mindig hozza a formáját.

Ez a film olyan, mint a többi, vagyis ezen a fotózási szinten nincs benne semmi különleges.

Nem életlenebb, nem élesebb, nem színesebb, és nem színtelenebb, mint más. Talán egy kicsit sok benne a pirosas-lilás elszíneződés, de ez könnyen orvosolható utólag.

Mindazonáltal a képeket egy kicsit élénkítettem, a szkennelésből fakadó fakóság miatt.

Biztos van, aki felismeri, hogy a képek Szegeden készültek, aki meg nem, annak elárulom: a képek Szegeden készültek.

2009. április 10., péntek

Zsebgép: Kodak Tele-Ektra 1

Jóleső érzés, ha az embert meglepik az olvasók egy-egy különös fényképezőgéppel. Már jártam így néhány alkalommal, ezúttal is egy ilyen gépet mutatok.

Sikerült beszereznem még egy 110-es pocket gépet, ez egy Kodak Tele-Ektra 1 (http://kodak.3106.net/index.php?p=211&cam=1063)
Mivel nekem már ott a másik és erre nincs szükségem ezért szívesen odaadnám neked ezt egy tekercs film kíséretében.
Tényleg inspiráló a blogod szóval fogadd el. Ez afféle köszönet nyilvánítás.
Megérkezett a küldemény, nagyon örülök neki, és köszönöm! Amint lesz egy kis időm, elfotózom a filmet, remélem, hogy itt nálunk is elő tudják hívni.
Majd beszámolok az eredményről, és egy poszt is fog születni belőle, már amennyiben nem rontom el az egészet. :)

Ez volt tehát az előzmény, (ezúton is köszönöm a gépet és a filmet újra), és készült egy videó is arról, hogyan töltöm be a 110-es típusú filmet:

A hivatkozott website szerint ezt a gépet 1978 és 1981 között gyártották. Kétféle látószög áll rendelkezésünkre, az egyik 22mm-es, 9.5, a másik 44mm, 11-es nyílással. Ez a zoom üzemmód. Azt írja a tudomány, hogy háromféle záridő van, de én nem találtam rajta olyat, amivel ezt állítani lehetne. Lehet, hogy automatikus?

Nagyon kicsi, és rövid
Szkennerhez ragasztva

Mindenesetre az előhívott film zavarbaejtően kicsi, az ember nem nagyon hiszi, hogy ekkora negatívból szép éles képeket lehet szkennelni. Egyébként a szkennelés elég nehézkes volt, csak úgy lehetett megoldani, hogy a három részre vágott negatív darabjait egymáshoz ragasztottam, majd az egészet a szkenner üveglapjához. Az eredmény pedig itt látható:

A képek egyébként ugyanabban a "időszaki vándorcirkuszban" készültek, ahol tavaly a Diana+ gépet teszteltem.

Legnépszerűbb...