2008. március 26., szerda, 7:00

Lomo LC-A és a kereszthívás szimulációja

Elfényképeztem a Lomo LC-A-val egy tekercs FUJI Superia 200-as filmet Szegeden húsvétkor. Ez nem is lenne annyira érdekes, a képek is a szokásosak lettek. Hiába, jó kis gép ez az öreg Lomo. Igaz, hogy az egyik kocka (12-es számú kép) közepe valami miatt fényt kapott, de végül is ez kifejezetten a kép hasznára vált. A másik érdekesség, hogy a sárga aranyesőt ábrázoló kép szélein olyan erős vignettálás keletkezett, hogy valószínűleg senki nem hiszi el, hogy nem utólag került oda mesterségesen.
Ha már a mesterségességről van szó, kicsit feldobtam a képeket néhány Gimp effekttel. Az egyik érdekes filter az Auto Equalize, ami valamilyen algoritmus szerint összegzi a kép színeit, és úgy alakítja át azt, ahogy szerinte a tónusoknak viszonyulniuk kellene egymáshoz. A legtöbb esetben ebből az sül ki, hogy a kép igen szép acélos kékes színvilágot kap, és némileg agresszívebbé is válik. Erre az acélkékes árnyalatú képre raktam rá a Silicosaur CrossProcessingFX szűrőt, ami a kereszthívást (cross-processing, x-pro) hivatott modellezni.

Ezúttal a szkennert úgy állítottam be, hogy nem vágja meg a képet, hanem az egész kockát beszkenneli úgy, hogy a kép körül hagy egy kevéske fehér csíkot. Azért tartom jónak ezt, mert egyrészt látszik az eredeti kép teljes egészében, másrészt így nem gondolja remélhetőleg senki, hogy holmi manipulatív vágással próbálok az elrontott képek használható részeiből új fotókat kreálni.

Áthozott kommentek:

dincsi - http://www.fotonlog.hu 2008.05.12. 16:29:07
A képek határozottan jól sikerültek és az utólagos manipuláció is kifejezetten jót tett nekik. Annak meg kifejezetten örülök, hogy valaki használja is a Silicosaur PhotoFX-et. Már nem dolgoztam hiába vele :-)

Gyulus - http://lomolitosblog.blogspot.com/ 2008.05.12. 17:23:25
Lám, meglett az elkövető! :) Ezúton is köszönöm, ezután még bátrabban fogom használni.

2008. március 23., vasárnap, 9:30

Lomolitos a Millenáris parkban

Esett az eső, hideg volt, utána meg sütött a nap. Elő a Lomolitost, és az utolsó 400-as Europrint márkájú szines filmet. A Millenáris parkban gyerekprogram volt, de én javarészt inkább a szabad téren fotóztam el a filmet.
Hívás és szkennelés után mindig elámulok a hihetetlen görbületeken, amiket ez a gép produkálni tud. Gondolom egyrészt az objektív lencséje miatt, másrészt a gép hátlapja úgy van kiképezve, hogy a film egy finom (nem is annyira finom) ívben meghajolva fut el az objektív mögött, és kapja meg a fényt. Nagy ötlet.


2008. március 22., szombat, 1:00

Minek ide papírkép II. rész, színes filmmel

Felmerült a kérdés, hogy lehet-e a híres-nevezetes negatív reprodukciós eljárást színes negatívokkal is alkalmazni. A dolog mindenképpen megér egy próbát, az eredmény viszont nem túl meggyőző, senki ne adjon be így készült képet a "Hol tart ma a digitális fotótechnika a minőségi ábrázolás vonatkozásában" című pályázatra, már ha van ilyen.

Lássuk, hogy is néz ki a dolog. A digitális kamerát műfényre kell állítani, mert a laptop fénye az valódi műfény. A folyamat lépései ugyanazok, mint a fekete-fehér film esetén. A felbontás legyen a legnagyobb, az ISO viszont a legkisebb.

Így néz ki a nyersanyag, a digitális kamerából kijövő kép:

Vízszintezés és körbevágás után itt tartunk:

íme, a pozitívba fordított munkadarab. Fakó és kék, de már látszik az alagút vége:

Gimp effekt: Auto White Balance, vagyis automatikus fehéregyensúly. Egész jó:

Colour Balance állítgatás: kiveszünk egy adag kéket, ugyanezzel a metódussal viszont sajnos tönkretesszük a magas ház falának a felületét. Hiába, a szín az egy érzékeny jószág:

Látszólag egész jó eredményt értünk el, igaz, hogy hátravan még a retusálás, vagyis a rajtamaradt koszok művi úton történő eltávolítása. Hasonlítsuk azonban össze a végeredményt azzal a képpel, amit egy jó minőségű filmszkennerrel kapunk ugyanarról a negatívról:

A szkenner előnye amellett, hogy sokkal szebb képet csinál, még az is, hogy kiszedi az összes piszkot, hajszálat, foszlányt a képről. Cserébe viszont nagyon-nagyon lassan készül el. Tehát a digitális kamerával készülő képalkotási módszert csak akkor alkalmazzuk, ha kifejezetten sürgősen van szükségünk rossz minőségű képre. Ellenkező esetben nyugodtan szkenneljünk, vagy szkenneltessünk, a DIGILAB az Arany János utcánál például egész olcsón dolgozik.
Előzmény: Minek ide papírkép? Buhera.

2008. március 16., vasárnap, 23:00

Vivitar eldobható: nem kell eldobni!

Újabb eldobható fényképezőgép került a karmaim közé, egy Vivitar Pocket Shot nevezetű masina. Ritka, mint a fehér holló, a boltos maga se tudta, hogy tart ilyet, úgy kellett neki megmutatni a kirakatban. Viszont a többi hasonló géphez képest olcsó, 1490 Ft. Nomane 400-as film, utánmatricázott kazettában, feltehetően valami selejtes maradék, a gyártó által jutányosan hozzájutva. Expozíciós paramétereiről semmit sem lehet tudni, az internet sem ismeri ezt a fajtát.
Szép csomogolás
Vivitar Pocket Shot
A gép hátulja, jótanácsokkal
Márka nélküli film, fotózás után
Viszont ami a lényeges, szét lehet nyitni, és újra lehet tölteni. Igaz, ezt a műveletet vaksötétben kell végrehajtani, mivel a gép, hasonlóan az összes többi eldobható kamerához, fényképezés közben az előre áttekercselt filmet tekeri vissza kockánként a kazettába. Könnyítés, hogy a doboz alján direkt van egy erre az előre áttekercselés számára kiképzett csavaró.

A képek a Budakeszi Vadasparkban készültek március 15-én. Javarészt állatokat próbáltam fotózni, van néhány kép, ahol ez jól is sikerült. Maga a fotózási élmény, már ha lehet ilyenről beszélni, nem túl rózsás, van a gépnek egy kis bóvli-jellege, felhúzáskor az ember attól fél, hogy nehogy szétessen, és valami létfontosságú rugó a szeme közé ugorjon.


Íme, néhány részlet a szétszedett Vivitar-ról.
Itt kell kipattintani a gép hátulját
A másik oldal, remélhetőleg nem törik le azonnal
Számláló, exponáló gomb, filmtovábbító
Az exponáló gomb, és a filmszámláló ablak
Az elemtartó alul
Itt kell előretekerni a filmet újratöltéskor
Valószínűleg érdemes lenne a gépet kipróbálni egy rendes tekercs filmmel is, azt viszont megállapíthatom, hogy az összes eddig kipróbált single-use kamera gyakorlatilag ugyanolyan jellegű képeket készít: napsütésben szép, nagylátószügű, éles kép, a széleken torzulás, némi vignyettálás, és kész. Tehát az olcsóbbat érdemes megvenni, és persze nem midegy, hogy akarjuk-e újrahasznosítani.
Egyébként a 14-es képen látható állat, (szégyenszemre nem tudom, miféle), majdnem bekapta a gépet, miután az exponálás után beejtettem a kerítése mögé.

2008. március 14., péntek, 1:00

Lomo LC-A jártában, keltében

Lomo gépemnek azon a nevezetes napon nem volt kedve (nekem sem) bohóckodni, így inkább a városban járkált. Metróztunk egyet, majd kikötöttünk a Kálvin téren, később a Nemzeti Múzeumnál. Érdekes leletre bukkantam a múzeum kertjének hátsó részén, Kisfaludy Károly mellszobra a talapzata mellett "keres valamit" földön. Lehet, hogy restaurálják, vagy csak egyszerűen leesett, hát ottegyemegafene, vagy nem tudom.


Az automata fénymérő nagyon jó dolog, nem lehet elrontani az expozíciót, de sajnos a berázás ellen nem véd. Emiatt néznek ki a sötétebb fényviszonyok között készült képek úgy, mintha valamelyest életlenek lennének. Pedig ennek oka a körülbelül fél másodperces záridő, és a gép óhatatlan mozgatása.
A film többi részét a körúton, majd fatornyos kisvárosom esős utcáin, terein fogyasztottam el. A film a szokványos Fuji Superia 200-as volt. Már nagyon várom a napsütést, a kék(ebb) eget, az élénk színeket.


Azért az is jó lenne, ha nem borítanának be mindent keresztbe-kasul a villanyvezetékek, és egyes képek nem úgy néznének ki, mint óriási pókhálók. Drótfényképezők előnyben.

2008. március 5., szerda, 5:00

Smena 8M és a vertikális panorámakép

Az előző panorámaképen felbuzdulva gyorsan gyártottam egy másikat, ezúttal egy függőlegeset. A mű öt darab egymás alatti képből áll. A Smena 8M 40-es objektívja nem torzít annyira a kép szélén, mint a Lomolitos lencséje, így az egyes elemeket valamivel könnyebb összeilleszteni. Persze, ha a ház magasabb lenne, még több képet lehetne felhasználni, de most csak erre futotta. A kép alján tulajdon cipőm látszik, és némi nadrágszár.
panorama

Bónuszként előadok egy másik hosszúkás képet, ez a Budakeszi határában székelő ESSO kutat, és környezetét mutatja hosszasan. Ezt négy fekvő kép alkotja, és vannak olyan részek, ahol az illeszkedés szinte jónak mondható.
Panorama

A film egy Fortepan 200-as volt (Made in Hungary, 560 Ft), a napszak az délután, a blendenyílás 8 és 5.6 között mozgott, a záridő pedig 1/60 körüli.

Áthozott kommentek:

dawn 2008.03.05. 18:30:21
jók ezek a panorámák

2008. március 1., szombat, 17:00

Lomolitos a Nagyvárad téren

Régen fényképeztem már a Lomolitos-szal, most egy FUJI Superia 200-as filmmel idéztem fel a lomo érzést. Az alant látható izé egy lomográfiai (értsd: majdcsak lesz rajta valami) panorámakép, ami úgy készült, hogy egy helyben állva körbefotóztam a Nagyvárad teret. Szkennelés után a kilenc képet egymás mellé raktam, és a megfelelő mértékben egymás alá csúsztattam őket. Az utolsó, tizedik kép megegyezik az elsővel, ez benne a csalás. A képe alatt található vízszintes csúsztató eszközzel (scrollbar) lehet végigforgatni a képeket.

Az lenne a jó, ha a végénél újra kezdődne, de jelenleg sajnos ilyet nem tudok. Természetesen egy műanyag lencsés single-use kamera a lehető legalkalmatlanabb eszköz arra, hogy "hivatalos" panorámaképet készítsünk, mivel a képek szélein teljesen másképp rajzol az objektív, mint a középen. Viszont pont ettől lesz érdekes. Már akinek.

Mindenesetre itt látható a többi kép is, ami a Nagyvárad téren, és a környéken készült. Néhány kép a Heim Pál kórház udvarán "lett".


A színeket jól felélénkítettem, hogy látványosabbak legyenek a képek.

Legnépszerűbb...


  • Töltődik... vagy nem.
http://www.wordle.net/