Lomo gépemnek azon a nevezetes napon nem volt kedve (nekem sem) bohóckodni, így inkább a városban járkált. Metróztunk egyet, majd kikötöttünk a Kálvin téren, később a Nemzeti Múzeumnál. Érdekes leletre bukkantam a múzeum kertjének hátsó részén, Kisfaludy Károly mellszobra a talapzata mellett "keres valamit" földön. Lehet, hogy restaurálják, vagy csak egyszerűen leesett, hát ottegyemegafene, vagy nem tudom.
Az automata fénymérő nagyon jó dolog, nem lehet elrontani az expozíciót, de sajnos a berázás ellen nem véd. Emiatt néznek ki a sötétebb fényviszonyok között készült képek úgy, mintha valamelyest életlenek lennének. Pedig ennek oka a körülbelül fél másodperces záridő, és a gép óhatatlan mozgatása.
A film többi részét a körúton, majd fatornyos kisvárosom esős utcáin, terein fogyasztottam el. A film a szokványos Fuji Superia 200-as volt. Már nagyon várom a napsütést, a kék(ebb) eget, az élénk színeket.
Azért az is jó lenne, ha nem borítanának be mindent keresztbe-kasul a villanyvezetékek, és egyes képek nem úgy néznének ki, mint óriási pókhálók. Drótfényképezők előnyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Jó, ha ide írsz valamit.