Bolhapiac Bécsben

Íme, itt látható a bécsi sorozat második része, a bolhapiac. Ez a bolhapiac az U4 metró Kettenbrückengasse megállójánál található és csak szombaton van nyitva, délután 4-ig.

A rengeteg kacat és régiség mellett lehetett kapni néhány fényképezőgépet is persze, például Zenitet, meg különféle régi boxgépeket, sőt, néhány Polaroid gépet is, de vagy túl drágák voltak, vagy nem volt szükségem rájuk, így nem vettem semmit. Helyette elfotóztam egy tekercs rollfilmet, íme, itt az eredmény. Ha a Diana blendenyílását a legnagyobbra állítjuk, akkor ilyen életlen képek lesznek, így kijelenthetjük, hogy aki élesebb képeket szeretne, az várjon naposabb időkre.

Még jó sok bolhapiacos digitális kép itt.

Rollfilm szkennelése másképp

Köztudomású, hogy a Diana+ a rollfilmre egyáltalán nem 6x6-os képet készít, hanem körülbelül 5x5 cm-est, mégpedig úgy, hogy a kép teteje "ragad" a film széléhez, alul meg marad egy jó nagy üres rész. Ahogy itt ezen a képen látszik:

Emiatt szkenneléskor mindig lemaradunk a képek tetejéről, és a nagyon trendi sárga feliratokról, hogy milyen fajta film, hanyadik kocka, satöbbi. Ugyanis a szkennerhez adott sablon, amibe a filmet kell becsúsztatni, letakar a filmből néhány milimétert.

Mostanáig.
Ugyanis másokhoz hasonlóan én is feltaláltam a spanyolviaszt, minek ide ez a műanyag filmtartó, elég két kis darab ragasztószalag, és máris a teljes filmet be lehet szkennelni. Így már az egész kockát láthatjuk, a gyári feliratokkal együtt. Így:

Sajnos így a film két oldala egy kicsit felkunkorodik, emiatt elképzelhető, hogy képek szélei nem lesznek teljesen élesek, de egy dianás képnél ez gyárilag is így van, tehát itt nem vesztünk semmit.
A képek Bécsben készültek, a KunstHaus Wien néhány részlete látható rajtuk.

FX-Foundry: hazudjunk kereszthívást

Nemrégen megjelent egy scriptgyűjtemény a Gimp-hez, az FX-Foundry, jó nagy mennyiségű hasznos filterrel, effekttel, meg ilyenekkel. Mindenkinek érdemes kipróbálni, annak ellenére, hogy valószínűleg a felhozatalnak legalább 80 százalékát soha nem fogja használni.
Érdekes viszont a Cross processing effect, amelyiknek a segítségével azt hazudhatjuk a fotóinkról, hogy kereszthívásos képek.

(Újszülött olvasók számára azért ideírom, hogy a kereszthívás az, amikor diára fotózunk, és a filmet negatívként hivatjuk elő. Ettől érdekes színeket kapunk, dióhéjban. Bővebben itt.) Persze én nem akarok hazudni, és elárulom, hogy ezek a képek itt lent egy kutya közönséges 400-as Kodak negatívra készültek, és arra hivatottak, hogy kísérleti nyúl gyanánt bemutassák, hogy is néz ki ez az Cross processing effekt. Jól.

Az látszik, hogy a képek elzöldültek, ahogy illik, a világosabb részek beégtek, a sötétek meg még sötétebbek lettek. Persze a zöldes árnyalatot megváltoztathatjuk, de nem véletlenül ez az alapbeállítás, egy tisztességes kereszthívott képnek így kell kinéznie. Például itt, vagy itt.

Lyukkamera máshol

Mérföldkőhöz érkezett a blog. Elkészült az első olyan lyukkamerás kép, ami végre nem a szokásos kerítést, asztalt, és a fákat ábrázolja. Hanem teszkós zászlórudakat szélben. Tessék rögtön itt is van maga a mű:

Erről a lyukkameráról bővebben itt lehet olvasni. Az expozíciós időt egy percre szabtam, reménykedve abban, hogy a felhőkből valami megmarad. Meg is maradt, szépen úsznak az égen.

Exponál a sárban

Fixírsó

Megmutatom azt is, hogy hogyan néz ki egy ilyen 400 dpi-vel szkennelt kép részlete eredeti méretben, így:

Látszik, hogy a szél lebegteti a zászlókat, és a felhők is. Hát igen.

Természetesen nem ez az egyetlen kép készült, ha már hozzáfogtam. Lett egy "lyukkamera makró", vagyis ahol a tárgy közel volt a dobozhoz, és egy olyan, ahol a család modellt áll, szegények, 4 perc volt nekik. A helyszín a szokásos.

Itt is megnézhető az eredeti felbontással készült részlet, a kavicsokról és az alig mozgolódó modellekről. Ezen az alsó képen jól látszik az az effekt, ami akkor jön létre, amikor lyukkamerával a nappal szembe fényképezünk. Ömlik befele a fény. Itt van egy másik hasonló látvány, másfél évvel ezelőttről.

Az összes kép egyben itt látható, több lyukkamera pedig itt, akit érdekel.

Mégis Lomo LC-A

Csak nem hagy nyugodni ez a Lomo LC-A. Ezelőtt egy hónappal világgá kürtöltem, hogy elromlott, meg hogy javítani kellene, kaptam is egy-két tippet, hogy hol, de még nem mentem utána.

Hát most ismét belefűztem egy filmet, Kodak FarbWelt 200 Klassik, hogy megnézzem, mi a helyzet. Felhúzni nem lehet, csak egy ötforintos segítségével, és a számlálója se számol. Viszont a legnagyobb meglepetésemre ezúttal a képeknek semmi bajuk nem lett, csupa olyan fénykép született, amilyet ettől a géptől várhatunk.

Ha valaki nem találná ki elsőre, vagy nem vette észre a képaláírásokat, annak elárulom, hogy a képek Budaörsön készültek, egy részük pedig egy olyan külföldről behozott bútoráruháznál, amelyiknek az éttermében soha nem ennék svéd húsgombócot, mert rosszul vagyok tőle. Ja, és évekkel ezelőtt ráöntöttem ott valakire egy nagy pohár eperkrémet habbal, véletlenül.

Ide kívánkozik még az a hír is, hogy kitalálták a Lomo LC-A-hoz is az instant hátlapot, száz dollárért juthatunk hozzá. Fuji Instax filmet használ, ennek meg húsz dollár csomagja, jóval olcsóbb, mint a 600-as Polaroid.

Polaroid Citadella

Ahogyan a Buzz-on közhírré tettem, vasárnapi séta a Gellért-hegyre, a Citadellához. Persze a sétát nem úgy kell érteni, hogy gyalog fel odáig. Nem, a 27-es busszal egészen magasra fel lehet jutni, onnan meg már könnyű a Szabadság szoborig felmennni. Már ha egyáltalán még ma is így hívják, nem tudom pontosan. Jól sütött a nap, ezért szinte kötelező volt a fiókban tartogatott Polaroid csomagot magammal vinni. Sajnos a szóban forgó csomag ára... mindegy, nem is mondom inkább.

Előhí...

...vódik

A Citadella érdekes hely, esszenciálisan egyesíti magában mindazt, amit "turistalátványosság" néven elképzelünk, és jobb pillanatainkban igyekszünk elkerülni. Rengeteg ember, főleg külföldiek (japánok, olaszok, angolok, vagy legalábbis angolul beszélők), emeletes busz, matyóhímzés, köcsög, képeslap, taxi, cityráma, és méregdrága Nikonok különböző nyakakban.

Ennél siralmasabbak a gigantikus mellékszobrokra felmászó, és onnan hülyeségeket vicceseket lekiabáló félkegyelmű látogatók, de érdemes megemlékezni a hely "főterének" egyik sarkában megbúvó bodegáról is, ahol szinte első osztályú éttermekéhez hasonló árakon lehet például termoszból kifröcskölt kávét inni állva (nem ittunk). Ugyanitt eldobható Kodak fényképezőgép, 5000 Ft-ért.
Mindenesetre a kilátás miatt még mindezek ellenére is érdemes felmenni.

A képek itt láthatók, kicsit kékes lett az összesnek az árnyalata, gondolom egyrészt a hideg miatt, másrészt a februárban szokatlan kék ég miatt.