Lomo LC-A Visegrádon

Egy Visegrádon eltöltött hétvége nem elvesztegetett idő. Főleg, ha a bobpályát is felkeressük.
A lenti képek egy tavaly lejárt Agfa ULTRA color 100-as filmre készültek, és van közöttük néhány egészen klasszikus "lomográfia" is. A dolognak egy apró szépséghibája van. A lomográfia egyik ismérve, hogy észnélkül kattogtatunk mindenfele, és attól lesznek a képek olyanok, amilyenek. Ezzel ellentétben az itt látható képek szándékos komponálás eredményei: "hogyan kellene úgy fotózni, hogy olyan jó lomós legyen". Hát ez van. Persze ne feledjük, hogy a Lomo LC-A remek partner ebben.

Az első és a hatodik képen látható ojjektum a kompkikötő mellett látható, félig a parton, félig a Dunában. Annyira fotogén, hogy valószínűleg albumokat lehetne megtölteni a róla készült képekkel. Érdemes lenne valahogy összegyűjteni minél többet.

Hogyan fűzünk filmet egy Pajtás-ba?

Újabb filmbefűzős kérdés:

Nekem a rollfilm befűzésével kapcsolatban lenne kérdésem, mégpedig egy jó öreg Pajtást szeretnék végre kipróbálni, amihez elég jutányos áron (bőrtokkal együtt 600 Ft) jutottam hozzá nemrég. Az érdekelne, hogy magát a filmet csak aza fém pöcök tartja, vagy kell oda más is, illetve az elfényképezett filmet simán ki lehet-e venni vagy csak sötétkamrában. A választ előre is köszönöm.

Fontos tudni, hogy a rollfilm elöl is, és hátul is jó hosszú védőpapírral rendelkezik, azért, hogy ne csak sötétben lehessen betölteni, és "kitölteni".

A videó remélhetőleg jól megválaszolja a kérdést:

Egyébként gratulálok a jó vételhez, ha jól működik minden rajta, megérte.

Hogyan fűzünk filmet egy Zenit-be?

Felmerült egy kérdés: hogy kell befűzni a filmet egy Zenit-be. Mivel pont van egy lehasznált, ámde használhatatlan Zenitem, gondoltam, gyorsan gyártok egy rövid videós ismertetőt a témáról. Tessék, beszéljen a mozgókép...

A filmen ugyan látható, de nem elég hangsúlyos az a nagyon fontos szabály, hogy a kazettát úgy tesszük bele a gépbe, hogy a filmen lévő ívelt bevágás felül legyen, ami egyenlő azzal, hogy a kazetta tengelyének, vagyis az orsónak a kilógó vége pedig alul. Egyébként másképp nem is nagyon lehet.

Jó befűzést!

Ragasszunk Diana objektívet a Lubitelre, és más képek

Azok a kedves olvasók, akik a körmüket rágják, hogy a Lubitel 166-os javítása eredményes volt-e, és lehet-e már újra éles képeket csinálni vele, megnyugodhatnak. Lehet. A képek között látható néhány próbafelvétel, fotópapírra.

Miután így megnyugtattam mindenkit, rátérhetünk a makrófotózás kérdéskörére. Az első próbálkozásom egy sima nagyító volt, amit a Lubitel lencséje elé tartottam.

De ezzel a módszerrel elég életlen képet sikerült csak létrehozni. Ugyanis óhatatlan, hogy a 8-10 másodperces expozíció alatt a kézzel odatartott nagyító ne mozogjon, és így a képet is életleníti, gondolom.

Valami stabilabb megoldás kellett, ezért adódott, hogy a Diana+ levehető obejektívjét ragasztószalagozzam oda.

Néhány egyszerű kísérlet után kiderült, hogy a tárgytávolság így körülbelül 5-6 centi, és hiába a 16-os (szűk) blendenyílás, a kép csak kis tartományban lesz éles, sőt, a kép mérete is egy kisebbfajta kör a 6x6-os képmező közepén. Sok-sok képet kellene így készíteni, hogy néhány érdekes akadjon köztük. Mindenesetre inspirációnak esetleg jó lesz ez a három, hátha valakinek kedve lesz kipróbálni valami hasonlót.

A képek szokás szerint fekete-fehér fotópapírra készültek, nyolc-tíz másodperces exponálással.

Pajtás gép a Normafánál

Na. Az a kérdés, hogy Szabó szaktárs a Gamma Művekben gondolta volna-e az 50-es évek vége felé, hogy az általa összecsavarozott Pajtás fényképezőgéppel 2009-ben egy blog számára fognak képeket készíteni Ilford Delta 400 Professional nevezetű nyersanyagra a Normafánál, a XII. kerületi Önkormányzat rendezvényén.

Nem tudjuk. Valószínű, hogy nem gondolta volna...

Csak azt tudjuk, hogy a bakelit gép kiállta az idő próbáját, és ma is pont ugyanúgy működik, mint 50, vagy 60 éve. Az persze más kérdés, hogy a különlegesen egyszerű szerkezetben nincs is nagyon olyan rész, ami el tudna romlani.

Az erős napsütés persze sok volt a 400-as filmnek, tekintettel arra, hogy az egyetlen záridő 1/30, ami még a minimális 16-os blendenyílásnál is túl hosszú idő. Így érthető, hogy inkább az árnyékosabb részeket kerestem, és azt meg különösen nem értem, hogy a léghajós kép miért nem exponálódott túl.

Szerencsére már tudok rollfilmet hívni, így a negatívot magam hívtam, megspórolva vagy ezer forintot. Tanácsos egyébként a képeket nagyobb méretben is megnézni, szerintem úgy jobban látszik az objektív különös rajzolata, vagyis az szélek felé az elmosódás. A második kép jobb felső sarkán ez olyan mértéket ölt, mintha a háttér valami nagy rekesznyílás miatt lenne életlen.

Fókuszhibás Lubitel 166 - megjavítva

Ha az ember földre ejti a Lubitel-jét, és az pont az objektívjére esik, akkor az az objektív elferdül. Kőkemény orosz gépről lévén szó, más sérülés nemigen keletkezik. Ilyenkor az ember fogja a csavarhúzóját, szétszedi a szerkezetet, a lencsét a helyére pattintja, majd önmagával elégedetten visszacsavarozza az alkatrészeket.

Az elégedettség addig tart, amíg az ember nem szembesül a legközelebbi fotózásának eredményével, a teljesen életlen képekkel. Ugyanis a távolságállító lencse egy egyszerű menettel csatlakozik az objektív többi részéhez, de összeszereléskor semmiféle segítség nincs arra nézve, hogy a menetet meddig kell becsavarni, és hát ki gondol erre, örülünk, hogy helyén van minden alkatrész... Összegezve: az objektív filmtől való távolsága nem jó.

Itt látható az a két kép, ami a tizenkettőből valamennyire használható:

Egy akácfa virága

Egy kút

Mindkét kép esetében a távolság a legrövidebbre (1.3 méter) volt állítva, de amint látható, éppen az nem éles, aminek kellene.

Feltúrtam az internetet, hátha találok valamilyen módszert arra, hogyan állítjuk be a kérdéses lencsét, találtam is a Flickr-en egy fórumot, ahol ezzel foglalkoznak. Eszerint más is beleszaladt már ebbe a problémába. A megoldás az, hogy tapasztalati úton, "kézzel" határozzuk meg egy adott fix pont élességét, aminek ismerjük a pontos távolságát, és ehhez a ponthoz állítjuk be a távolságmérő felső objektívet.
Megtettem. Képekben mindez így néz ki:

Ennek a két "fogaskeréknek" a viszonyáról van szó

Kicsavarozzuk a négy csavart, ezzel leválik az objektív a gépről

Szerencsére az egész egyben marad, nem repülnek szét a rugók és a lencsék

Ez az elülső távolságállító lencse, ami menetes, ennek kell meghatározni a helyét,
vagyis azt, hogy mennyire legyen becsavarva

A film helyére egy áttetsző ragasztószalagot ragasztunk

Kézzel odafogjuk az objektívet, és egy adott távolságú tárgyra irányítjuk a gépet.
Ebben a helyzetben a két fogaskerék nem ér össze.

"B" időre állítjuk a zárat, és addig állítgatjuk a lencsét, amíg a tárgyunk éles nem lesz.

Amikor tehát elértük, hogy az objektív az adott távolságú tárgyat élesen rajzolja meg, a felső távolságállító lencsét beállítjuk ugyanerre a távolságra, és gyorsan visszacsavarozzuk az egész mindenséget a helyére. Természetesen érdemes lenne néhány próbafelvételt készíteni, de ez ezúttal idő híjján elmaradt. Reménykedjünk.