Ha az ember földre ejti a Lubitel-jét, és az pont az objektívjére esik, akkor az az objektív elferdül. Kőkemény orosz gépről lévén szó, más sérülés nemigen keletkezik. Ilyenkor az ember fogja a csavarhúzóját, szétszedi a szerkezetet, a lencsét a helyére pattintja, majd önmagával elégedetten visszacsavarozza az alkatrészeket.
Az elégedettség addig tart, amíg az ember nem szembesül a legközelebbi fotózásának eredményével, a teljesen életlen képekkel. Ugyanis a távolságállító lencse egy egyszerű menettel csatlakozik az objektív többi részéhez, de összeszereléskor semmiféle segítség nincs arra nézve, hogy a menetet meddig kell becsavarni, és hát ki gondol erre, örülünk, hogy helyén van minden alkatrész... Összegezve: az objektív filmtől való távolsága nem jó.
Itt látható az a két kép, ami a tizenkettőből valamennyire használható:
Mindkét kép esetében a távolság a legrövidebbre (1.3 méter) volt állítva, de amint látható, éppen az nem éles, aminek kellene.
Feltúrtam az internetet, hátha találok valamilyen módszert arra, hogyan állítjuk be a kérdéses lencsét, találtam is a Flickr-en egy fórumot, ahol ezzel foglalkoznak. Eszerint más is beleszaladt már ebbe a problémába. A megoldás az, hogy tapasztalati úton, "kézzel" határozzuk meg egy adott fix pont élességét, aminek ismerjük a pontos távolságát, és ehhez a ponthoz állítjuk be a távolságmérő felső objektívet.
Megtettem. Képekben mindez így néz ki:
vagyis azt, hogy mennyire legyen becsavarva
Ebben a helyzetben a két fogaskerék nem ér össze.
Amikor tehát elértük, hogy az objektív az adott távolságú tárgyat élesen rajzolja meg, a felső távolságállító lencsét beállítjuk ugyanerre a távolságra, és gyorsan visszacsavarozzuk az egész mindenséget a helyére. Természetesen érdemes lenne néhány próbafelvételt készíteni, de ez ezúttal idő híjján elmaradt. Reménykedjünk.
azért megnézném a többi képet is ;)
VálaszTörlésOké, majd kirakom valahova őket.
VálaszTörlés