A Skolnyikról már volt szó itt nemrégen, még a paramétereiről is írtam, így most nem ismétlem meg. Ha valaki nem emlékszik, elolvashatja újra. Egy darab film elfényképezése után nem nagyon beszélhetünk tapasztalatokról, de annyi az elkészült képek láttán bizonyos, hogy az objektív a körülményekhez képest jónak mondható.
Sajnos nem torzít a képek szélei felé, és vignyettálás sincs nagyon. Az egyébként egyenes házfalak nem görbülnek, a film széle nem kap fényt fotózás közben. Kicsit olyanok a képek, mintha egy rendes fényképezőgéppel készültek volna.
Hogy akkor mégis mitől olyan furcsán rosszak ezek itt lent? Hát az előhívástól. Maradék régi filmhívót használtam, a folyadékhőmérő meg elveszett, a fixír kevés volt, és higítani kellett, egyszóval csoda, hogy egyáltalán lett valami. Mindenképpen fel kell újítanon a vegyszerkészleteimet.
A győri olvasók biztos felismerik a helyszíneket, lehet, hogy még az első képét is, bár ahhoz már nagyon lokálpatriótának kell lenni.
