Megint kiderült, hogy a Pajtás az egy remek fényképezőgép. Jó, jó, tudom, nagy is, nehéz is, meg bakelit, de egészen csudálatos képeket készít. Igaz, jóféle filmet használtam, Fujicolor PRO 400 volt benne. Annak ellenére, hogy a hátlapját körberagasztottam szigetelőszalaggal, az egyik kép, ez az első itt, mégis fényt kapott. Igaz, hogy azzal együtt ez lett a legjobb.
Azért furcsa ezzel a géppel fotózni, mert az exponálás olyan hangtalan, hogy az embernek nincs meg az a bizonyos "fotózás-élménye", amit a zár kattanása ad meg. Ha ezzel exponálunk, olyan, mintha nem csináltunk volna semmit, és valamiféle hiányérzetünk marad, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy valami ténylegesen történt is. Persze mindez megszűnik, amikor meglátjuk a kész képeket.
Az egyetlen baja az, hogy a keresőben - mint minden hasonló gépnél - jóval kevesebb látszik, mint ami végül a negatívra kerül. Sokkal többet kellene fotózni ezzel a géppel, hogy az ember megszokja, hogy közelebb kell menni a dolgokhoz.
A képek Szegeden készültek, akik ismerősek arrafele, azok a negyedik képről könnyedén felismerhetik ezt, sőt, ők talán azt is tudják, hogy a vizes képek (első és ötödik) hol készültek.
szuperjó képek lettek
VálaszTörlésa 4. képen már jártam, de a többin nem valószínű
nagyon jok . nekem is kedvet csinaltal hozza :) tobb mind egy eve van a birtokomba egy pajtas es egy 1984ben lejart "friendship" film, csak tul lusta voltam hozza ..., de most mar csak egy kis ho vagy kod kellene :P
VálaszTörlés