2009. augusztus 14., péntek

Vendégposzt: Camera obscura házilag

Itt olvasható suntow pozitív kimenetelű, sikeres lyukkamerás kísérletének leírása. Aki eddig nagyon szerette volna kipróbálni, de nem volt elég merész, ebből merítsen:

Talán nem is kicsit túlvállalnám magam, ha bárkit meg akarnék győzni a mára már költséges és macerás filmes fotózás előnyeiról az olcsó, kompakt digitálissal szemben. Úgyhogy nem is fogok. Arról sem fogok meggyőzni senkit, hogy a kopott, szemcsés, netán homályos fotók szebbek, mint a tűéles, színhelyes, 'pixelzicher' társaik. Egyvalamit szeretnék: megmutatni, hogy így is lehet. Mert úgy gondolom, hogy nem annyira beállítódás, mint inkább helyzet, hangulat kérdése, hogy melyik technika a célravezetőbb.


Én első látásra beleszerettem a lyukkamerás képekbe. Nem sokkal az után, hogy véletlenül rátaláltam egyre a neten, és felfogtam, hogy hagyan is működik az egész dolog, elhatároztam, hogy kipróbálom. Tisztes XXI. századi fiatalként azonnal belevetettem magam a neten megtalálható lyukkamerás leírások és fórumok rengetegébe. Találtam mindent: számokat, képleteket, kalkulátorokat, dilemmákat, tökéletesen kerek, hengerelt platinába gravírozott lukakat és lézerrel égetett csodalukak vízióit. De gyakorlati, használható tanácsokat csak nagyon keveset. Eme tarthatatlan állapot ellensúlyozásánk egyik élharcosa a Lomolitos blog, ezért legyen ez a cikk tribute a töretlen munkáért, és egyben bátorítás azoknak, akik még bizonytalankodnak, hogy merjenek belevágni.

Akkor nézzük a kellékeket

A kamerához:
Egy jóravaló doboz, olló, szigszalag, teamécses alja, tű.

A felvételhez és kidolgozáshoz:
Papírfilm, előhívó oldat, fixáló oldat, 3 tálka, mérőedény, csipesz, sötétkamra lámpa.

Az egésznek az anyagköltsége párezer forint, és ebben benne van a 100 darabos film és a több garnitúrára való koncentrátumok ára is. Persze amiből lehet, elég a használtat megvenni, úgy sokat lehet spórolni.

Szombat délután egy kis kölnis doboz akadt a kezembe először, így őt érte a megtiszteltetés, hogy átlépje a dobozt a fényképezőgéptől elválasztó - mint azt látni fogjuk - nem is olyan vastag vonalat. Először az "objektívet" készítettem el. Rengeteg akkurátus módszer kering a neten, én a Lomolitosról merítettem ihletet. Ollóval levágtam egy csíkot a teamécses alumínium tartójából, megtisztítottam és rátettem egy vastagabb köteg papírra. Empírikus úton (érts tapintással és erős ránézéssel) kiválasztottam a leghegyesebb tűt a varrókészletből. A papír (vagy valami viszonylag puha alátét) azért kell az alumínium darabka alá, hogy a tű át tuja fúrni azt teljesen. Finoman, de határozottan átfúrtam, a túloldalon éppen csak látszott a tű hegye. A művelethez esetleg érdemes gyűszűt és/vagy nagyítót használni. Egy körömreszelővel finoman lecsiszoltam a hátoldali kitüremkedést. Ez nem tudom mennyire fontos, állítólag számít, még nem próbáltam ki csiszolás nélkül, de pár másodperces művelet, ezen ne múljon a siker. Csiszolás után még kicsit megforgattam a lukban a tűt, hogy ne maradjon benne alumínium reszelék. A doboz közepén kivágtam egy enyhén hosszúkás csíkot, ide fog kerülni az "objektív", a rögzítéshez fekete szigaszalagot a legjobb használni. Nekem fekete helyett csak fehér volt és egy szigeteléshez használt öntapadós alufólia-szerűség, ezzekkel oldottam meg a fényzárást. Ezt a legjobban úgy lehet ellenőrizni (a fülek, illesztések mentén is), ha erős fény felé fordítod a dobozt és belenézel, közben a szemed köré teszed a kezed. Fény csak a kis lukon keresztül juthat be. A filmet a felső nyíláson keresztül raktam a doboz lukkal szemközti oldalára, éles helyzetben egy sötét zoknit és egy kesztyűt húztam a doboz tetejére, hogy a réseknél ne kapjon fényt a film.


A filmet persze méretre lehet vágni, a dobozhoz igazítani, sőt szükség esetén akár még rögzíteni is lehet. A gép ezzel készen is van, csak egy objetív fedő kell, erre a célra egy darab karton tökéletesen megfelel.

A fürdőszobában rendeztem be az ideiglenes fotólabort. Az előírás szerinti arányban felhigitottam az előhívó és a fixír oldatokat a tálkákban, a harmadikba pedig tiszta vizet öntöttem. A hőmérsékletük egészen pontosan langyos volt, de tapasztalataim szerint nincs nagy jelentősége - úgyis hamar kihül.


Miután bekészítettem a fimet a sötétkamrában, és meggyőződtem róla, hogy a dobozt jól lezártam, jöhet az exponálás. Az első képemet szétégette (teljesen sötét lett előhívás után) az 5 perces záridő naplementében. Szerintem nincs általános szabály arra, hogy mennyi a megfelelő idő, doboza filmje és fénye válogatja. Napfénnyel jól megvilágitott tárgy esetén elég lehet akár néhány másodperc is. Én a legtöbb képet valahol 6 és 30 mp között készítettem. Stopper leállít, objektív sapka fel, irány a sötétkamra. A legjobb rész következik: kiveszem a látensfotót a dobozból és csipesszel belemerítem a hívóba, lassan mozgatom a tálkában. Fél perc környékén kezdenek megjelenni az első fények (sőtét foltnak álcázva), 1-1,5 perc alatt pedig láthatóvá válik minden ami befért a lukon. Kis fürdetés a sima vizes medencében, aztán be a fixírbe. Pár percig abban is megkevergetem, majd megint vissza a sima vízbe. Általában amíg ázott a fixírben betöltöttem a következő filmet a dobozba, aztán amíg kint exponáltam a csapvízben fürdött. Ez az időbeosztás mindig elégnek bizonyult. A fürdetés után mehetnek sorban a csempére száradni.
Száradás után a papírnegatívokat egy sima mezei lapscannerrel (ez esetben egy Canon Lide20 volt kéznél) be lehet scannelni és már csak invertálni kell őket egy fotókezelő programmal. Esetleg a kontrasztot, telítettséget is lehet korrigálni... sőt!

Sok sikert és jó fényeket kívánok mindenkinek!

Az elkészült fotók, és képek a laborról, a dobozról az alábbi linken tekinthetőek meg:
http://picasaweb.google.com/suntow/CameraObscuraProject09

suntow

11 megjegyzés:

  1. Jómagam úgy tíz éve fotóztam sokat camera obscurával. Én tévésdobozból csináltam és egy Sportszelet alufóliája -tűvel átszúrva- volt a luk. 24x30-as Forte papírra exponáltam, amit aztán simán kontaktoltam 30x40-re. Az expozíciós idők 20 és 45 perc között változtak, amire egy kiberhelt Praktica fénymérőt használtam, amit alkalmassá kellett tenni erre a speckó fénymérésre. Egy szűk válogatás itt látható a képeimből:

    http://kerigaspar.blogspot.com/2008/10/camera-obscura.html

    Ezekkel szerepeltem az Esztergomi Fotóbiennálén is. Az egyetlen bajom az volt, hogy túl tökéletesek lettek a képek, ráadásul halál precizen tudtam komponálni :)

    Itt filóztam is egy sort a jelenségről:

    http://kerigaspar.blogspot.com/2008/10/az-idrl.html

    A doboz tök épen megvan, lehet hogy jövő nyáron újra előszedem.

    VálaszTörlés
  2. Eddig csak eljátszottam a gondolattal, hogy csinálok egy ilyen kamerát de most komolyan kedvet kaptam rá!
    Mindjárt meg is nézem van e itthon teamécses :D

    VálaszTörlés
  3. Helló. Csak egy hülye kérdés, de engem érdekel. Ez a fürdőszoba véletlenül nem Kisteleken van?
    Előre is köszi.

    VálaszTörlés
  4. Helló. Ez egy vendégposzt, így a képek is vendégek. :) Sajnos nem tudom, hol készültek.

    VálaszTörlés
  5. Oké, azért köszi:-)

    VálaszTörlés
  6. Ha még érdekel, bár már régen volt....

    http://www.pinhole.cz

    VálaszTörlés
  7. Helló engem is érdekelne a lyukkamerázás. Viszont én csak a 24 meg 36 kockás negatívot ismerem. Gondolom nem azt kell a dobozba rakni. :)

    VálaszTörlés
  8. flashgordon: kérlek, olvasd el a "lyukkamera" címkéjű posztokat itt a blogon, például ezt: http://lomolitosblog.blogspot.hu/2008/01/fnykpezs-film-s-fnykpezgp-nlkl.html
    Kiderül, hogy film helyett fotópapírt használtam, amire könnyebb fotózni, könnyebb előhívni, és szkennelni is.

    VálaszTörlés
  9. elolvastam köszi. :) Ha kérdésem van még írok

    VálaszTörlés
  10. Egy kérdés: Arra van vhol vmi adat, hogy mekkorának kell lennie a távolságnak a lyuk és a fényérzékeny papír között? Mármint, hogy minnél kevesebbet kelljen előhívás után kidobni.

    VálaszTörlés
  11. Minél közelebb van a kettő egymáshoz, annál érdekesebb lesz a kép, vagyis annál nagyobb látószögű képet kapunk. Ezenkívül annál rövidebb ideig kell exponálni. Ha a lyuk messze van a papírtól, akkor hosszabb ideig kell exponálni, viszont nagyobb képet kapunk, de az eredmény nem lesz annyira különleges.

    VálaszTörlés

Jó, ha ide írsz valamit.

Legnépszerűbb...