2009. január 2., péntek, 15:00

Homo Buherátor

Durvul a helyzet. Muszáj volt ugyanis kipróbálnom, hogyan lehet a 126-os filmkazetta helyett közönséges kisfilmet belesuszterolni a Kodak Instamatic 133 gépbe. Viszonylag könnyen, bár azt elmondhatom, nem éri meg. A képek életlenek lettek, és a film is végig fényt kapott. Az okokról később.
A művelet lényege a következő: a 126-os kazetta egy-két miliméterrel alacsonyabb, mint a szokványos filmkazetta, ezért le kell belőle vágni egy kicsit. A filmtovábbító tárcsa és a film orsója közötti erőátvitelt egy kis pöcökkel lehet megbuherálni, erre egy kis darab gyufaszál pont jó. Anyagszükségletünk tehát minimális: kell egy éles kés, egy fél gyufaszál, meg némi szigetelőszalag.
Levágunk az orsóból kb. 1 mm-t, hogy egyáltalán beleférjen a gépházba.
Ezután két gyufaszál méretű vágást ejtünk egymással szemben.
A vágatba helyezzük a gyufaszálat.
Végül leragasztjuk szigszalaggal, hogy a sötétben ne essen ki nekünk.
A film végét vissza kell hajtani, és leragasztani, ahogy itt fenn a negyedik képen látszik, hogy majd észre lehessen venni, amikor a film végére érünk, így ugyanis meg fog majd akadni a film, és nem tudjuk felhúzni a szerkezetet. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra: észrevesszük, ha végeztünk a filmmel, valamint nem tudjuk behúzni a filmet a kazettába, tehát könnyebb dolgunk lesz a negatív előhívásakor. Nem szabad elfelejteni leragasztani a gép hátulján lévő ablakot, amin keresztül eredetileg a filmszámlálót látjuk. Meg kell azt is említenünk, hogy a fotózás során semmilyen információnk nincs arról, hogy hol tartunk, és mennyi van még hátra a filmből. Mindenesetre a 36-os filmre körülbelül 55 "képet" exponáltam.
Kodak Instamatic
A mű elkészült, a meghekkelt film benn ül a fényképezőgépben
A fenti kép csak illusztráció, hiszen a film betöltését sötétben kell elvégezni, mivel a kazettából először át kell tekercselni az egész filmet a gép bal oldali részébe, hogy fotózás közben szépen visszahúzzuk azt a kazettába.
Maga a fotózás a következőképpen zajlik: felhúzás, exponálás, felhúzás, letakart objektívvel exponálás, felhúzás. Vagyis fényképezésenként kétszer továbbítjuk a filmet. Ennek pontos megértéséhez ismerni kellene az egész gép felépítését, nekünk azonban elég annyi, hogy így elvileg nagyjából egymás mellé kerülnek a képek, nem egymásra.
Eddig az elmélettel foglalkoztunk, a gyakorlat, vagyis a kézzelfogható eredmény viszont kijózanít bennünket az ábrándozásból: nem minden papsajt. Az előhívott filmen látszik, hogy - amint a legelején említettem - "mindössze" két probléma adódott: az életlenség és a beszűrődő fény. Az életlenség oka nyilvánvalóan az, hogy a buhera módszerrel berakott film síkja nem ugyanott van, mint az eredeti kazettában futó filmé, hanem kissé távolabb az objektívtól. Ebből következik viszont, hogy remek közelképeket lehetett volna készíteni, de hát ki tudta ezt előre, fejből.
A szisztematikusan beszűrődő fényeket pedig fogjuk rá arra, hogy a gép háza valószínűleg nincs rendesen szigetelve, hiszen a rendeltetés szerinti 126-os kazetta eleve tökéletesen takarja a filmet, így a háznál erre már nem kellett a gyártónak törekedni.
Tanulságképpen álljon itt néhány szemléltető darab arról, amiről eddig szó volt: íme a látványos, ám fényképészeti szempontból majdhogynem elfeledhető film.

Ha valamelyik kedves olvasónak eszébe jutna ugyanezzel megpróbálkozni, akkor figyeljen arra, hogy a gép hátlapját zárás után bombabiztosan szigetelőszalagozza körül, és körülbelül fél méter távolságú dolgokat fotózzon. Ez utóbbi persze csak elmélet.

9 megjegyzés:

resolv.conf írta...

Hát, tényleg érdekes lett az eredmény. :-)

hal9000 írta...

pont ezt akarom csinálni! :)
egyébként meg veszett jó képek, főleg a középső sorozat!

eldiablomismo írta...

Már megbocsáss, de te egy állat vagy :D
Max respect :D

robi írta...

A alsó sorozat nagyon jó lett, még így is, hogy fényt kapott, de van egy hangulata a képeknek, bár tudom ez is egy elcsépelt duma, de erre igaz. :D

még októberben voltam egy régiség kiárusításon miskolcon, és ott láttam egy pentax auto 110 SLR masinát, amibe 110-es film való, és jó lett volna megvenni, csak éppenséggel 3000 huf volt. Nálam meg pont nem volt annyi, pedig nagyon baráti ára volt, már a netes árverésekhez képest...

Gyulus írta...

Valóban, ekkora kicsinyítésnél tényleg elég látványos, de ennél nagyobbra nagyítva már igencsak zavaró a konzekvens életlenség.
110-es filmmel még nem volt dolgom, de amennyire tudom, az nagyon keskeny, és így a képminősége is gyengébb lehet. Bár van olyan, amikor ez inkább előny. :)

eldiablomismo írta...

Nem tudom írtál e róla, vagy én kerültem el, de a negatívokat te lögybölöd? Bemutathatnád a "laborod" is, érdekelnének a megoldásaid.

Gyulus írta...

A fekete-fehér filmeket én hívom. És egy Canon 8800F nevezetű szkennerem van. A többiről lehet, hogy lesz egy poszt majd.

Della Street írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Della Street írta...

Szia!

Azt szeretném kérdezni, hogy ez a sor:

"Maga a fotózás a következőképpen zajlik: felhúzás, exponálás, felhúzás, letakart objektívvel exponálás, felhúzás."

...az összes instamatic-féle gépre vonatkozik, vagy csak konkrétan a Kodakra?
Üdv! A.

Megjegyzés küldése

Jó, ha ide írsz valamit.

Legnépszerűbb...


  • Töltődik... vagy nem.
http://www.wordle.net/