A hóvirág nem szalad el. Még akkor sem, ha fél óra hosszat fényképezik. Sötétben, egy szál spotlámpával megvilágítva, fotópapírra fotózva ugyanis pont ennyi idő kell ahhoz, hogy elfogadható képet kapjunk róla.
Azt a "gépet" használtam, amivel viszonylag közelre tudok fotózni, mivel ugye a doboz mélységéből adódóan az objektívtől távolabb kerül a fotópapír, mint ahogy az optimális lenne.
A hosszadalmas művelet úgy zajlott, hogy kivittem a lámpát az udvarra, a hatótávolságát a fűnyíró hosszabbítójával megnyújtva ráerősítettem egy ágra a hóvirág felé irányítva, fotópapírt tettem az objektívvel ellátott dobozba, és letettem a hóvirágtól körülbelül 35 centire.
Félórás expozíció után a képet annak rendje-módja szerint előhívtam. Szerencsém volt, eltaláltam a távolságot és az időt is, így nem kellett megismételni egyik képet sem. Sőt, az eddigiekhez képest nem is volt hideg. Tessék, itt van a régen várt tavasz első hírnöke, mégpedig LO-FI fotográfiai módszerekkel megfogalmazva, gyönyörködjetek benne.
Az összes werkfotó egyben itt látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Jó, ha ide írsz valamit.