2010. január 28., csütörtök

Teleobjektív papírból - szines képek

Nagyképűen azt is mondhatnám, hogy közkívánatra, de ez túlzás, és nem is teljesen igaz, mert anélkül is. Szóval itt van húsz darab papírteleobjektívvel készült szines kép, egyik szebb, mint a másik. Lehet, hogy ezentúl csak ezzel fogok fényképezni. Erről van szó egyébként:

Amint látható, sütött a nap, és a hó is nagyon fehér volt, így rengeteg fény állt rendelkezésre, majdnem megvakultam. 200-as film volt a gépben, a záridőt általában 1/500-ra állítottam, a blendét meg 16-ra, vagy 22-re. Ennek az lett az eredménye, hogy a képek közepe élesebbé vált, mármár azt is mondhatnánk, hogy éles, de a szélek felé megmaradtak a csudálatos elmosódások. Ezügyben felhívnám a figyelmet a második kép bal oldalára, ahol a vékony facsemete és az ablak feloldódik egymásban, és a ház falában, vagy valami ilyesmi.

A képeket érdemes nagyobb verzióban is megnézni, vagyis klikk.
Végül egy aprócska gyógykérdőív, lehet tippelni, nyeremény az sajnos nincs. Az állás pedig itt látható.

2010. január 20., szerda

Lapszemle: Tokyo Camera Style

Van egy Tumblr powered blog, (szerencsére nem olyan zűrzavaros szeméthalom aktív közösségileg, mint jófejéknél) aminek a tulajdonosa azzal foglalkozik, hogy Tokióban, az utcán jártában-keltében észreveszi a nyakakban lógó filmes fényképezőgépeket, a tulajdonosaihoz odamegy, megkérdezvén, lefotózhatná-e a gépüket. Ha le, akkor digitális kamerájával készít néhány képet, és teszi kifele.
Akit érdekelnek a régi, vagy új szebbnél szebb analóg fotómasinák, annak érdemes megnéznie. Van RSS is, fel lehet iratkozni.
Emberek, akik lőni film, mert egyszerűen nem választja, és a Photo Kulturális Tokyo tele van filmes fényképezőgépet használók számára. Ha találkozom velük az utcán kérem lefényképezni a kamera, és általában felad ez itt aznap. Az összes fotó lelőttek egy Ricoh GRDII. Bízom benne, hogy ez irónia nem vész el senkire.

Íme, itt van pár veretes fényképezőgép ízelítőül:

Kép innen: http://tokyocamerastyle.com/

Kép innen: http://tokyocamerastyle.com/

Kép innen: http://tokyocamerastyle.com/

2010. január 14., csütörtök

Teleobjektív papírból - buhera

Tovább folytatódik a Zenit-es ámokfutás. Most éppen teleobjektívvel készült képeket látunk. Ez a teleobjektív azért érdekes, mert mostanában találtam meg, és azért is, mert jómagam gyártottam még zsenge fiatal koromban, a 80-as évek közepén, vagy valami ilyesmi. Műszaki leírásként olyanokat lehetne említeni, hogy alapvetően fekete tussal befestett kartonpapírokból (bonbonos doboz, ing merevítő lap, stb) készült, lencse gyanánt egy darab nagyítót tartalmaz. A blende szerkezete valóságos műszaki csoda, hiszen ez is kartonpapír elemekből készült, és pontosan úgy működik, mint egy igazi. Apróra vágott gombostűdarabkák csúsztatják a lamellákat.

A távolság beállítása viszont egy kicsit nehézkes, tekergetésről szó sincs, autófókuszról pláne, az akkori házi buherakészletemből csak arra tellett, hogy a lencsét előre-hátra lehessen húzni egy (valamilyen kávés üveg tetejéből kialakított) gyűrű segítségével.

Akkoriban még voltak fotós szakkönyveim, így egy vonalzó segítségével ki tudtam méricskélni a paramétereit, így derült ki, utólag, hogy a műtárgy körülbelül 100-as teleobjektívnek felel meg, blendenyílása 4 és 22 között állítható.

Sajnos az idő már egy kicsit megviselte, a lencse például csupa retek nem annyira tiszta. Figyelemre méltó még a nem kevés önbizalmat eláruló "Professional" felirat, ami a videón is látható.

Ahhoz, hogy az akkori Zenit-emre fel tudjam erősíteni, fel kellett áldoznom a közgyűrűkészletem legkisebb darabját, bár emlékeim szerint ez az áldozat nem volt nagyon nehéz, gyakorlatilag soha nem használtam. Pókot közelről már akkor is úgy fényképeztem, hogy megfordítottam az objektívet.

A képeken látszik, hogy az objektív rajzolata ugyancsak egyedi, középen valamelyest éles, a szélek felé viszont minőségileg rohamosan csökken, különösen a jobb széleken. Lehet, hogy a lencse egy kicsit ferdén áll, így a tilt-shift jelenséggel is találkozunk. Szembeötlő még a helyenkénti lágy kontraszt is, valószínűleg kelemenbandi nem ilyet szeretne vetetni az úri közönséggel, mert például egy óvodai csoportképen a szélső gyerekek fejéből nem sok maradna. Mármint a képen.

Említsük meg a teljesség kedvéért, és az utókor számára, hogy a képek Ilford PAN 400-as filmre készültek, valamilyen Ilford hívóval hívtam elõ, 9 percig. Az utómunka Picasával (for linux) készült, nevezetesen a rengeteg pöszmösz kiszedése (Retouch eszköz, nagyon jó), illetve a színvilágot Gimp-pel értem el, Color Balance (15, 9, -12). Hát ennyi.

2010. január 10., vasárnap

Hol van már a tavalyi hó - Colorsplash

Mivel már a második hatalmas hó is elolvadt, állítsunk emléket az elsőnek, ami még tavaly esett, az év vége felé, és azt lehetett hinni, hogy fehér karácsony lesz. Ezek itt szokványos szines vakus képek, a Colorsplash-sel ilyeneket lehet fotózni, ami érdekes, az a levakuzott hópelyhek erőteljes képe, egyik kisebb, másik nagyobb, de mindenesetre rengeteg. Kicsit olyan, mintha az ember valami kozmikus viharba keveredett volna. Ez az effekt legjobban a hetedik, tizenhetedik és tizennyolcadik képen érvényesül.

Rejtvényféleség: Aki tudja, hogy a 9. képen mi látható, az bekommentelheti, ha van kedve.

2010. január 1., péntek

Szegényember makró objektívje

Na, kétezertíz. Kezdjünk neki. Az 58-as Helios objektív hivatalos tárgytávolsága 45 centi. De mi van, ha ennél közelebb akarunk menni? Nem, persze hogy nem veszünk semmiféle makró objektívet, hanem két másik dologgal kísérletezünk: egyik, hogy a régi trükk szerint megfordítjuk az objektívet, a másik, hogy egyszerűen egy nagyítót tartunk elé. Ezt a két módszert láthatjátok itt ezen a videón, illetve lent a képeken.

A kísérlet eredménye az lett, hogy mindkét módszerrel igen szép közeli képeket készíthetünk, na persze nem kell mindenféle extrákkal összehasonlítani, nem a szúnyog bal szemét szándékozzuk megörökíteni. A fordított Helios-nál azért vagyunk szerencsések, mert a menetes objektív elülső oldala pont szépen rásimul a váz objektív foglalatára, így elég csak odafogni, nem mozdul el. Nem szabad elfelejteni a blendebeugrasztó pöcköt megnyomni exponálás előtt, mert ugye ebben az extrém állásban ez nem automatikus. De ez úgyis látszik a filmen.

A nagyítóval meg semmi extra dolgunk nincs, odatartjuk a gép elé, majd olyan közel megyünk a babaarcú modellhez, hogy pont éles legyen a szeme, és katt. Ha a nagyítót egy kicsit ferdén tartjuk, érdekes torzulásokat érhetünk el, de én nem akartam elrondítani ezeket itt.

Ez a kép a megfordított Helios objektívvel készült.
Ez pedig a nagyítóval

Igen, én is érzem, hogy sokat javítana a poszton, ha lenne egy olyan referenciakép, ami a hagyományos módon, buhera-mentesen készült, hogy össze lehessen hasonlítani ezekkel, de sajnos ilyen kép nincs, be kell érnünk ennyivel.
Werkfotók, és még néhány baba kép itt.

Legnépszerűbb...