2009. december 22., kedd

Lapszemle: Konica waiwai - eldobható nagylátószögű kamera

A Lomography.com-on jelent meg egy írás erről a szimpatikus kis darabról, iamwen tollából. A megnyerő külsejű gépet egy 17mm-es nagylátószögű műanyag lencse teszi különlegessé. Remek gép, amint a szerző írja, kereszthívásos diával főleg:

Amikor tele van csúszdával és kereszt, feldolgozott, a színe élénk és gyárt erős hatást matrica napos időben. A műanyag lencse létrehoz egy álmodozó, lágy fókusz érezni.

Forrás: www.lomography.com

A videón, amin az újratöltést látjuk, egy kellemes fehér zsinór lóg ki a kamerából, valószínűleg egy jó kis "B" záridős buhera eredményeképpen. Maga a videó nem túl informatív, mert pont az újratröltést nem látjuk, ehelyett végigasszisztáljuk a 36-os film visszatekercserését kockáról kockára.

Érdekesség még, hogy az objektív körül egy tükör van, egyrészt önarckép fotózására való, másrészt ebben nagyjából látszik, hogy mi lesz a képen, ha a téma felé fordítjuk (gondolom a kereső itt sem ad pontos látványt).

A technika újratölti a kamera az új film, nekem van újra tölteni az eldobható kamera a több mint 20-szorosára ellátás, és még mindig úgy néz ki újat.

Vagyis már vagy 20-szor újratöltötte, de még mindig olyan, mintha új lenne.

Forrás: www.lomography.com

Érdemes megnézni a képeket itt, de a flickr is tele van... Kár, hogy csak a távolkeleten lehet hozzájutni.

2009. december 20., vasárnap

Metsző hideg, lyukkamera

Leesett a hó, itt a hideg, valami miatt mindig ilyenkor jön rám az outdoor lyukkamerázás. Az ember megfagy a hidegben, amíg lassan számol magában 180-ig, (három perc expozíciós idő), majd a sötét, jéghideg kamrában görnyedezik a vegyszerek felett. Ez biztos nagyon jó dolog, és cseppet sem önsanyargatás.

Szerencsére még megvan a tavalyi eszköz, hozzá se kellett nyúlni, jól működik az idén is. A vegyszerek se fagytak meg a hidegben, igaz, kicsit tovább tart a papírkép előhívása a hideg lötty miatt, de annyit ki lehet bírni.

Dobozos lyukkamera tálcán
Fixírben áznak

Itt vannak a képek, nagyjából "percekkel" a Nagy Hóesés előttiek. Pont volt egy szánkó az udvaron, így adódott a téma: lyukkamerázzak szánkót. Ez azért lehet hálás téma, mert mindenféle különös nézőpontokból lehet fotózni, például alulról. Márpedig szánkót alulról ritkán látunk. Mondhatnánk ezt fényképészeti koncepciónak is, de a nyers igazság az, hogy a dobozos lyukkamerát csak a földre lehet rakni.

Hasonló régebbiek:

2009. december 18., péntek

Margit híd lefotózva

Két dolog van. Az egyik, hogy a Margit hidat most szerelik, a másik, hogy szabadságon vagyok. Ezt a kettőt összeadva azt kapjuk, hogy margithídfotózás. Dacolva a rettenetes hideggel végiggyalogoltunk a Margit híd még megmaradt oldalán. Én elfotóztam egy tekercs remek 400-as Müller filmet, hogy az utókor számára is megmaradjon ez az építkezés. Már persze akkor, ha az utókor ebből a blogból szeretné megtudni, hogy mi volt 2009 végén.

Bizony, a Lomolitos megint jól szerepelt, ez már a nemtudomhanyadik film, amit elhasználok vele, és még mindig működik, olyan egy kicsit, mint a Marson azok a kutakodó izék, amelyeknek már évek óta tönkre kellett volna menniük, és nem.

A szemfülesebbek kiszúrhatják, hogy az egyik kép nem is a Margit hídon készült, budapestiek előnyben. Van itt egy werkfotó is, amelyen éppen a 3-as számú kép fényképeződik. A werkfotó a Holga 135BC-vel készült. Még több holgás kép itt látható, bozdavirág fotózta őket, aki akarja, összehasonlíthatja a két nagyszerű fényképezőgép tudását. Ugyanolyan film, ugyanolyan fényviszonyok, ugyanolyan farkasordító hideg.

2009. december 15., kedd

Halszem objektív kedvcsinálónak

Előkerült végre a Lomo Fisheye kamerám is, sőt, film is volt benne. Csak el kellett fotózni azt a pár maradék kockát, és gyorsan beadni.

Lomo Fisheye

Érdekesek ezek a gömbölyű képek, csak az a kérdés, hogy mit kezdjünk velük. Akkor lesz egy kép viszonylag érdekes, ha nagyon közel megyünk valami tárgyhoz, viszont nagyon közelről már pont az nem lesz éles, amit fotózunk. Ha messzebbről fényképezünk, akkor meg szinte minden kép egyforma lesz. Szóval néha lehet játszadozni vele, vagy ha valami koncepciót valósítunk meg, de fő-fő fényképezőgépnek azért ne válasszuk, főleg nyaraláskor fotózandó tájképekhez ne. Előnye viszont, hogy jól lehet nappal szemben fényképezni, (már akinek ez előny) mivel annyi minden rákerül a képre, hogy az a kis nap meg se kottyan, ez látszik a 4-es, meg a 9-es képen.

Nos, miután ilyen jól kedvet csináltam hozzá, nyugodtan kérjetek egy ilyet karácsonyra, jó játékot kívánok hozzá...


Persze vannak ennél sokkal jobb halszem objektívok is, például ez itt: Ricoh KR 10 Super & Zenitar Fisheye Lens: A Perfect Couple!

2009. december 10., csütörtök

Nyomokban fényképet tartalmaz

Az erdei manók kölcsönkérték a műanyag lyukkamerát, hogy lefényképezzék lakhelyüket, a környékbeli erdőtmezőt. Sajnos, a képek nem sikerültek túl jól, nyilván nem értenek a lyukkamerákhoz.

Régi típusú rusztikus faállvány

Emiatt a képek életlenek lettek, és a színtelen télies idő miatt színtelenek is. Ezért kénytelen voltam némi Gimp-segítséggel egy kicsit látványosabbá bűvölni őket. Igen, ez a sokat használt Auto Equalize funkció. Persze így se lettek jobbak, de némelyik látványosabbá vált, legalább nyomokban fényképet tartalmaz. Igaz, hogy van olyan is, ami jobban hasonlít egy gyenge impresszionista festményutánzathoz, mint egy lyukkamerás fotóhoz.

Az más kérdés, hogy maga a lyukkamera sem volt a helyzet csúcsán, hiszen látható, hogy valami az egész filmet végigkaristolta hosszában. Kékkel.

Az az érzésem, hogy ezt a gyári lyukkamerát legközelebb csak nyáron, verőfényes napsütésben fogom kezelésbe venni, hátha akkor valamit látunk is majd.

2009. december 2., szerda

Zenit ET

Lett egy 17 éves Zenit ET fényképezőgépem. Made in Belarus. Állapota szinte tökéletes, hosszú-hosszú évekig állt használatlanul. Én meg megkaptam...

Ez egy olyan fajta Zenit, amin semmilyen fénymérő nincs, van viszont egy tárcsa az egyik oldalon, ahol be kell állítani a film érzékenységét (maximum 400-as lehet), és az időjárási szimbólumok segítségével meg kell határozni, hogy mekkora fény van, így az egyes blendenyílásokhoz hozzárendelődnek a záridők. Persze nem árt, ha egy fénymérős géppel meghatározunk egy alap beállítást, és utána, fotózás közben a megérzéseinkre hagyatkozva módosítgatunk, attól függően, hogy éppen mekkora fényt gondolunk. Érdekesség még, hogy a gép felső része műanyagból készült, legalábbis én ilyen Zenitet még nem láttam eddig. Nincs az a vaskos szovjet harckocsi jellege.

Зенит ЕТ
A hírneves 58-as objektív
Még több zenites kép itt

Az objektív a klasszikus és szokványos 58 mm-es Helios 44M, ami a maga nemében állítólag egy jó objektív, természetesen nekem sincs okom panaszkodni rá. Kicsit szokatlan az 50-es objektívekhez képest, mert mindentől egy kissé távolabb kell menni, az embernek néha szinte zoom érzése van.

Sajnos a záridő csak 1/30 és 1/500 mp közötti lehet, ez eléggé lecsökkenti a kísérletező kedvű fényképész lehetőségeit, délután fél négy körül, amikor a homály elkezd leereszkedni, szépen haza kell menni.

Az itt látható képek egy 400-as Müller filmre készültek. Az elfotózott film kiszedésével nekem is gondjaim akadtak, pedig már tudom, hogy kell. Az exponáló gomb alatti gyűrűt kell lenyomni ahhoz, hogy vissza lehessen tekercselni. Így is tettem, mégis kiszakítottam a kazettából az egész mindenséget. Így azután sötétben, pokróc alatt kellett megmenteni a helyzetet, szerencsére kazetta nélkül is elő tudták hívni.

Legnépszerűbb...