A vaterás vásárlásokkal azért vigyázni kell. Ma vettem 1000 Ft-ért egy újabb Smenát, (1976-os évjárat), mert a közölt fényképen látszott, hogy ebben benne van az eredeti orsó, amire a film feltekeredik. Csakugyan benne volt, sőt, az egész gépezet jónak látszott, nem lötyögött az objektív, nem volt koszos az a kilátástalan alumínium előlap, és a ház is viszonylag is jó állapotnak örvendett.
Viszont otthon a záridőket próbálgatva rájöttem, hogy akárhova állítom, mindig a legrövidebb záridő "lép életbe", és az a központi zárakra jellemző órafelhúzás hang sem hallatszik, amikor a zársebesség gyűrűt forgatom. Először arra gondoltam, hogy lám, megtaláltam az igazi eldobható fényképezőgépet, aztán arra, hogy úgy fogom használni, hogy csak egyéle záridő van rajta, de utána kitaláltam, hogy elérkezett az ideje annak, hogy Smenát szedjek szét, hátha meg tudom buherálni, de ha nem, akkor is meglátom, milyen belülről.
Smena 8M ház...
A lecsavarozott objektív
Az objektívet két hosszú vékony csavar tartja, ezeket könnyű kicsavarozni, az objektív máris a markunkban van. Szerencsére ez semmilyen bonthatatlan kapcsolatban nem áll a házzal, így nyugodtan csereberélhetjük az optikákat a Smenák között. Kár, hogy mind egyformán Triplet T43-as. A fekete hátlapot három pici csavar tartja, e mögött van a három lamella, ez ugrik szét és vissza, amikor fényképezünk.
Egy marék Smena objektív
Ez a görbe mechanikus szerkezet süti el a zárat
A fekete hátlap leszerelése után a három lamella rögtön elrepült, amint kipróbáltam, működik-e még a zár. Ilyenkor már nem tartja őket semmi, és a rugók igen nagy erőket mozgósítanak. Az egyiket az asztal alól kellett előbányásznom.
Viszont észrevettem, hogy egy nagyon kicsi, és nagyon vékony rugó gyanúsan nem jól áll, hanem kilóg a sorból. Rövid próbálgatás után rájöttem, hova való, és hogyan kell állnia. Kézzel odafogva a zár is elkezdett jól működni.
Az objektív jobb oldalán látszik a rossz rugó.
Itt nagyobb méretben ugyanaz
A rugónak kitaláltam a helyét, de rögzíteni nem lehetett sehova, mivel eredetileg az objektív hátlapjának a palástja fogja meg, ahelyett, hogy lenne egy kis pöcök, amibe bele lehet akasztani. Úgy kellett tehát visszatenni a hátlapot, hogy közben a hajszálvékony rugót nyomkodtam alá, hátha egyszer jó irányban marad. Ez a művelet körülbelül a tizedik próbálkozásra sikerült, mert a rugó nagyon könnyen elmozdult, de olyan is megesett, hogy a lamellákat felejtettem el a helyükre rakni.
Közben az is kiderült, hogy a hátlapot tartó három csavart nem szabad rendesen és erősen meghúzni, mert akkor a zár megszorul, és nyitás után nem záródik vissza.
Összeszerelés után látszólag már működik az összes záridő. Büszke is lehetnék magamra, ha szerelés közben nem esett volna ki valahonnan egy másik rugó, aminek az eredeti helyéről természetesen elképzelésem sincs. Mivel jelenleg nem mutatkozik semmilyen ebből fakadó hiba, esetleg feltételezhetném azt is, hogy aki előttem buherálta az objektívet, az bennefelejtette, ahogy a műtött betegben szokás az orvosi műszereket.
Ez volt a harmadik olyan vaterás vásárlásom, amikor a kézhez kapott dolog hibásnak, vagy használhatatlannak bizonyult. Az első a Vilia fényképezőgép volt, ami nem tudta végigtekerni a 36 kockás filmet, mert szalajtott... A második egy távkioldó zsinór, ami még sohasem volt használva az áruba bocsátás előtt, az ötödik próbanyomkodás után mégis szétszakadt rajta a fekete textilbevonat. Állítólag húsz évet állt, mielőtt a gazdája megszabadult tőle. Anyagfáradás.
A harmadik ez a szóban forgó Smena, ezt sikerült megjavítani, legalábbis most úgy látszik. Természetesen nem gondolom, hogy bármelyik esetben is szándékosság állna a háttérben, a kioldózsinór árát például vissza is kaptam.
