Íme, itt látható a Lomolitos Blog első filmre (és nem fotópapírra) készült lyukkamerás képe, meghajlás, taps:
Régóta tulajdonosa vagyok egy csomag 10x15-ös FOMAPAN 100 síkfilmnek, de csak most kísérleteztem vele először. Természetesen lyukkamerás képet készítettem, vagy legalábbis azt szerettem volna, de amint a fenti elkészült kép mutatja, van hova fejlődni ezen a téren.
Kicsit macerás a síkfilmes buherátorok élete, ugyanis teljesen sötétben kell a nyersanyagot a "gépbe" tölteni, és az expozíciós időt is nehéz eltalálni. Ennél még nehezebb a hívás művelete, mivel ezt is sötétben kell megoldani. Ilford Ilfotec DD-X hívóm van éppen, már ha ez valakinek mond valamit (nekem nem túl sokat sajnos, csak annyit, hogy finomszemcsés hívó vegyszer), és hiába hívtam a filmet legalább 10 percig, a negatív nagyon halovány lett, kontraszt nulla, pedig az expozíciós idő fél perc volt, ami majdnem egy fotópapírnak is elég, napsütésben, márpedig a fotópapír emlékeim szerint körülbelül 3 - 5 DIN-es érzékenységű. Látszik is a negatív közepén az a sötét kerek folt, ami a túlexponálás biztos jele.
Olyan benyomásom van, mintha ehhez a síkfilmhez valamilyen más hívó kellene, vagy mittudomén.
Aki repetázni szeretne, annak itt egy másik kép, ez egy konyhai enteriőr, már ha a konyhánk megérdemli ezt a fellengzős kifejezést. A technika ugyanaz, az expozíciós idő 6 perc, az eredmény pedig ugyanolyan halovány kép. Kicsit olyan, mintha egy szakasz láncdohányos bulizott volna a helyszínen. De azért érdekes.